A hétköznapokban is jó érzés a népes Albert család tagja lenni szülőként, gyermekként, testvérként, unokaként, vagy odatartozni más családi gyökerekkel rendelkező házastársként, a közösen megült ünnepek pedig még szorosabbá teszik az összetartozást, de az már a sors különös áldása, hogy a választott szakma, az orvosi hivatás is több nemzedéken keresztül meghatározza ennek a családnak az életét – összegezhető mindaz, amit dr. Albert András vél a családi kötődésről. Az Albert orvoscsalád fiatal tagját abból az alkalomból kértem, meséljen mindezekről, hogy a szeptember utolsó napjaiban tartott sepsiszentgyörgyi XVI. Háromszéki orvosnapokon a család több tagja szakmai előadással emlékezett meg a száz éve született, 1984-ben hatvanegy éves korában elhunyt dr. Albert Zsigmondról.
Gyakran az orvos személyisége is gyógyító hatással van a betegre. Az, ahogyan viszonyul a pácienshez, ahogyan az összefüggéseket kereső kérdéseivel, magyarázataival biztonságot sugároz. Valljuk be, egyre ritkábban találkozunk ezzel az orvos–beteg élménnyel. Orvos nagyszüleim révén gyermekként azt is megismertem, mit jelent, ha éjszaka kopognak az ablakon, mert valaki bajban van.
A bölöni származású belgyógyász, dr. Albert Zsigmond és felesége, a tordatúri születésű Pásint Éva, későbbi dr. Albert Éva fül-orr-gégész, a sepsiszentgyörgyi megyei kórház egykori osztályvezető főorvosai is ahhoz az orvosnemzedékhez tartoztak, akikre a páciensek mindig számíthattak. Mindketten unitárius papi családból származtak, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézetben végezték az egyetemet 1950-ben, tanársegédi állást kaptak, de ez rövid életűnek bizonyult, mert származásuk miatt 1953-ban elbocsátották őket. Sepsiszentgyörgyre költözésük után dr. Albert Zsigmond a belgyógyászaton dolgozott Bornemissza Pál főorvos vezetése alatt, 1957-ig poliklinikai igazgató és félállásban röntgenorvos, 1957-től 1984-ben bekövetkezett haláláig a belgyógyászati osztály főorvosa.
„Dr. Albert Zsigmond szerény, halk szavú orvos volt, aki nagy odaadással gyógyította a betegeit, nevelte a négy gyermekét és nyíltan felvállalva támogatta az unitárius egyházát” – írja róla dr. Nagy Lajos az Emlékezés orvosainkra kiadványban (Kaláka Könyvek, Hármas Alapítvány, Sepsiszentgyörgy, 2017). A Háromszéki orvosnapokon a kilencvenedik évét nemrég betöltő dr. Nagy Lajos nyugalmazott rétyi körorvost is köszöntötték, akiről Péter Sándor azt írta a lapunkban közölt születésnapi köszöntőben (Háromszék, 2023. augusztus 21.): „Nem küldte betegét minden karcolással a városi rendelőkbe, hanem megoldott otthon számos olyan esetet, amelyeket mások máshová irányítanak. Ezért lett ő mindenki orvosa, s Berecktől Kökösig tartott az ő orvosi körzete. Ahogy sokan mondták, ajtaja mindenki előtt mindig nyitva volt.”
Az örökség
Szoktuk mondani, létezik egy mikós szellem, ami arra vonatkozik, hogy akik a Székely Mikó Kollégiumban tanulnak, tanultak, valami különös szellemi örökséget hoznak magukkal. Talán nem túlzás azt mondani, létezik egy Albert-szellem is, amely azokat jellemzi, akik ebben a sepsiszentgyörgyi családban, dr. Albert Zsigmond és dr. Albert Éva leszármazottaiként valami olyasmit hordoznak és adnak tovább, ami örök érték: a család és a szülőföld szeretete.
Dr. Albert István belgyógyász-kardiológus, a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház belgyógyászati osztályának korábbi vezetője, egy ideig az intézmény megbízott orvos igazgatója, jelenleg feleségével, dr. Albert Ildikóval és egyik fiukkal, dr. Albert Andrással együtt – mindkettőjük szakterülete a szemészet – a család magán-rendelőintézetében folytatja tevékenységét. Az Albert Optimun Medicals csapatát kiegészíti a család egy másik tagja, András felesége, dr. Albert Kinga allergológus főorvos.
Albert Álmos gépészmérnöki egyetemet végzett, 1992–2008 között Sepsiszentgyörgy polgármestere, 2008–2012 között az RMDSZ szenátora volt a román parlamentben, 2015-ben bekövetkezett korai halála törte ketté társadalmi szerepvállalását. Felesége, Dr. Albert Éva (született Simon) fogorvos Sepsiszentgyörgyön.
Albert Etele fizikus, egyetemi tanár; a család orvosai mellett ő sem maradt ki a Háromszéki orvosnapok Albert-szekciójából, a sepsiszentgyörgyi zajszennyezésről tartott előadást.
Dr. Albert-Nagy Éva fül-orr-gégész osztályvezető főorvos a megyei kórházban, ő a négy Albert gyermek legkisebbike, három bátyja szorgalmát követve lett orvos, miközben a zenei pályán is bőven kamatoztathatta volna tehetségét, ezt szabad idejében részben meg is teszi a rangos Vox Humana kamarakórusban. Albert Zoltán geográfus, turisztikai szakember (dr. Albert István másik fia) is csatlakozott a Háromszéki orvosnapokhoz, a gyógyfürdőkről és a természetes gyógytényezőkről értekezett, testvérével, Andrással együtt a harmadik Albert nemzedéket képviselték, ezáltal még inkább teljessé vált a centenáriumi megemlékezés.
