Színvonalas honismereti előadás tanúi voltak mindazok, akik részt vettek Székely Árpád Tündérvár és istenháza című fotóalbumának vetítéssel egybekötött bemutatóján szerda délután a Székelyföldi Vadászati Kiállítás előadótermében.
Székely Árpád, a gelencei származású földrajztanár legújabb kötete egy nagy méretű fotóalbum a történeti Erdély és környéke (Máramaros, Bukovina, Olténia) kiemelt és kevésbé ismert épített örökségéről, de az épületek hátterében látható földrajzi tájakat is bemutatja. A szerző elöljáróban elmondta, hogy a könyv a debreceni Alföldi Nyomda munkája, mely Magyarország legrégebbi, legnagyobb és talán legjobb nyomdája is, tehát minden szempontból elégedett a megjelent kiadvánnyal, amelyet négy- és egyéves kislányainak ajánl.
Az első képkockák során áttekinthettük Erdély történeti és földrajzi tájait; a kivetített térképen más-más színnel jelent meg Székelyföld, Királyföld (Brassó és Beszterce vidéke), valamint az erdélyi vármegyék és Fogarasföld. Ezután Erdély 17. századi vallási összetételéről, valamint 1910-es nemzetiségi összetételéről tudósított az előadó, hangsúlyozva, hogy a 18. századtól Erdély nemzetiségi összetételében többségbe kerültek a románok. Hogy ennek ellenére miért többnyire a magyaroknak, székelyeknek, szászoknak marad épített öröksége, arra magyarázatot adhat, hogy a rendek hogyan léteztek a középkorban, kinek milyen jogaik voltak, kinek volt lehetősége építkezni – fogalmazott.
Az ódon templomok, festői várak és pompás várkastélyok felvételei különböző történelmi korszakok szerint csoportosulnak az albumban, mely 348 oldalon 438 felvételt tartalmaz. A román korra, gótikára és reneszánszra irányuló átfogó művészettörténeti kötet leírásokat, élménybeszámolókat és tudományos írásokból, versekből, mondákból származó idézetek sokaságát is magában foglalja, összesen 220 idézet került bele. Néhány témakör: királyföldi erődtemplomok, székelyföldi vártemplomok, bukovinai festett kolostortemplomok, díszes kapuzatok a román kortól a klasszikus, internacionális és késő gótikán át a reneszánszig, gótikus zárókövek és szentségtartók, szárnyas oltárok és intarziás stallumok, kazettás mennyezetek, freskók.
A rengeteg adat, művészettörténeti és földrajzi ismeret közé időnként a fotózás körülményeiről szóló személyes élményeit is belopta a szerző, így sokkal közvetlenebbé téve előadását egy átlagos tudományos értekezésnél. Végezetül egy vetített képes zenés összeállítást is megtekinthetett a közönség, mely Erdély és Felvidék kiemelkedő gótikus épületeit mutatta be a szerző fotói által, és egészségi állapotáról is vallott a szerző, mely aggasztó, „de amíg két aranyos lány és könyvek vannak, addig nincs panasz”.
