Kanyó Erzsébet és férje vállalkozását Silveris Comp Kft. néven 2005-ben jegyezték be Sepsiszentgyörgyön. Olajmécseseket és zselégyertyákat készítettek, amelyeket itthon és a szomszédos megyékben forgalmaztak. 2008-tól profilt váltottak: régi bútorokat és más régiségeket forgalmaznak. A Szemerja negyedben indult vállalkozás évekig a tömbházuk alatti bérelt üzlethelyiségben működött, aztán gondoltak egy nagyot, és júniustól leköltöztették a központba.
Közel az otthonhoz
Egy szép fehér, műbőrből készült ágy kapcsán kezdtünk el beszélgetni a szerény, kedves tulajdonosnővel, Kanyó Erzsébettel.
– Háromgyermekes családként fontos volt olyan vállalkozást indítani, hogy a felügyeletet, együttlétet is biztosítani tudjuk. Így be kellett osztanunk a programunkat, felváltva tudtunk a gyermekekre vigyázni. Mivel ez volt a megélhetési forrásunk, megtettünk mindent, hogy kihozzuk belőle a legjobbat, hogy működőképessé alakítsuk. Kézműves dolgokat készítettünk, azt forgalmaztuk, de nem erőltetve, mindig a legjobbat kihozva próbáltuk, hogy a család közelségével működjön a vállalkozás. Ami persze a megélhetésünket is biztosítja. Nem ment mindig minden simán, vannak bökkenők is egy vállalkozásban. Nem feltétlenül azt néztem, hogy van egy vállalkozásunk, megkapjuk a pénzünket és pont. Így a család részévé vált, a gyerekek is itt nőttek fel, még a kutyánk is „munkába” jött velünk mindennap. Az új negyedben, a tömbház alatt volt az üzlethelyiség, mindenki mondta, hogy hű de jó nektek, hogy ilyen közel van. De ezt nem a sors hozta így, hanem mi akartuk, hogy ilyen közel legyen. Olyan is, volt, hogy az ajtóra kiírtam: Kérem, hívjon ezen a számon..., vagy: Pár perc, s jövök. Én felmentem a harmadik emeletre, megmelegítettem az ebédet, jöttek a gyerekek az iskolából, megették, s indultak vissza edzésre. Felváltva a férjemmel, bár neki más munkája is volt, hokiedzőként is dolgozott.
Voltak olyan időszakok, amikor nagyon kitartóak kellett lennünk. A járványidőszakban például nehéz volt a folyamatos jövedelem előteremtése. Aztán néha olyan érzése van az embernek, hogy jobb, ha nem erőltetjük. De mindig az vezérelt, hogy a kicsit megbecsülve kell előremenni; ha egy gyengébb nap volt, holnap jobb lesz. Ha nem vagyunk mindketten kitartóak és motiváltak, lehet rég feladtuk volna. De szeretjük csinálni, én akkor is szeretem az árut, amikor megveszem. Soha nem vásárolok olyasmit eladásra, ami nekem nem tetszik, pusztán haszonszerzés céljából, hogy legyen rajta 10 lej nyereségem...
Ami tetszik, azt tudom ajánlani
– Az árut különböző helyekről szerzem be, itthonról is vásárolok, külföldről is. A legfontosabb szempont: tetszik-e nekem? Mert ha igen, akkor jobb szívvel tudom ajánlani a vásárlónak is. Annak is, aki nagy értéket vásárol, de annak is, aki egy kis figyelmességet szeretne valakinek. Odafigyelek, hogy legyenek olyan termékek is, amit egy kis keresetű is megengedhet magának. Ha valaki tíz-húsz-harminc lejből szeretne ajándékot vásárolni, ne érezze, hogy neki nincs mit keresnie nálunk. Nem csak kétezer lejes porcelánkészlet van, hanem ötszáz lejes is. Az áraknál is az egyensúly a fontos. Sok szép kiegészítő tárgyunk van, ajándékutalvánnyal is tudunk szolgálni, ha valaki azt szeretné.
Ötvenen túl még nem jutott eszembe, hogy mikor megyek majd nyugdíjba. Soha nem nézek úgy tükörbe, hogy nem akarok dolgozni. Szerencsésnek tartom magam, mert úgy jövök el dolgozni, hogyha aznap nem volt az üzletben bevétel, tegyek valami hasznosat magamért. Ma sem volt nagy forgalom, hát Wass Albertet olvastam. Olyan nap is van, hogy végig csak kommunikálok, tervezek. Annak is meglesz a gyümölcse. Nem vagyok hálátlan, hogyha ma nem árultam. Ez nem is az az üzlet, ahol mindennap jön a bevétel.
Korábban béreltünk a Csíki utcában egy helyiséget, de mivel nehéz időszakok voltak, nem is volt nagyon forgalmas a hely, így összevontuk, és évekig csupán harminc négyzetméteren próbáltunk működni. Sajnos leépült az üzlet, mert a vásárlók szeretik, ha bő a kínálat. Ezért döntöttünk úgy – bár nagyon félve és sokat gondolkodva –, hogy vállaljuk fel ezt az üzlethelyiséget. Gondoljunk bele: nagyszüleink háborús időszakban is dolgoztak. Nem azt mondták, hogy nem csinálom, mert nem éri meg, hanem végezték a dolgukat. Tízgyerekes családok nőttek fel munkában, összetartásban. Most nekünk is van nehézségünk, de nem szabad csak arra gondolni. Na és ebben a fogyasztói társadalomban túlzottan az hajt, hogy nem elég az, amennyi van. Még több kell, még több kell. Pedig a napi megélhetéshez nem kell túl sok. Hívő emberként arra kérem a jó Istent, hogy legyen egészségem. És vallom, hogy ami áll, az álló kincs, ami elment, az elment kincs, ami jön, az ismét álló kincs lesz.
