Hármas község vagyunk – ismételték a bodoki agyagosok, az oltszemi madarasok, de még az oltszemi szilvások is. Jelenlegi ragadványneveket sorolgattak mindhárom településen. Volt itt régi ragadványnév is, jóval korábban: mindhárom települést – Bodokot, a községközpontot, Oltszemet és Zalánt is – rezesbelűeknek nevezték főleg a szentgyörgyiek.
A Székelyföld települései könyvsorozatban (2016) Bodok volt a központi téma, anélkül, hogy helyet kaphattak volna, ha röviden is, a községhez csatolt települések, azaz Oltszem és Zalán. Mindkettő önálló község volt hajdanában, jelentős történelmi múlttal és turisztikai érdekességekkel. Az említett kiadványsorozat célja a helytörténeti kutatásokra való ösztönzés volt – hangsúlyozta Nagy Balázs szerkesztő. Bodok esetében nem lehet, hogy ne essen szó a csatolt falvakról is, lett légyen szó akár az oltszemi kastélyról, az ott kibontakozó lovas mozgalomról, vagy arról a Zalán faluról, ahol nemrég emeltek sziklaemlékművet, mely arra emlékeztet, hogy itt jelentek meg Sepsiszék-szerte a legkorábban (1581) a rendtartó székely falu papíron rögzített rendszabályai, melyeket Imreh István (1919–2003) szerkesztett önálló kötetbe, aki gyerekkorát éppenséggel Bodokon töltötte.
A mindennapi szigor
Akinek reggel az ágyban hasára süt a nap, sok mindenről lemarad – hangzott el majdnem kórusban az „örök igazság” a vasárnap lezajlott szilvás napi ünnepségen a helyi férfinép szájából. Ez egy mindennapi szigor – mondták, amely alól csak az képez kivételt, aki ágynak esik!
– Jól gazdálkodik Fodor István polgármester – folytatták. – Bodok városi képet vett fel, megújultak iskoláink-templomaink, az oltszemi kastélyt most javítják, körülötte turisztikai központ alakul, mi pedig annak örvendünk, hogy számíthatunk a gázhálózatra, mert a fővezeték éppen a mi községünk területén halad át.
A műemlék oltszemi Mikó-kastély felújítása az egyik legfontosabb számunkra – tájékoztatott az elöljáró, aki 33 éve igazgatja a hármas település mindennapjait. A kastély övezetében mellékgazdaság, lóistállók vannak, az Olt lankáján lóversenypálya működik, átalakul és megújul majd mellette az egykori borvizes kezelőközpont is. Zalánban öt híd épül a patakokon, és 950 méter vízvédő támfal. Itt és Oltszemen egy târgoviștéi cég fogja kiépíteni a szennyvízhálózatot és tisztítóberendezést. Csak titokban mer örvendezni a lakosság, hogy megmenekülnek a téli fűtésre szolgáló drága tűzifa beszerzésének gondjaitól – készül már a műszaki tervezet, a tanácstagok felmérést készítenek a településeken a lakosság gázigényéről. Nagy Mihály tanácstag és helyi vállalkozó saját földterületéből ajánlott fel egy helyet a Tag nevű dűlőben a leendő gáznyomáscsökkentő berendezés megépítéséhez. Sürgős lenne a községközpont beltelkesítésének elvégzése is, mert az előrelátó községvezetésnek tervében van két elektromos töltőállomás megpályázása is – tudtuk meg Bodokon.
Gondja van a hivatalnak a közművesítés kiteljesítésére – hangzott el helyi értelmiségiek szájából, mert „bőven van itt történelmi látnivaló, s a következőkben turistaszálláshelyek kell hogy épüljenek a község minden településén”.
Ősz Bodokon
Kincs az ásványvíz
Az agrár- és sportturizmus körülményei adottak a község területén. Hadd meséljünk erről. A hegyvidék, tájképi értéke mellett, kínálja a változatos összetételű ásványvizet, ezt a természetes gyógytényezőt.
