Mese mindenekfelett

– tartja az örökigazság-félét Debreczi Pálné Szász Irénke, aki nemcsak mesél a régi dolgokról, hanem azokat le is írja. Csomakőrös családkutatójaként ismertük meg. Túl azon, hogy könyvet írt a kőrösi családokról, ami nyomtatásban is megjelent, háromszáz oldalra rúgó kézirat fekszik asztalán, címe: Kőrös krónikája. Minapi találkozásunk alkalmával elmondta, hogy most családja történetével foglalkozik, a kézirat címe Mesébe foglalt igaz történetek. Hiszi, hogy a mese nélkülözhetetlen a gyermeknevelésben: hat dédunokája van, számukra írja-tartogatja a legjobb meséket-történeteket. Arra kértük, hogy igaz meséi közül ossza meg olvasóinkkal a  román festővel, Nicolae Grigorescuval kapcsolatosat.

– Egy nap három személy kereste a tiszteletes urunkat, tőlem érdeklődtek, s kiderült, hogy Grigorescu unokák, egyenesen Párizsból, nagymamájukat keresték néhai kőrösi Dancs Máriát. Lelkész és anyakönyvek hiányában elbúcsúztak. Mire hazaérkezett lelkészünk s mi a családkönyvekben megtaláltuk az elveszett Dancs Máriát, az unokák már valahol messze jártak, örömünkben nem részesülhettek. Nagy Lajos doktor úrnak, ki maga is genealógus, és biztatott engem a családkutatásra, elmeséltem a történetet, amit meg is írt, mi több, a festőfeleség emléke kapcsán meglátogatta Cîmpinán a Grigorescu-sírokat, azt azonban nem hinném, hogy a doktor úr sorainak híre eljutott volna Párizsig.

Épül a szennyvíz-hálózat

Jelentős idegenforgalmi vonzerő

az, amivel Csomakőrös és Kovászna város rendelkezik, és ez nemcsak az ezer borvizek városát, hanem a „peremfalut” is turisztikai településsé avanzsálja. A gyógyvíz-kincs, a környék tájképi értékei, az épített örökség és helyi hagyomány egyedi. Kőrösi Csoma Sándor állandó emlékkiállítása, a kőrösi Csoma-ház, a falu emléktáblákkal tele műemlék református temploma méltósággal simul a fürdővároshoz, amelyhez közigazgatási szempontból is tartozik. Ezért köszöntöttük először Gyerő József polgármestert és Jeszenovics Róbert Károly alpolgármestert, akik elmondták, hogy befejezés előtt áll Csomakőrös közművesítése, megújult a nagy vándor nevét viselő I–IV osztályos iskola épülete, és az alakulóban levő aszfaltozási program tovább jobbítja a településképet. Öröme a kőrösieknek, hogy újra életes lett a református parókia, püspöki kihelyezéssel foglalta el állását október elsején Barticel-Kiss Eszter Orsolya lelkipásztor, Jeszenovics Albert egyházközségi gondnok és falufelelős pedig bemutatta a változó Csomakőrös mai megújuló arculatát. A korszerűen felújított Csoma-emlékszobában látható-tapintható a Csoma-hagyomány, tény, hogy talán sehol a világon nem kerülhetünk ennyire Kőrösi Csoma Sándor szellemkörének közelébe, mint itt, és ez megköveteli, hogy a szülőfalu is méltóképpen tudja fogadni az elkövetkező zarándok-csoportokat. Csomakőrös nevét messzire vitték jelesei, az évszázadok óta itt zajló Csoma Napok szellemi töltete, Gazda József vigyázó-ügyelő kitartása-személyisége, Orbán Áron és Jecza Péter Csoma-szobrai.

Barticel-Kiss Eszter lelkipásztor

Útra kel egy pár kitaposott cipő

Nem tudom észrevette-e az olvasó, hogy Kőrös tele van mesével, melyekről kiderül, hogy többnyire valós történetek. Külön mese tárgya, hogy miképp sikerült kijuttatni Jakabos Ödön agyonkeresett pár cipőjét igazi helyére, az érdi Magyar Földrajzi Múzeumba. Jakabos ugyanis, miután hazatért Dardzsilingből, legyalogolt Csomakőrösre: zacskónyi földet hozott a Kelet-kutató sírjáról, amit a kőrösi Csoma-kertben hintett el a diófák alatt. A Securitate elkobozta Jakabos ruházatát, amiben megjárta Tibetet s amit hazaérkezése után a kőrösi iskolában hagyott – tudtuk meg a faluban. A pár cipőre, amiben megjárta a Nagy Utat, nem találtak rá a keresők. Sok évvel a történtek után megkeresett feleségével néhai Balázs Dénes, az említett múzeum akkori igazgatója, hogy frissebb emlékeket gyűjtsenek Csoma Sándorról Kőrösön. Ekkor kerültünk kapcsolatba Knott László néhai kőrösi tanítóval, aki beleegyezett, hogy átadja Balázs Dénesnek Jakabos cipőit, hadd meneküljön meg tőle, hiszen csak újabb zaklatásban lehetett volna része miatta.

– Gyere, igazgató úr – mondtam Balázsnak –, koccintsunk el egy pohár pálinkacskát Knott tanító úrral.

– Szó sem lehet róla – mondta Dénes bátyám –, én ilyent nem iszok!

– Ha megajándékozunk egy értékes Jakabos Ödön-ereklyével, akkor sem!?

Arca örömbe futott, felvette a poharat, mi pedig kezébe adtuk a keresett kitaposott pár cipőt, magam is láthattam később az érdi Csoma Sándor-emléksarok tárgyai között múzeumi örökségként.

Ferencz Sándor

Különös látogató Kőrösi Csoma Sándor sírjánál

Kiemelkedő látogatója volt a dardzsilingi sírnak az ismert neves román hidrogeológus Miltiade Filipescu (1901–1993), kinek nemes cselekedetét nehéz elfelejteni. Filipescu Csomakőrösön fogadott albérletet, amikor Kovászna ásványvizeit tanulmányozta. Elmondta, hogy kedvesen emlékszik Kőrösre, ahol a nagy magyar utazó, Csoma Sándor született. Ő ugyanis csak később jött rá, hogy az, akiről hallott a faluban, nem más, mint az az Alexander Kőrösi de Csoma orientalista, akinek haláláról legelsőnek éppen egy Jászvárosban (Iași) megjelenő újság adott hírt az akkori román tudós világ számára. Így történt, hogy Filipescu, aki egyébként Bákó vidékén született, elkezdte tanulmányozni Kőrösi Csoma Sándor életét. Úgy adódott, hogy egyszer meghívást kapott egy Kalkuttában tartott nemzetközi geológiai kongresszusra, s elhatározta, hogy felkeresi a magyar kutató dardzsilingi síremlékét, ahol kellő módon le is rótta tiszteletét. A Kovásznán dolgozó román hidrogeológus kollégák, egykori munkatársaim is elmondták, hogy Filipescu professzor számtalanszor beszélt nepáli útjáról, dardzsilingi különös látogatásáról.