Öt évvel az ukrajnai háború kitörése előtt írta Ivan Viripajev Iráni konferencia című kultikus darabját, melynek magyar nyelvű ősbemutatóját ma este tartják a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban. A rendező Bocsárdi László szerint olyan kataklizmák érzetét vetíti előre ez a szöveg, melyek próbára teszik a világ megértésével kapcsolatos gondolkodásunkat – aki kapcsolatba kerül Viripajev darabjával, arra kényszerül, hogy magába tekintsen és újraértékelje a szabadsággal, istenhittel, boldogsággal kapcsolatos nézeteit.
A fordító szerint a színműnek már a címe és helyszíne is szimbolikus: Dánia fővárosában, a Koppenhágai Egyetemen összegyűl néhány értelmiségi, egy Kelet-kutató tudós és teológus, politológus és haditudósító, televíziós műsorvezető és író, lelkipásztor és karmester, valamint az irodalmi Nobel-díjas iráni költőnő, hogy az „iráni probléma” kapcsán kifejtsék véleményüket az emberi jogokról és szólásszabadságról, a Közel-Keleten zajló geopolitikai konfliktusról. Ám a tudományosnak induló konferencia egy idő után váratlan fordulatot vesz, amikor a felszólalók eltérő világnézete és gondolkodásmódja, különböző élettapasztalata egymásnak feszül, és az izzó párbeszédek, a kitárulkozó, vallomásos monológok során felszínre kerülnek a szereplők személyes élettörténetei, belső vívódásai. A világban zajló kataklizmák okait és következményeit kutatva a szereplők eljutnak a keleti és nyugati civilizáció szembenállásáig, és az emberiség alapkérdéséig: mi az élet értelme?
Nagyszerűen jellemzik a produkciót a darab egyik szereplőjének, Daniel Christensen professzornak az alábbi gondolatai: „Ha nincs cél, akkor hová megyünk? Hisz a cél határozza meg a mozgást. A cél adja meg az értelmét bárminek. És mi az országunk közös célja? A polgárok jóléte? A kulturális fejlődés feltételeinek megteremtése? A gazdasági fejlődés feltételeinek megteremtése? De ezek a célok, ezek mind csupán a társadalmi élet céljai. De mi az élet célja általában? Mi az emberi élet célja? Hogy szeressük a családunkat, legyünk jóságosak és figyelmesek? Hogy hasznosak legyünk a népünknek? (...) Tudják mit, nevezzük nevén a dolgot. A nyugati társadalom célja, ahol az ember és a jogai jelentik mindennek az alapját és mércéjét, nos, ennek a társadalomnak a célja az ember kényelme.”
Viripajev darabja gyönyörű példája az együttgondolkodás fontosságának, a különböző szempontok egymással való találkoztatásának, ráébreszt arra, hogy mennyire viszonylagosak az információink, mennyire összetett az igazság, mennyire nehéz átlátni a világot, amelyben élünk. Mi történik velünk? Mi várható és miért? Milyen okai vannak az eseményeknek, és ezekből mi következik? Az alkotók bíznak abban, hogy olyan előadást sikerült létrehozniuk ebből a szövegből, mely gazdagítani és árnyalni tudja mindannyiunk világról alkotott gondolkodását, mely segít megérteni korunk legfontosabb társadalmi, politikai, erkölcsi kérdéseit. Hisz úgy tűnik, olyan változás küszöbén állunk, amilyen nem sok volt még a világtörténelemben.