Zalán borvízforrásai kalcium-, magnézium-, nátrium-hidrokarbonátot tartalmaznak, tapasztalatai alapján a helyi lakosság a gyomor- és bélbántalmak kúrálására tartja alkalmasnak. A legfontosabb a Felszegi borvíz, melynek felújítása következik sorra, mert hozamánál fogva közfogyasztásra is alkalmas.
A Matild borvizéről egykor ismert Bodok borvíztelepének tulajdonjoga időközben megváltozott. A település lakossága elesett a jó munkalehetőségtől, jövedelemtől, viszont magáénak tekinti a kitermelés történelmi jogát, s hisz abban, hogy a kiváló ásványvíz anyagi hozadéka idővel őket fogja szolgálni. Nagy aszályok idején kiszáradtak a kutak, patakok, leapadt az Olt vize, de a borvízforrások hozama változatlan maradt! A bodokiak borvizet ittak, mert a források nem reagáltak a kínzó erejű szárazságokra.
Az utóbbi időben egyre többen keresik fel a Vásárpatakban lévő két Szemvíz-forrást. Igen erős és régi néphit nyilvánul meg abban, hogy a kénes, ún. büdösvizek kiválóan alkalmasak a szembajok, nyavalyák, lehet, hogy éppen a kötőhártya-gyulladás tüneti kezelésére. Nem hiába nevezi vidékszerte a nép a vizeket, forrásokat szemvíznek. Az érzésünk az, hogy a népi gyógyászat közel sem lebecsülendő, de eddig még egyetlen szemorvos sem ajánlotta senkinek, hogy borogassa szemét kénes ásványvízzel. Néhai dr. Kristóf Árpád egykori bálványosfürdői szakorvos mondta: ki lehet abban biztos, hogy tiszta az a rongydarab, zsebkendő, de egyáltalán az a kéz is, amellyel a szemet akarják borogatni?
Fodor István polgármester
A vásárpataki Szemvíz régen is ismert volt. Kővári László történész 1853-ban már írt róla. „Gyógyhatásáról az elgyengült szemekre csudákat beszélnek – írták, csaknem egészen szemvilágot vesztettek nyerték itt vissza látásukat.”
Oltszem kincse a Sütei forráscsoport a hasonnevű patak felső folyásán. Ezt a két világháború közötti időszakban Sepsi-Bodoki Salus-gyógyforrás néven palackozták, Galac és Brăila vidékére is szállították, ahol igen kedvelt itókának tartották. Ez az Oltfej lítiumban egyik leggazdagabb ásványvize (6,2 mg/l).
Sajnos, ez a gyógyhely egyre kevésbé látogatott, hiába rendezték környékét 2011-ben budapesti környezetépítő fiatalok és a helyiek, mert jelenleg az egyre gyakoribb medvejárás miatt csak nagyobb létszámú csoportok merészkednek fel a Sütei erdőségbe. A Széptorka helyen fekvő oltszemi Sóskövű-forrás sós borvizét messzi földről is felkeresik. Magas konyhasótartalmú, lúgos gyógyvíz. Ha a beteg kirázza belőle a szén-dioxidot, erőteljesen semlegesíti a gyomorsavat.
A Sóskövű-forrás közelében van a Bagoly-borvíz. Laboratóriumi mérések kimutatták, hogy ennek a legmagasabb a természetes radioaktivitása az egész Oltfejben. A radioizotópok koncentrációja 1 liter borvízben 861,12 pCi (ejtsd: pikoküri).
Nemcsak az ásványvizek, a helyi építészettörténeti látnivalók (a templomok, a kastély, a kúriák), a vármaradványok (Pincevár, Herec, Kincsás) s még a különleges régi harangok, kegytárgyak is művelődéstörténeti látnivalók.
