A közösség szívében az értelmi fogyatékosságuk miatt könnyebben vagy súlyosabban sérült embereket találjuk, akiket szüleik és barátaik, különösen a fiatalok vesznek körül. Ezek nem együttélő, hanem inkább olyan közösségek, melyek tagjai rendszeresen találkoznak. Nehézségeik és reményeik kölcsönös megosztása mély kapcsolatot teremt közöttük, amelyek az ünneplés, az imádság és az Eukarisztiában való részesedés során tovább erősödnek.

„Az a fontos, hogy egymásra találjunk, meghallgassuk a fogyatékos embereket, hogy valóságos kapcsolatok szülessenek. Így ismerjük meg és szeretjük meg egymást. Senkit sem hagyunk magára, arra törekszünk, hogy egymás terhét hordozzuk, és biztassuk egymást a haladásra” – vallja Jean Vanier, a Hit és Fény közösség megalapítója.

A Fenyő és Harmatcsepp csoport életében a „tokányolás” megszokott piros betűs ünnep. Ilyenkor szeretett szponzorainkkal együtt nagy élvezettel főzzük meg az ebédet, ők pedig nagy lélekkel ajándékoznak, jelenlétükkel és sokféle támogatással szerezve örömöt a mássággal rendelkező gyerekeknek és szüleiknek egyaránt. E napon a „mennyei ízű pityókatokány” belevalójával és elkészítésével, no meg egy hatalmas, finom, saját alkotású tortával.

Mert annyi jó dolog történt. Élmények. Találkozások. Beszélgetések. Új dolgok. És élvezem. Jól érzem magam. De mégsem ezektől tökéletes. A nap legszebb pillanata az, amikor csoda történik. Valami megmagyarázhatatlan. Amikor az egyik lélek megérinti a másikat. Amikor mosolyt tud csalni az arcodra, megnevettet, és érzem, ahogy szívedben felenged a jég, múlik a feszültség. Igen, ez a nap legcsodásabb, legszebb pillanata. Titokzatos. Csoda…

Ha van olyan szülő, aki kedvet kapna ehhez, mássággal rendelkező gyerekével szeretettel várjuk közösségünkbe.

Molnár M. Zita