Foglalkoznunk kell a családdal, gyerekkel, háztartással, munkával, illetve innen adódnak a mindenféle szerepeink, amit eljátszani ér: szülő, házastárs, rokon, barát, kolléga, szomszéd stb., és ezen túl még mint a fogyasztói társadalom tagja: ingó- és ingatlantulajdonos, bérlő, eladó, vásárló, szolgáltató stb.

A felsorolás hosszúra nyúlt, pedig csak a legnyilvánvalóbbak kerültek említésre. Ezeknek a szerepeknek eleget kell tenni, és az sem mindegy, hogyan. És azon túl, hogy mindenkiben megvan az igyekezet, hogy feladatait a lehető legjobban teljesítse, társulnak hozzá még nehezítő tényezők, éspedig: elvárások, határidők, teljesítménykényszer, perfekcionizmus, versengés stb.

Tehát „egyszerű” hétköznapjaink/mindennapjaink nagyrészt arról szólnak, hogy helyt kell állni különböző szituációkban, szerepet/feladatot kell teljesíteni – másoknak és másokért. Ez a sok „kifelé” cselekvés sokszor rutinos, és tesszük, mert tenni kell. Ha nem figyelünk oda, könnyen elkap a mókuskerék, amelyből nehéz kiszállni, ha nem vagyunk tudatosak. Vagy – legrosszabb esetben – kidob a mókuskerék, ha már nem talál hasznosnak.

Jó lenne többször megállni, önmagunkra/befelé figyelni, így elkerülhető vagy megelőzhető lenne a baj, a kiégés, a betegség. Megállni néhány csendes percre és örülni a magánynak, meglelni a lelki békét, választ keresni néhány fontos kérdésre. Ha levetnéd az álarcokat, amelyeket mindennapjaidban viselsz, vajon mit találnál mögötte? Szerepek, pozíciók nélkül vajon ki vagy? Hallod/ismered belső hangod/lelked hangját? Mennyit törődsz magaddal? Mennyit fektetsz magadba?

Az önmagadra figyelés, az önfejlesztés, az önmegismerés (önismeret), a saját (élet)célod felé törekvés, a testi/lelki egészség megőrzése mind figyelmet és törődést érdemel, hiszen ha bennünk béke van, akkor a mindennapjainkban is meg tudjuk teremteni a harmóniát. Az önmagunkba fektetett munka által gazdagodunk valójában értékkel, erénnyel, és ezek maradnak mindörökre a mieink.

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó