Csodálkozhattak is a szentgyörgyiek, nem csupán a kilyéniek, mi történhet az Olt-partján, de már kezdenek hozzászokni ahhoz, hogy a várost és környékét is egyre jobban szeretik a medvék. A város lakossága ennek valahogy mégsem akar örülni, noha sokan próbálják megérteni, legalábbis értelmezni a természetbarát irányvonalat is, mely szerint a medve érték. Lehet tehát töprengeni, elméleteket gyártani eme évek óta súlyosbodó medveprobléma okán, ám mostanra egyértelművé vált: nem lehet halogatni a kérdés megoldását.

Mert nem csupán a medve érték, hanem az emberi élet, az emberek biztonsága, javainak biztonsága is az. És nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy észrevehető legyen: mióta 2016-ban a Cioloş-kormány megszüntette az európai barnamedve vadászatára vonatkozó rendelkezéseket, észrevehetően megváltozott a helyzet. A nagyvad szaporodik, miközben a földet megművelők s állattartó gazdák kára és keserűsége sokasodik, s ami ennél is rosszabb: a medvétől való félelem is növekvőben. Ha csupán Sepsiszentgyörgyöt és szerethető, erdős környezetét tekintjük, már itt is jóval kevesebben sportolnak, túráznak, bicikliznek az éltető erdei utakon, mint évekkel korábban. De ez csak a jéghegy csúcsa, számos természettel kapcsolatos emberi tevékenység átalakulóban, visszaszorulóban. A minap Bukarest közelében is felbukkant egy medve, keltett némi riadalmat, de mégsem elegendőt ahhoz, hogy elérje a döntéshozók ingerküszöbét.

Olyan, mintha a fővárosban minderről nem is akarnának tudomást szerezni. Úgy tesznek, mint mindig: időhúzásra játszanak, majd csak lesz valahogy, ám eközben a helyzet súlyosbodik. E szemléletmódon próbált változtatni Tánczos Barna korábbi környezetvédelmi miniszter, utóda, a liberális Mircea Fechet már visszatáncolt, jelezve, nincs elegendő politikai akarat a helyzet érdembeli megváltoztatására. Így a nyomásgyakorláson kívül más eszközük alig marad az érintetteknek, ezt hangsúlyozta Antal Árpád is, aki e témakörről levélben tájékoztatta Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét is. Hiszen e pillanatban egyértelmű: sorolhatóak a számok, el lehet mélyülni a statisztikákban és szakmai vélekedésekben, ám e helyzetre megoldást, mindenekelőtt politikai megoldást kell találni, a bűbájos, barátságos macikkal díszített kabátot újra kell gombolni.

A medvekorszakot jó lenne immár lezárni, az államnak be kellene végre látnia és fel kellene vállalnia: az emberi értékek, az emberek civilizált életéhez kötődő értékrend védelme a legfontosabb, az emberek biztonsága nem veszélyeztethető csupán azért, hogy az elkorcsosult, életképtelen medvék és elvakult oltalmazóik kedvében járjunk.

Borítókép: Albert Levente