Süket fülekre találni a papírbirodalom szemétdombjain könnyű munka egy félresikerült országban, de ilyen fejetlenséget, mint Kovászna megyében, még nem tapasztaltam sehol. Reszketek a dühtől és a tehetetlenségtől. Vállalkozóként tűrhetetlennek tartom a Kovászna Megyei Cégbíróságon kialakult helyzetet, amely nem az ott dolgozó alkalmazottak hibájából történik ugyan, de sajnos megtörténik, késleltetve ezzel minden jó szándékú, becsületes vállalkozó munkáját. Írásomat vállalkozóbarát vezetőinknek és vállalkozóknak szánom, illetve mindenkinek, aki érdekelt a témában. Mivel ismerem a bürokrácia útvesztőit, valószínűleg sok mindent nem oldok meg így, de azért a közvélemény tudtára adom a tapasztaltakat.
Bár nem vagyok Kovászna megyei, időm nagy részét Székelyföldön töltöm, ahol érdekeltségeim vannak. Ezekkel pedig különböző formaságokat kell teljesíteni.
A hiányzó iktató
A tavaly lépett életbe az a törvény (2022/265), amely módosítja és kiegészíti a cégbíróságok működését szabályozó korábbi törvényeket. Kovászna megye vállalkozói számára ez nem egy sikersztori, az biztos. A fent említett törvény egyik cikkelyében (III. fejezet 8) szó esik egy új titulusról, egy törvény által generált új munkahelyről, az úgynevezett iktató személyről (registrator). Szerepe a törvény értelmében az lenne, hogy láttamozza, jóváhagyja a végzéseket azokra az iratcsomókra, amelyeket a vállalkozók iktatnak (a törvény által előírt szabályok betartásával) a cégbíróságnál, mert szükségesek a működésükhöz: a cégbejegyzéstől kezdve a cég keretén belül történő összes módosításig. Ezeket korábban a cégbíró, majd később egy kinevezett személy láttamozta.
És itt jön a bökkenő a Kovászna megyei vállalkozók számára: a törvény, amely tavaly december elejétől lépett életbe, kimondja, hogy minden megye cégbíróságának alkalmazni kell (kellett volna) iktatót, a megye lakosainak, illetve vállalkozásainak számával arányosan. A Kovászna Megyei Cégbírósághoz egy személyt kellett volna alkalmazni, de sajnos nem jelentkezett senki az állásra – így a megoldás az lett, hogy a Kovászna Megyei Cégbíróságnál iktatott iratcsomókat más-más megyékbe küldték láttamozni, az ottani iktatókhoz.
Nincs egységes alkalmazás
Jó hazai szokás szerint egy törvényt egységesen alkalmazni az országban nem szokás; jellemző, hogy szinte minden megye cégbírósága másképp alkalmazza ezt is. A reggel beiktatott iratcsomókról az iktatás pillanatában még a Kovászna Megyei Cégbíróság alkalmazottjai sem tudták, hogy melyik megye iktatóihoz kerülnek.
Míg az egyik megyében beiktatott iratcsomót simán láttamozták, adtak rá végzést, egy másik megyében egy ugyanolyan iratcsomó halasztást vagy elutasítást kapott. Nem beszélve arról, hogy egy iratcsomó elbírálásához megyénként más és más iratokat kértek, más és más módon kérték a típuskérések kitöltését, és más és más procedúrát alkalmaztak a végzések láttamozásához. Így nem csoda, hogy a letett iratcsomók nagy részére halasztást vagy elutasítást adtak, mert egyszerűen nem lehetett követni az útjukat vagy az illető megye munkastílusát, ha netán sikerült megtudni, hova került az iratcsomónk.
Szóval ezek az iktató hivatalnokok minden megyében kényük-kedvük szerint döntöttek, sok esetben mellőzve, illetve „értelmezve” a törvény előírásait, megkeserítve Kovászna megye vállalkozóinak életét azokkal a nem éppen pártatlan döntéseikkel.
Halasztás halasztás után
Aztán volt egyes megyékben egy nagyfokú rosszindulat is. Talán, mert Kovászna megyei iratcsomókat kellett láttamozni, vagy mert a nevek sértették a látásukat? – kérdezhetjük. Nem tudni.
De tény és való, hogy e törvény megjelenéséig a Kovászna Megyei Cégbíróságnál úgy-ahogy rendben mentek a dolgok. Gyors, udvarias kiszolgálásban részesültek a vállalkozók, segítőkész a személyzet. Ám ez a törvény, amelynek lényege a gyorsabb, átláthatóbb ügyintézés lett volna, megyénkre nézve fordítva sült el. Egész júniusig, amíg sikerült alkalmazni egy iktatót Sepsiszentgyörgyön is.
Akkor úgy tűnt, hogy rendbe jönnek a dolgok, de az újonnan alkalmazott személy hamarosan beadta a felmondását, és minden visszatért a június előtti állapotok szintjére, vagyis az iratcsomókat ismét más megyék cégbíróságaihoz küldik. Szóval, halasztás halasztás hátán, elutasítás elutasítás hátán. És mindez az ország egyetlenegy megyéjében, Kovászna megyében!
Káosz és zűrzavar
Teljes a káosz és a zűrzavar. A vállalkozónak, ha kérdez, azt felelik a Kovászna Megyei Cégbíróságnál, hogy forduljon ahhoz az iktatóhoz, aki láttamozza az iratcsomót. Csak azt nem tudja a vállalkozó, hogy ki az illető és melyik megyébe került az iratcsomója, mert arra nem kap választ. Ha pedig nagy nehézségek árán mégis sikerül felvennie a kapcsolatot egy más megyei iktatóval, akkor ő visszaküldi a Kovászna Megyei Cégbírósághoz azzal az ürüggyel, hogy a cég Kovászna megyében van bejegyezve, tehát ott próbáljunk szerencsét! Mindenki vonja a vállát, senki nem hibás semmiért. Közben pont azt a szegmenst nyomorítják a bürokratikus ügyintézéssel, amely megtermeli az iktatók fizetését. Vagyis a magánszférát. Mert az államiaknak is élniük kell...
Mindezek után feltehetünk néhány kérdést. Országos szinten miért Kovászna megyében van a legkevesebb vállalkozás (a lakosság létszámához viszonyítva)? Miért ilyen nehézkes jelenleg az ügyintézés a cégbíróságnál, mit tesznek illetékeseink (ha egyáltalán tudnak) a vállalkozókért e tekintetben? Meddig fog szívni a Kovászna megyei vállalkozó csak azért, mert problémáját nincs, aki orvosolja? Vajon meddig tart ez az áldatlan állapot, és lép-e valaki a tekintetben, hogy normalizálódjon a helyzet? Mert ez így: tarthatatlan.
Kovács István vállalkozó, Nagyvárad
