Ezt a címet olvasom egy neves újság portálján: Egy tökéletesen kétértelmű képlettel Macron Korzika jövőbeni autonómiájáról beszél, és ezzel váratlanul felgyújthatja egész Európát. A franciák nézhetik, amint eltűnik „nemzeti államuk” – mert ha valaki, hát ők aztán tudtak egységes nemzetállamban  gondolkodni (ismerős e kifejezés?). Ez a bomba bármikor robbanhat, és mi marad az európai demokratikus eszmékből? – sopánkodik a szerző.

Marius Paşcan, a Népi Mozgalom Pártjának (PMP) a nem létező Székelyföldön elterülő Maros megyei képviselője egyszerű, frappáns választ adott a polgármester felvetésére. Azt mondta, hogy éhes disznó makkal álmodik, és aszerint kell kezelni az ügyet. Mit akarnak ezek, amikor csak néhány százan vallották magukat székelynek? (Paşcan úr biztosan a népszámlálásra utalt.) Kinek a nevében akarnak ezek autonómiát ? – teszi fel a költői kérdést.

A képviselő úr biztosan nem ismeri Szélyes Sándor Székely karácsony című versét, amelyben az Úr azt kérdi a székelyektől: „Miféle náció, ha a nyelve magyar? / Ó, uram – szólt Áron –, a székely is magyar, / Csak egy kicsivel több. (...) Úgy legalább négy fokkal.”

Ezek a Franciaországra való utalások nagyon is súlyosak. Semmi köze Korzikának a Székelyföldhöz. Előzőleg Katalóniára, aztán Dél-Tirolra hivatkoztak, és példát találnak autonómiára, ha nem, akkor kitalálnak valami mást. Ezek egyre többet akarnak – háborog tovább a képviselő.

Az a helyzet, hogy – szerintem – egyelőre nem az a gond, hogy autonómiát adjanak-e a Székelyföldnek, hanem az, hogy ha Románia egyesül a Moldvai Köztársasággal (ami sokkal hamarabb megvalósul, mint Székelyföld autonómiája), akkor miként lehet elvenni a gagauzokét…

Mások attól félnek, hogy régebb hiába kérték a Szentgyörgyre vetődők a kenyeret románul, az átkozott székelyek nem adtak, és most már attól tartanak, hogy a kürtőskalács-fesztiválon már kalácsot sem fognak adni. Aztán attól is, hogy nemsokára csak vízummal lehet ezekbe a megyékbe utazni. Többen kérik mindazokat, akik autonómiát kérnek, hogy költözzenek Magyarországra vagy Korzikára.

De olyan jó javaslat is került, hogy kerítsék körbe a Székelyföldet, és csak útlevéllel, vízummal utazhassanak ki onnan, és akkor két hónap alatt maguktól lemondanak autonómiájukról.

És nem elég, hogy Macron elszólta magát Korzikával kapcsolatban, hanem már Spanyolországban is bajok vannak, mert ott meg azt javasolták, hogy a katalán, a baszk és a galíciai nyelv legyen az Európai Unió hivatalos nyelve is. Hogy a spanyol törvényhozók ezeken a nyelveken is felszólalhatnak odahaza a parlamentben. Na tessék! Mi lesz ebből? Az unió nagykövetei máris nyekeregnek, mert egy ilyen kérés „jogi, adminisztratív és pénzügyi problémákat vet fel”. A svédek máris tartózkodásukat fejezték ki, „mert a sok kisebbségi nyelv nem hivatalos az unióban”. Szerencsére egy ilyen nyelvelfogadási határozatot mind a 27 tagállamnak meg kell szavaznia, és mi (Románia) majd ellene szavazunk. Mert a végén a székelyföldiek is azt fogják követelni, hogy a székely nyelv is legyen hivatalos az unióban, és egyesek a román parlamentben a székely lovak nyelvén fognak nyeríteni.

A katalánok is úgy kezdték, hogy 2017-ben függetlenségi népszavazást tartottak. A függetlenségi párti Carles Puigdemontnak el kellett menekülnie az országból. Brüsszelben kért menedékjogot. Nagyon csodálkozom azon, hogy nem adták ki, mert bár ott nagyon szeretnek mindenféle kisebbségeket, kivéve a nemzetieket, a flamand–vallon törésvonal mentén Belgiumban is kényes téma az etnikai alapú függetlenkedés.

A végén oda juthatunk, hogy Románia, spanyol mintára, azt fogja kérni az uniótól, hogy a székely nyelv is legyen hivatalos az unióban. Ezért aztán sok hazai és EU-s képviselőnek muszáj lesz tanulmányoznia Sántha Attila Bühnagy székely szótárát, s tolmácsok százai lesznek kénytelenek megtanulni rendesen székelyül, hogy megértsék, mit mondanak a mikrofonnak ezen az oldalán.

Borítókép: Pixabay