Garda Dezső tanár és történész. 1996 és 2008 között parlamenti képviselő volt Bukarestben. Legfontosabb kitüntetései: Székelyföld-díj (2016), Gyergyószentmiklós díszpolgára (2018), a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2019). Ez utóbbit a gyergyói magyarság megmaradása, múltjának feltárása érdekében végzett magas színvonalú munkájáért és tudománynépszerűsítő tevékenységéért kapta.
– Eddig harminc könyvet írt. Állítom, hogy Székelyföld és különösen Gyergyószék történelmének alapos megismeréséhez nélkülözhetetlen az ön munkássága. Nagyon kötődik a székelységhez, pedig Kolozsváron született…
– Székely vagyok, de nem gyergyói. A Garda család ősei őriztek egy ármálist, amelyben a család egyik marosszéki tagját egytelkes nemessé emelte I. Rákóczi György fejedelem. A 19. század elején Garda Márton tekei papként fejtett ki közösségépítő tevékenységet. Dédnagyapám, Garda József 1873 és 1878 között a nagyenyedi kollégium rektorprofesszora volt.
– Nem csoda, hogy tavaly jelent meg egy alaposan dokumentált és szép kiadású könyve A nagyenyedi Bethlen Kollégium története a 19. század végéig. Garda József élete és munkássága címmel.
– Azzal folytatnám, hogy nagyapám, Garda Kálmán 1905-től 1918 végéig Alsó-Fehér vármegye főügyésze volt, illetve 1908 és 1933 között a Bethlen Gábor Kollégium gondnoka, majd főgondnoka. 1923–1933 között már az Országos Magyar Párt Alsó-Fehér vármegyei szervezetének meghatározó embere, 1920-tól a romániai Hangya Szövetkezetek nagyenyedi központjának igazgatósági tagja és alelnöke lett. 1931-től 1933-ban bekövetkezett haláláig a Hangya Szövetkezetek igazgatósági elnöke. Édesapámat – ifjú Garda Kálmánt – kétszer börtönözték be kommunistaellenes magatartásáért. Születésem előtt szüleim Nagyenyeden laktak, de szülni édesanyámat a kolozsvári Stanca-kórházba vitték, ahol 1948. augusztus 26-án életet adott nekem.
– Nehéz lehetett az élet a kiteljesedő kommunizmus időszakában…
– 1951 után édesapámat Tövisre vitték kényszerlakhelyre kommunistaellenes magatartása miatt. Egy idő után azonban édesanyám kénytelen volt Kolozsvárra menekülni, ahová engem is magával vitt. Mosodában dolgozott, szinte éhbérért. Eltartani nem nagyon tudott, ezért jobb módú nővéréhez küldött Budapestre, aki rövid időre vállalta a nevelésemet. Igen ám, de közben kitört az 1956-os forradalom, és nagynéném lakásának nagy részét a Tömő utcában a második emeleten kilőtték. Kénytelenek voltunk a pincébe húzódni, de az áldozatok növekedésével a pincében meghúzódó személyek kijelentették, hogy a román gyermeknek nincs mit keresnie az óvóhelyen. 1957-ben édesanyám persze mindent elkövetett, hogy hazavigyen Erdélybe. Így lettem aztán kilencéves koromtól teljes mértékben kolozsvári. Édesapámat 1963-ban a Securitate autója halálosan elütötte.
– Az egyetem után Gyergyóremetére helyezték. Nem ragaszkodott kincses szülővárosához? Hiszen ott volt a szülői lakás…
– Szerettem volna kutatni, de nem maradhattam Kolozsváron. Pedagógus végül azért lettem, mert megszerettem a tanulóimat, és szerettem tanítani a történelmet. A tanórákon kívül is foglalkoztam a diákjaimmal. A köri munka mellett iskolai évkönyvet szerkesztettem, melyben a tanulók írásai is megjelentek. Minden esztendőben tanulmányi kirándulásokat szerveztem Kolozsvárra, melyeken 55–60 diák vett részt. Tanítványaimat a kirándulások hét-nyolc napja alatt elvittem a város jeles íróihoz, költőihez, képzőművészeihez és főleg színházba. Az 1978–79-es tanévtől már a gyergyói Salamon Ernő Középiskolában oktattam. Itt is kötelességemnek tartottam a magyar múlt reális oktatását, főleg a szülőföld megismerését. Azért hoztam létre a történelemkört, mert a korabeli oktatási programok nem tették lehetővé a magyar történelem részletes tanítását. Az is célom volt, hogy a diákokkal megszerettessem a históriát, ezért beavattam őket a kutatómunka titkaiba. Minden évben elvittem a diákjaimat a csíkszeredai levéltárba, ahol megismerkedhettek azokkal az okiratokkal, oklevelekkel, amelyek alapján a történészek a munkáikat elkészítik.
– Könyveit forgatva szembeszökő, hogy elképesztően sok levéltári kutatás áll mögöttük.
– Az egyetem elvégzése, 1973 után kezdtem intenzíven a csíkszeredai levéltárban kutatni. 1975-ben, 1977-ben és 1981-ben a Magyar Országos Levéltárban kutattam, ahol számolatlanul „faltam” a székely lustrákat, a guberniumi összeírásokat. A rengeteg összegyűjtött dokumentumot persze nem mertem magammal hozni, hanem egy ismerősöm segítségével a magyar követségi futárszolgálat révén jutottak el hozzám. A szekusdossziémból később kiderült, hogy a titkosrendőrség nyomon követte a dokumentumok útját.