Mentik a Mikó-kastélyt
A zaláni Pincevár
És mert a Herec várról volt már szó, pillantsunk rá, hogy mit láthat a hazai turista a zaláni Pincevárnál. Ha a faluban erről érdeklődünk, be kell érnünk feltételezésekkel és a népi képzelet szülte hagyományokkal, mert a nép csak erről hallott. „Azt is hallottuk – kezdték a mesét –, hogy az oltszemi kastélyt alagút kötötte össze ezzel a várral.”
Az alagút nem onnan indult, az túl messze van – szóltak közbe látogatásunk idején –, a zaláni Séra-kúria pincéjéből vezetett. Pincevár rakott falai 50–60 cm magasan még látszottak. Úgy mondták a régiek, hogy azt a gazdag Séra és az Apor família építtette – erősítette néhai Kolcza István. Apor István Orosz Mihálytól azt hallotta, hogy a tetőn a kálnokiak áskáltak és régi pénzekre találtak. A régi öregek arról is meséltek, hogy a vár köveit azok hordák szét, akik a közelben házat építettek.
Mi az, ami ma ennek a hegynek a tetején látható? A tetőt bozont borítja, s mint jómagam is láttam, közepén egy két méter mély és beomlott kövekkel tele gödör van. A mélyedésben, a gyepszőnyeg alatt mintha egy alig kivehető, kör alakú falrakat rejtőzködne. Átmérőjét mi tíz méterre becsültük.
Orbán Balázs is említi munkájában a Pincevárat, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum régésze, dr. Székely Zoltán (1912–2000) pedig 1940 tavaszán már ásatásokat is végzett ott. „Néhány középiskolás tanulóval átkutattam a Pincevár-tetőt és mögötte a Csutakos-tetőn lévő sáncgyűrűt is” – írta az 1955-ben kiadott múzeumi évkönyvben. Végkövetkeztetése szerint „az Olt völgye és a Háromszéki-síkság felé mint hadászati megfigyelőhely elsőrendű fekvéssel bír. Az ásatás eredménye alapján azonban nem lehetett római őrtorony, hanem későbbi, közép- vagy újkori építkezés maradványa.” Római őrtoronyra azért gondolhatott a régész és Mikó-kollégiumi tanár, mert zaláni néhai Székely Jánosné szerint „a tető szomszédságából égetett cserépből készült vízvezetékcsövek kerültek napvilágra” (1979).
Szemafor-Széltoló nevű kisbéri félvér hozta vissza a vérvonalat Oltszemre
Ehhez hasonlók több helyen előfordulnak Háromszéken, tesszük hozzá, ugyanis utóbb a Sepsimagyarós mögötti északi, csupasz Hegyfarka nevű helyről kerültek elő. Megjegyeznénk, hogy a zaláni Várhegy mint helynév 1805-ből ismert, a Pincevár elnevezés 1869-ből, a Vármező 1875-ből. Hogy itt még egy ellenőrző ásatásra szükség lenne, azt Székely Zoltánnak egy későbbi és meglepetést okozó megállapítása is megalapozza. Ő ugyanis a háromszéki várakról és lakóháztípusokról 1976–77-ben megjelent tanulmányában a Pincevárat – az árkosi Várheggyel együtt – árokkal körülvett és földgáttal megerősített földvárként említi, és időrendi besorolás szempontjából ezeket tartja a vidék legrégebbi „várainak”.
Mivel turistajelzés ide nincsen, a faluból idegenvezetővel ajánlatos felkeresni. Sok évvel ezelőtt Kálnokról piros pont turistajelzést készítettünk, s ennek mentén érhetjük el a Domanik-feje magaslatot, innen északi irányba haladva már közel (3,5 kilométer) a Vártető.
Szilvaízesek. Fotó: Szász István-Gergely
Sokat ér egy iskolakapcsolat
Valójában ezzel a céllal kezdtünk párbeszédet a bodoki Henter Károly (1814–1868) gyulai vízépítő mérnök nevét viselő bodoki központi iskola igazgató-tanárával, Kátai Zsuzsannával, ugyanis a két iskola évek óta testvérintézményi kapcsolatot ápol, s a bodoki tanulók több alkalommal látogattak kapcsolattartás céljából Gyulára, mi több, a névadó gyulai sírját emlékkopjával jelölték meg. A bodoki Henterek részt vettek a magyar szabadságharcban, a család itthoni ága a helyi népi fazekasságot művelte.
