A gond valós, szó se róla, és nem csupán a gyermekeket, hanem sok felnőttet és ezek családját is érinti, a játékbarlangok szaporodásából ítélve, egyre nagyobb számban. És mindeddig ezzel sem törődtek az állami szervek és hatóságok: habár a 18 éven aluliak számára tilos a belépés, a hazai 15 évesek legalább 30 százaléka már a 2019-es statisztikák szerint is próbált szerencsejátékkal pénzhez jutni (amivel ismét jóval az európai átlag fölött állunk). A játékfüggők száma nem ismert Romániában, de az igen, hogy tízből négyen öngyilkosságot is megkísérelnek, mert túl sokat veszítenek, nem csupán anyagiakban, hanem az élet minden más területén is: emberi kapcsolatokban, karrierben, örömökben...   

El is hihetnénk, hogy a kormányfőt a fiatalság iránti aggodalom vezérli, ha nem akkor érné utol, mikor a költségvetési lyukat próbálja befoltozni. Érthető, hogy oda tekinget, ahol pénz van, és a szerencsejátékok virágzó üzletág, évente több száz millió eurót fizet be az államkasszába. Ám mivel az érintett vállalkozók tiltakoznak, lehet azzal riogatni őket, hogy száműzik a játéktermeket és gépeket a települések peremére.

A reakció kivédésére Ciolacu a gyermekeket tolta maga elé. Habár elmondhatta volna, hogy míg a munkát 45 százalékos adóval sújtják Romániában, még a nagy (66 750 lejt meghaladó) nyeremények után is csak 40 százalékot kap az állam, és ez már azért sincs rendjén, mert a következményeket (a függőségek okozta problémákat) a társadalom fizeti meg; a játékbarlangok annyit sem tesznek, hogy a belépők korhatárát ellenőrizzék. Emiatt van szükség szigorúbb törvényre, amelynek tervezetét augusztusban ugyan a kormány annak ellenére negatívan véleményezte, hogy a szociáldemokraták nyújtották be, de a szenátus így is megszavazta, és most már a szociáldemokrata miniszterelnök támogatásával kerül a képviselőház elé. Remélhetőleg nem azért, hogy kilúgozzák, bár az is lehet, hogy végül kiegyeznek a felek: a kaszinók és játékgépek maradhatnak, ahol vannak, ha többet fizetnek és kevesebb kiskorút fogadnak. Vagy csak kicsit költöznek odébb, mondjuk két saroknyira az iskoláktól, ámbár falun ez nem biztos, hogy kivitelezhető. Meglátjuk. Nyilván emelni fogják a kiróható büntetéseket is, ha másra nem, az inflációra mindig lehet hivatkozni.

A növekvő bevételeket azonban aligha fogják a függőségek megelőzésére, illetve a már kialakult problémák kezelésére fordítani (pedig a drogellenességet is nagyon felpörgették mostanában), habár a meglévő leszoktató és rehabilitációs központok befogadóképessége messze elmarad a szükségletektől, az alapítványi, egyesületi intézeteket pedig kevesen tudják megfizetni. Ezekre nem terjed ki a kormányfő védőszárnya – de az biztos, hogy szép ígéreteket fogunk kapni.

Borítókép: Pixabay