– Még a parlamenti képviselősége alatt is tíz könyve megjelent. Külön kiemelném A székely közbirtokosság (Státus, Csíkszereda, 2002) és Az erdővisszaadás kálváriája Székelyföldön (Scripta, Nagyvárad, 2004) címűeket.
– A hetvenes években a csíkszeredai levéltárban igen gazdag ilyen vonatkozású forrásanyaggal találkoztam. Azt is észrevettem, hogy igen nagy dokumentációja van a csíki és a Székelyudvarhely környéki vagyonközösségeknek. 1992-ben és 1994-ben a Széchényi-könyvtárban megpróbáltam összegyűjteni a közbirtokosságra vonatkozó írásokat. Felkutattam az európai földközösségek történetét, a magyarországi és az erdélyi birtokviszonyokat. Igen sokat kutattam a csíkszeredai levéltárban is. Boér Hunor volt nagy segítségemre a háromszéki forrásanyag felkutatásában. Közben megválasztottak parlamenti képviselőnek. A gyergyószentmiklósiak felkérését erre a tisztségre azért fogadtam el, mivel a kutatásaim meggyőztek: a közbirtokosság a székelység számára megtartó erőt jelent. A lelkem mélyén bíztam a közbirtokossági vagyonok, az erdők visszaszerzésében. Az erdővisszaadás kálváriája Székelyföldön című könyvem a tulajdonba helyezésért folytatott küzdelem főbb eseményeit mutatja be. Ha most adnám ki – az utólag birtokomba került bizonyítékok alapján –, felülbírálnám Verestóy Attila tevékenységéről írt soraimat. Ő kettős játékot játszott: egyet mondott nekünk, de gyakran együttműködött azokkal, akik akadályozták az erdők visszaadását.
– Megkapó olvasmány A magyarság történetének gyergyói otthona című, 2020-ban megjelent könyve.
– 1989 után a székelyföldi egyetem létrehozásáért küzdöttem, és annak sikertelensége után erőm jórészét a népfőiskola működtetésére mozgósítottam. Az RMDSZ-be betolakodott, a titkosszolgálatokkal együttműködő személyek ez alkalommal is mindent elkövettek a gyergyói népfőiskola létrejöttének megakadályozására. Ennek ellenére 1990 novemberében sikerült megalakítanom a Gyergyói Népfőiskolai Társaságot, ahová azóta is erdélyi és magyarországi történészeket hívnak meg az általam szervezett történelemkonferenciákra. Az 1990 és 1998 közötti időszakban a népfőiskola a gazdaköri tevékenységet is felvállalta. Az erdők visszaadásáért vállalt küzdelmem aztán lehetetlenné tette a gazdaköri tevékenység folytatását, de a történészkonferenciák szervezése mellett kitartottam.
– Az érdeklődőknek külön ajánlom Az erdélyi fejedelemség és Gyergyó (Hadimúzeum Alapítvány. Budapest, 2018 és 2019), illetve Székelyföld az 1918. év végi román hódítástól az Országos Magyar Párt megalakulásának időszakáig (Gyergyószentmiklós, 2021) című munkáit, amelyekkel ez irányú kutatásainak a csúcsára ért.
– Az előző könyvem első kötetének részletei éveken keresztül jöttek a Gyergyói Hírlap és az Erdélyi Napló oldalain. Igen sok kedvező visszajelzést kaptam az olvasóktól. A gyergyói települések múltját kutatva, ezek históriáját beépítettem az Erdélyi Fejedelemség történetébe. A második kötetben bemutattam Gyergyószék katonai és területi egységének a létrejöttét. Feldolgozatlan források alapján tártam fel Gyergyó településtörténetét a 13. századtól a 16. század közepéig. Bemutattam a Lázár család szárhegyi letelepedését, a család hatalmának kiteljesedését. A 17. században és a 18. század első évtizedében a székely szabadság megerősödését érzékeltetem Gyergyószék településein. Az első világháború eseményei igen sok szenvedést okoztak nálunk is. A gyergyói települések nehéz helyzetét mutattam be a Gyergyó az 1916-os román katonai támadás viharában című könyvemben, melyet 2016-ban adtam ki. A könyv folytatása 2021-ben jelent meg: Székelyföld az 1918. év végi román hódítástól az Országos Magyar Párt megalakulásának időszakáig. Impériumváltás Gyergyóban. Ebben nemcsak az erdélyi magyarság tragikus helyzetét írtam meg, de érzékeltetem azt a tényt is, hogy akkor még a székelyföldi nemzetőrök Besszarábiáig kergethették volna azt a rongyos, többnyire fegyver nélküli, mezítlábas román sereget, amely 1918. november 26-ától kezdte megszállni Székelyföldet. Az erdélyi s főleg a székelyföldi politikai elit behódoló magatartása döntő módon járult hozzá vidékünk román uralom alá kerüléséhez. A román hadsereg csak később erősödött meg, amikor az osztrák–magyar had kötelékében harcoló erdélyi románokat is besorozták közéjük. A könyvben jelentős helyet kap az impériumváltás bemutatása, illetve az akkori gyergyóiak mindennapi élete.
S. Király Béla
Ma 17 órától könyvbemutatókkal egybekötött író-olvasó találkozóra kerül sor S. Király Béla politológussal és Garda Dezső történésszel. A szerzőkkel folytatott beszélgetés mellett bemutatják S. Király Béla Sárgamellényben (esszék, interjúk) és Garda Dezső A közbirtokosság és magyar nyelvű főiskolák. Képviselői tevékenységem a romániai magyar sajtóban (1997–2000) című kötetét.
