Zsúfolásig megtelt hétfő este a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-terme, mintegy bizonyítékául annak, hogy élénk érdeklődés övezi mifelénk a családtörténetet, az erdélyi arisztokrácia múltját és jelenét, él még a könyv, a történetek iránti szeretet a sepsiszentgyörgyi, háromszéki közösségben. A nagy érdeklődést tükrözte az is, hogy már az esemény kezdete előtt gazdára lelt az összes áruba bocsátott könyv, így sokaknak a feliratkozással kellett beérniük: a kiadó ígérete szerint ők postán kapják kézhez a kötetet.

Szebeni Zsuzsanna, a fő szervező Liszt Intézet sepsiszentgyörgyi kirendeltségének vezetője, az est házigazdája köszöntötte a vendégeket, majd Gyombolai Péter konzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviseletében méltatta az eseményt és Kálnoky Boris könyvét. Felidézte többek között, hogy a kommunizmus idején milyen megbélyegzéssel, mennyi hátránnyal járt a nemesi származás, hiszen a propaganda szerint az arisztokraták a nép elnyomói, kizsákmányolói voltak, ingyenélők. A hatalom még az arisztokrácia társadalmi szerepének emlékét is el akarta törölni a kollektív tudatból, csak szüleink, nagyszüleink elbeszéléseiből kaphattunk valós képet a nemesekről, arról, hogy ők képviselték koruk legkiemelkedőbb társadalmi kategóriáját, hogy viselkedésükkel mindig igyekeztek példát mutatni, élen jártak műveltségben, olvasottságban, a művészetek patrónusai voltak, meghonosították a haladó elveket, meghatározták a közgondolkodást. A történelmi korszakok megértéséhez ezért elengedhetetlen a nemesi családok történetének megismerése – hangoztatta többek között.

A szerzővel Jánó Mihály művészettörténész beszélgetett a könyv születéséről, a családi felmenőkről, otthonról és hazatérésről. Szóba került egyebek mellett IV. Béla és a szolgálataiért kitüntetett Bencenc, a Habsburgok oldalán álló, de magyar szívű Kálnoky Sámuel kancellár, Kálnoky Antal huszár generális, aki idős korában is oly szépen udvarolt feleségének, Kálnoky Hugó, aki Bécset hagyta ott Sepsikőröspatakért, pilóta és író akart lenni, s bár pénze nem volt, lelke igen, a gelencei templom freskóinak feltárásához igyekezett támogatókat keresni, menekültként ott volt 1945-ben Győrben, amikor az oroszok meggyilkolták báró Apor Vilmost, halálhírét pedig ő maga vitte gyalog Győrből Esztergomba az érseknek.

Történnek dolgok, mielőtt születünk, és azok meghatározzák életünket – ha Kálnoky Ludmilla nem végzi azt az áldozatos tevékenységét, hogy iskolát alapít, szegénykonyhát működtet, segít az árváknak, elesetteknek, akkor talán nem fogadják azzal a kitörő szeretettel a több évtizede kényszerkitelepített Kálnokyakat – Tibort és édesapját, Farkast – 1987-ben Sepsikőröspatakon. Nem is lehet hazatérésről beszélni, hiszen nem itt születtünk, valójában nem is mi döntöttük el, hogy ide tartozunk, hanem az itt élő emberek – mondta Kálnoky Boris arról a rendszerváltozás előtt történt emlékezetes látogatásról, amely aztán kiindulópontja lett a Kálnokyak hazatérésének. Mely döntés áldozatvállalást is jelentett: az előző rendszerben államosított kastély romokban állt, Kálnoky Tibor vezérigazgatói állását mondta fel, a nagyvárosi pezsgő kulturális élethez szokott Kálnoky Farkas egy kis faluba tért vissza, Kálnoky Boris pedig újságírói karrierje egyik legfontosabb kihívásáról mondott le, hogy Budapesten élhessen.

Az esemény ünnepélyes jellegéhez hozzájárult fellépésével Ráduly Zsófia hegedűművész, végül a szerző dedikálásával ért véget a rendezvény.