A boldog, kiegyensúlyozott élet minden ember vágya. Látunk rá példákat, akiknek „sikerült” az élet, hogy szép családdal, jól menő szakmával és bőséges anyagi javakkal rendelkeznek. Vajon ez jelenti a harmonikus életet?
Én azt mondom, hogy nem feltétlenül. Mert a siker, a hírnév, a vagyon, ezek mind külső tényezők, nem a személyben (a lélekben) vannak, belül. A harmónia a belső (lelki) világ állapotát jellemzi. És mivel bennünk van, azt jelenti, hogy nem külsőségekben keresendő, és nem a környezetünktől kell „behajtani”, hanem a saját személyes felelősségünk, hogy dolgozunk-e rajta. Mert nincs előre „megírva” a sorsunk, hanem mi magunk alakítjuk szabad akaratunk, döntéseink, választásaink, felelősségünk által. Mindezekkel élni kell és használni, mert ha mi magunk nem tesszük, akkor megteszi más helyettünk: megmondják, hogy mit csinálj, gondolj, érezz, hogyan viselkedj, élj.
A jó hír az, hogy a belső harmónia megtalálása tanulható: önmagunkra figyeléssel, önfejlesztéssel, önismereti munkával, tudatossággal, erények és pozitív tulajdonságok fejlesztésével módszeresen javíthatunk belső világunk állapotán.
Az, hogy felelősséget vállalok magamért és az életemért, azt jelenti, hogy képességeimet használom és fejlesztem, hiányosságaimat pótolom, önbecsüléssel és önszeretettel vagyok magam iránt, tiszteletben tartom önmagam és határaim, és ugyanígy viszonyulok mindenki más iránt is.
Továbbá a harmónia jelenti, hogy önmagam és környezetem között is fenntartom az egyensúlyt: nem vagyok áldozat, nem hagyom, hogy kihasználjanak, nem dolgozom halálra magam, vagyis az adok-kapok egyensúlyát mindig szem előtt tartom. Abban az esetben, ha ez felborul, tenni kell a helyreállításáért: ha az „adok” kerül túlsúlyba, akkor le kell állni, meghúzni a saját határokat és nem mindenáron kiszolgálni, teljesíteni vagy túlszeretni. Ha a „kapok” több, akkor igyekezni kell ugyanannyit viszonozni, vagy nem elfogadni. Ez szintén a saját felelősségvállalás, hogy nem mást hibáztatok megtörtént vagy meg nem történt dolgokért, hanem saját életemet én irányítom és élem.
A harmónia nem külsőség – így kezdtem. Valójában a belső (lelki) harmónia megmutatkozik mindennapjainkban, ugyanis aki harmóniában van magával, az a külvilággal is. Illetve megmutatkozik kifele is, hiszen kisugárzik az emberből: a béke, a megértés, az empátia, az alázat, az elfogadás, a boldogság, a szeretet.
Keresztes Erika
bizalmi tanácsadó
