A Református Kollégiumok apró kis magja szökkent szárba 30 évvel ezelőtt itt, Sepsiszentgyörgyön. A mag egy igen régi kalászból származott, és 1993-ban hullott megfelelő talajba. Kevesen gondolták, hogy egy régi, már-már megkopott magból mi nőhet ki.

A magvetéstől számítva két évvel később csatlakoztam az újonnan induló Református Kollégium életéhez. Két évfolyamon egy-egy osztály, érdekes fiatalokkal, akik, ha kell, padokkal torlaszolják el a tanterem kijáratát, hogy a tanár még folytassa a velük való beszélgetést. A tanáriban lelkes és vidám tanárok. Pár év után már két osztály indul évfolyamonként, és hiába a különböző szakirányultság, van valami, amiben ezek az osztályok végig azonosak. Újabb gyönyörűség iskolánk életében a kollégium színével, zamatával indított első osztály a Váradi József Általános Iskolával közösen, illetve a református óvodai csoport indítása a Gulliver-óvodával. Már keveset kellett várnunk, és ötödikesekkel bővültünk. Sokunk álma és személyes álmom vált valóra, amikor harmadik gyerekemet, Ábelt már a Református Kollégium elemi előkészítő osztályába írathattam, azóta is azt érzem, hogy az elemi iskola személyes gyermekem. Az ajándékba kapott Kőrösi Csoma Sándor Óvodára ma már úgy gondolok, mint az iskolánk aranytartalékára. Igen, ma már minden megvan, amire harminc évvel ezelőtt gondoltunk: óvoda, elemi, gimnázium, líceum. Sőt! Idén már két osztálynyi elemis diák rohangál a régi és új épület közt.

Valahogy úgy fogalmaztam magamban: Köszönöm Istenem, hogy ma itt neked megmutathatjuk azt a harmincannyit, amit a kis mag hozott termésként. És látom az előttünk álló hatvanannyit és százannyit. Az indító gondolat körbeért. Itt kellene abbahagynom, de mintha Valakit kihagytam volna az egész történetből, márpedig Nélküle, Isten nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. Úgy ahogy egy kedves kollégámmal, Mágori Ágnessel mondogattuk sokszor, ez az iskola nem attól létezik és működik, mert mi akarjuk, és mindent beleadunk, hanem mert Ő akarja. Ő, Akit láthatatlannak tartunk, holott csütörtökön is láttam Őt iskolánk folyosóján. Egy tizenkettedikes diáklányom, Zselyke egy hatodikos kislányt ölelt át. Kérdeztem, miért ölelted meg, hát mert ismerem és szeretem, mire én is megöleltem őket. Nem, nem egyszeri, véletlen esemény, amiről mesélek, ez így tart harminc éve.

A Sepsiszentgyörgyi Református Kollégiumomnak nem csupán szellemisége van, hanem lelke. Ez a Lélek, amitől élő lélekké vált a teremtett ember, az a Lélek, amit olyan jó volt látni harminc év alatt. Ezt a mostani ünnepet úgy élem meg, hogy önteltség nélkül mondhatom, a kis mag meghozta a harmincannyi gyümölcsöt. Csupán annyi a dolgunk, hogy ez a lélek megmaradjon. Ha kitartóak vagyunk, tanúi leszünk, amint idővel meghozza a hatvanannyi, százannyi gyümölcsöt is.

Egyed Sándor lelkész tanár

(Elhangzott szombaton a sepsiszentgyörgyi Vártemplomban, ahol az erdélyi és partiumi református iskolák közös tanévnyitójával ünnepelték az 1993-ban alapított/újraalapított helyi Református Kollégium fennállásának három évtizedes évfordulóját.)