Farkas Réka
Volodimir Zelenszkij ukrán államfő Bukarestbe látogat – ujjongott már múlt héten a román sajtó, tegnap pedig, az elnöki vizit napján eksztázisban követték minden lépését. Történelminek nevezték a mozzanatot, rendkívüli eseménynek, amely Romániára irányítja a világ figyelmét, és amely ismét bizonyítja, országunk és elnökünk a jó oldalon áll.
Aztán, a nap teltével, árnyalódott a kép. Kiderült, elmarad az ukrán elnök parlamenti felszólalása, a találgatások szerint ennek fő oka, hogy a hisztérikus kirohanásairól elhíresült Diana Șoșoacă szenátor és George Simion, az AUR elnöke tiltakozó megmozdulásokat tervezett volna. Sóhajtoztak sűrűn a hivatalos és nem hivatalos megmondó emberek: lám, milyen szégyen, Románia az egyetlen ország, ahol nem szólal fel a parlamentben Zelenszkij, s eszükbe jutott az is, hogy bizony látogatása is sokat késett, volt már szinte mindenhol a környező országokban, de minket mindeddig hanyagolt.
Valóban, csak találgatni lehet, miért nem jött korábban az ukrán elnök Bukarestbe, hisz Románia kiállása a háború kezdete óta egyértelmű, első perctől támogatta a háború elől menekülő ukránokat, és más, humanitárius, illetve fegyveres segítséget is nyújtott. Egyetlen a környező országok közül, amely nem állította le az ukrán gabona importját még akkor sem, amikor kiderült, ez jelentős károkat okoz a hazai gazdáknak. Magyarán, hűen követte az Európai Unió és az Egyesült Államok által mutatott irányt. Talán éppen ezért nem tartotta mindeddig fontosnak Zelenszkij, hogy személyesen is tiszteletét tegye tájainkon, tudta, hogy a dolgok enélkül is számukra kedvező mederben csordogálnak, nincs szükség erőfeszítésre, udvariassági körökre, Románia úgyis azt teszi, amit Brüsszel és Washington diktál.
Most azonban, az izraeli háború kirobbanásával más helyzet állt elő, a világ figyelme Ukrajnáról a Közel-Keletre terelődött, mindenki az ottani történések miatt aggódik, és a hírekben is egyre halványulnak az ukrajnai háború borzalmai. Joggal aggódik Zelenszkij, hogy nemcsak a figyelem, de a támogatások is irányt válthatnak, az amerikai és nyugat-európai fegyverek mostantól már nem Ukrajnába, hanem Izraelbe érkeznek. Szövetségesekre van hát szüksége, akiknek nincs ugyan oly jelentős szavuk, de a NATO keleti szárnyának egyik legnagyobb államaként talán mégis akad némi befolyásuk. Mert az tény, a nyugati fegyverek nélkül Ukrajna térdre kényszerül Oroszország előtt.
Nem tudhatjuk pontosan, miről tárgyalt a két államelnök. Közös sajtótájékoztatójukon azt közölték, stratégiai partnerséget kötöttek (jelentsen ez bármit), Iohannis megígérte, katonai támogatást nyújtanak Ukrajnának, kiképzőközpontot hoznak létre az F–16-os vadászgépek pilótái számára, biztosítják továbbra is a gabonaszállítás útját, és igyekeznek elérni, hogy Ukrajna mihamarabb az EU tagja lehessen (Moldovával együtt). Zelenszkij jobbára csak hálálkodott, és az elmúlt másfél évben oly sokszor elhangzott fenyegetést ismételgette: Ukrajna eleste az egész régió számára veszélyt jelentene, Oroszország megállíthatatlanná válna. És tett egy halvány ígéretet is az Ukrajnában élő kisebbségek helyzetének rendezésére, amelyről Iohannis szerint hosszasan tárgyaltak.
És hogy mennyire volt történelmi a látogatás? Románia számára talán, Zelenszkij számára kevésbé. Tette, amit egy idegen hatalom által megszállt, háborúban álló állam elnökeként tennie kell: minden követ megmozgatni, hogy pénzt, fegyvert, támogatást nyerjen a harcukhoz. Románia jó terepnek bizonyult ehhez.
Borítókép: Elnökök, ha találkoznak. Fotó: presidency.ro