A család orvostagjai közül többen megpróbálkoztak azzal, hogy tanulmányaik elvégzése után egyetemi oktatóként tevékenykedjenek, ezt dr. Albert András is megerősítette, és mert ez nem sikerült, gondolkodás nélkül mindannyian visszatértek szülőföldjükre. A már fiatalon elismert szemész főorvos számára az orvosi szakma iránti vonzalom inkább személyes volt, mint a szülők hatása, gyermekként nem érezte ennek súlyát, felelősségét, terhét, úgy nőtt fel, mint bárki más. Leginkább a nagymama (dr. Albert Éva, 1924–2011) konyhájában berendezett műszertálca és a gyakori torokecsetelések okán ismerkedett meg közelebbről az orvoslással.
Albert András négyéves volt, amikor Zsiga nagytatát elveszítette, hallomásból ismeri emberi nagyságát, orvosi kiválóságát, tartását, de azt mondja, ez elegendő egy életre. Mindig azt hallotta, a beteget el kell látni a legjobb tudás szerint, őszintének kell lenni vele, elmondani a jót és a rosszat is, az orvos pedig számoljon azzal, hogy minden lépésért, legyen az gyógyszeres kezelés, műtét, különböző terápia, ő a felelős, akkor is, ha nem ő téved.
A világ változott
Nehéz azt mondani manapság a hazai orvoslásról, hogy rendben lenne. Ennek a beszélgetésnek nem is témája ezt boncolgatni, a finanszírozásról, a törvénykezésről nem is érdeklődtünk. A személyes vonatkozások oldaláról közelítettük meg a témát. Rákérdeztünk: dr. Albert Zsigmond örökségének fényében hogyan értékelhető a gyógyszerpiac nyomulása, a verseny, a pénz uralma ebben a szakmában, hivatásban? Van-e ebben a családi orvoshagyományban valami olyasmi, ami eltér a szokványostól? Érkezett a válasz: a beteg ember azért fordul orvoshoz, hogy az megoldja a panaszát, ez óriási felelősség, ha megvan a bizalom, mindkét fél nyer ezáltal. Dr. Albert András azt mondja, tartozik a betegeknek azzal, hogy átadja azt a szeretetet, rájuk figyelést, amit elődeik is kaptak orvos nagyapjától, nagymamájától. Páciensei pozitív visszaigazolása sokat jelent számára, amikor azt mondják, elégedettek a bánásmóddal, a kezelések, műtétek előtti felkészítéssel, ami köszönhető annak az alkalmazotti csapatnak is, amelytől szintén ezt a hozzáállást várja el.
Azt látjuk, a politika, a gazdasági stratégiák, a gyógyszerpiac, az orvosok túlterheltsége, a pénzéhség gyökeresen megváltoztatta az egészségügyi rendszert és a lakosság egészségügyi ellátásba vetett hitét. Dr. Albert Andrásnak erről az a véleménye, az mindenkinek a saját erkölcsi felelőssége, mekkora piaci részesedéssel bír ebből, de az nem vitatható, az egészségmegőrzés terén és a technológiai fejlődésnek köszönhetően óriási előrelépések történtek, amelyek az átlagéletkor megnövekedésében is megmutatkoznak. Állítja, az egészségügy megítélése a benne dolgozó embereken múlik, azon, hogyan tudják ennek a terhét viselni, kezelni a sokféle emberi problémát, kiszabadulni ennek terhe alól magánéleti, illetve terápiás úton. Erre nincsenek hazai megoldások, mindenkinek egyénileg kell megküzdenie a szakmai kiégéssel – mondotta.
Itthon az otthon
Lévén, hogy a család orvos tagjai több területen dolgoznak, egyfajta interdiszciplináris együttműködés feltételezhető közöttük. Ez szükség esetén így is történik, de amennyire tehetik, elválasztják a szakmai életet a magánélettől. Amikor találkoznak, megpróbálják megélni a közösségi életet, és azt, hogy együtt lehetnek. Egyre többen vannak, és még mindig sokan Sepsiszentgyörgyön. Albert András szerint ez olyan adottság, ami miatt nem alakult ki olyan szintű baráti körük, hogy folyton igényelnék annak társaságát, mert a család leköti a szabad időt, megadja a közösségi élményt. Ez hihető is, ha csak arra gondolunk, a több nemzedéket felölelő családban hány születésnap, névnap van egy évben, születnek az újabb gyermekek, és a jeles évköri ünnepekkel együtt már ezek az események számottevőek.
Említettük, hogy az Albert doktorok közül többen próbálkoztak fiatalkorukban az egyetemen maradni oktatóként. Dr. Albert Zsigmondnak és nejének ez akkoriban – politikai okokból igazságtalanul – nem sikerült, utódaik sem jártak sikerrel e tekintetben, ezért hazajöttek, és itthon találtak szakmai elismerést, kiegyensúlyozott magánéletet. Albert András úgy tartja, a család mindennek az alapja, és ha a családok erősek és rendben vannak, az a közösséget is erősíti, és ez szerinte az itt élő magyarság megmaradásában is igen jelentős szerepet játszik.