„Nem zárkózunk el az új tanévben ennek a fontos kapcsolatnak a felfrissítésétől” – biztosított Kátai Zsuzsanna, akit a tanévkezdés felől is kérdeztük. Felkészülve várták az új tanévet mind a központi, mind az oltszemi, zaláni egységekben. A helyi tanácsnak köszönhetően az épületek jó állapotúak, a téli tüzelőt is beszerezték. Ettől az évtől második idegen nyelvként elkezdik a francia nyelv oktatását, egyelőre az ötödik osztályban. A bodoki iskola néhány gyerek hiányával kezdi az új tanévet, huszonegy kiscsoportos érkezett mindenki örömére, ugyanannyi előkészítős kisdiák indult élete nagy megpróbáltatásaival megismerkedni. Megtudtuk, hogy hiányát érzik egy informatikai szakembernek, a többnyire részmunkaidőben dolgozó meglévő kisegítő személyzetük meglehetősen túlterhelt. Az iskolaelhagyás csökkentését célzó pályázatuk anyagi fedezetére várnak.
Felette megtartó erejű elképzelésről beszélgettünk Roth Levente református lelkipásztorral: egy olyan helyi történelmi fényképfelvételeket felsorakoztató szabadtéri pannósorozatról, melynek Deák Mária az ötletgazdája, s melynek a kivitelezésébe nemcsak a református egyházközség, hanem a helyi önkormányzat is készséggel bekapcsolódna. Egyfajta első lépcső lenne ez ahhoz az elképzeléshez, hogy a három településből álló község és a látogatók számára körvonalazzák a régió létező és leendő turisztikai potenciálját.
Bodoki Henter-emlék
Szilvás napi meghívó
A településépítés forgatagában szinte mindenki örvendett már egy ünnepnek. Méltó bevezetése volt ennek a vasárnapi istentisztelet. Szász István Gergely helyi lelkipásztor a 133. zsoltár textusát választotta a nap igéjeként. A községvezetés és a zaláni református egyházközség közös rendezvényének egyértelmű volt az üzenete: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek.” A templomi ünnepség hangulatához simult a Deák Kincső zenetanár vezette bodoki Reménység gyerek-furulyacsoport műsora, Táncos András szavalóművész pedig Petőfi Sándor, Bogdán László és Farkas Árpád verseiből összeállított csokrot adott elő nagy átéléssel.
Déli harangszókor már zaláni asszonyok ügyeskedtek a főzőversenyen, kavarták a szilvaízet, készítették a szilvás gombócot, a helyi férfiak pedig előrukkoltak a legeredetibb zaláni szilvapálinkájukkal. Fodor István polgármester köszöntötte a szép számú jelenlevőt, miközben a zsűri is jelentette a versenyek rangsorolásait. A Négy asszony nevű csoport – Nagy Erzsébet, Kasléder Zsófia, Préda Magdolna és Szilágyi Gizella – vállalta, hogy bemutatja a fiataloknak, miként készül a szilvaíz. Öt csoport asszony – a Napsugár és az Aranytál, a Szorgos kezek és a Konyhatündérek s végül az Arany fakanalas – örvendezett az első, a második és a harmadik díjnak.
Minden férfi várta a szilvapálinkások zsűrijét: az első díjat id. Király Lajos, a másodikat Ördög Tibor, a harmadikat pedig Nagy Sándor mondhatta magáénak. A jókedvet és a hangulat emelését a mikóújfalusi fiatalok Nagykürt Fúvósegyesülete vállalta Demeter Norbert karmester vezetésével. Fellépett a sepsiszentgyörgyi Zöld Fenyőcske néptáncegyüttes, sorra kerültek a szalonnasütők, és estbe hajlóan fellobbant a tábortűz is.
