A hogyan és meddig kérdést tárgyaltuk Fodor Imrével, Illyefalva polgármesterével, akinek munkaasztala a földparcellák telekkönyvi térképeivel volt tele. Folyik a családok birtokviszonyainak tisztázása – részletezte, megerőltető és felelős feladat – mondta, s azt sem seperte szőnyeg alá, hogy bizony ez a folyamat felkavarja a helyiek közérzetét. Sokak számára öröm, hogy versenytárgyalás szakaszába jutott a három faluból álló község közművesítése, a mellékutcák korszerűsítése, ami látványos módon javítja majd a települések arculatát.
Utóbbi látogatásunk óta a község lakóinak volt részük tartalmas kikapcsolódásban is, ugyanis a júliusban megtartott Illés Napok gazdag, nemes hozadékkal örvendeztette meg a „hármas fogat” lakóit: egy újabb testvértelepüléssel és testvérgyülekezettel, az észak-magyarföldi Papossal, egy arculatában egyedi ravatalozóházzal, melynek külső-belső kinézetét Zakariás Attila sepsiszentgyörgyi műépítész álmodta meg. Ezt, miként az Illés Napokat is, ökumenikus istentisztelet nyitotta meg Lajos József református lelkipásztor és t. Sánta Pál illyefalvi plébános közreműködésével, felette gazdag műsorral. Az illyefalviaknak továbbra is szükségük lesz, hogy az erős, a biztonságos Illés szekerén maradjanak sikereik keresésében, a közösségi szellem, a néplélek erősítésében is.
Ki is volt Szent Illés próféta?
– kérdezték sokan. A feleletért nagyon messze vissza kell pillantanunk, még a reformáció előtti időkbe, ugyanis a kialakuló Illyefalva korabeli római katolikus templomának ő volt a védőszentje. Illést ott találjuk a protestáns naptárban is, a biblia szerint ószövetségi próféta volt, akit tüzes szekéren ragadott fel az égbe az Úr, s mint ilyen, a vallásos művészet kedvelt témája is lett. A prófétát alapítójaként tisztelte egy katolikus szerzetesrend, akiket karmeliták néven ismer a szakrális irodalom. Még a költészetben is találkozunk Illéssel, róla szól Reményik Sándor Illés és Ady Az Illés szekerén című verse.
Vár a Szármányon, széntelep a mélyben
– Ott, annak a hegynek a mélyében fejtették a szenet Illyefalván, melynek tetején vár, erődítmény, őrtorony állhatott – mutatták. Több alkalommal faggattuk az illyefalvi időseket, hogy miként őrizték meg Judit asszony várának emlékét, Előszármányon ugyanis még most is emberi településnek látszanak nyomai. A fenyőerdő előterében régi földparcellák barázdáit lehet látni, itt feküdt valamikor a falu – mondták az öregek –, s csak később húzódott le a völgybe – erősítik meg később is a szájhagyományt.
Mi fenn, a millenniumi fenyőkkel borított hegy tetején egy trapéz alakú sáncolatra leltünk. Ez lett volna a keresett vár vagy az egykori falu templomocskájának maradványa? Boga Sándor azt állította, hogy a tetőn régészek kutattak. Valóban: 1910-ben próbaásatást végeztetett itt László Ferenc, a Székely Nemzeti Múzeum régésze. „Az Illye-patak bal partján... a Vágott-tető nevű erdő alatt fekszik a Forrós domb nevű őstelep” – írta szűkszavú jelentésében. Az ő adatai alapján Scheller Herman hannoveri tanár a háromszéki őstelepek sorába iktatta ezt a helyet. A valóság az, hogy legalább két helyen vannak romok, de hogy hol ásott László Ferenc, azt ma már nehezen tudná bárki megmutatni.
Fodor Imre polgármester
Az 1980-ban 81 éves Petruk János bátyánk emlékezett arra, hogy romok voltak a fenyős tetején, és egy olyan szájhagyományra is, miszerint a faluban álló templomkastély alól alagút vezetett fel a Szármány felé, és a Guruzsában ért ki a napra, éppen a vár alatt. „No, a Guruzsában keressék a romokat! – mondta. – Ott volt egy kicsi vár, az volt a régi falucska menedékhelye. Később leköltöztek a népek, mert ott fenn nem volt elég víz, s itt lenn aztán nagy és erős várat építettek kőből.”
Illyefalvi Judit várának helyét (így nevezték régen) Orbán Balázs is megkereste, amikor Illyefalva környékével ismerkedett. A várról egy Fuchs nevű szász történész is írt, ezt Trausch Joseph is közölte 1847–48-ban egy Brassóban megjelent munkájában. Mint kiderült, ez nem más, mint az a verses krónika, melyet Orbán Balázs egy régi illyefalvi anyakönyvből vett át Illye vára 1658-as, tatárok okozta pusztulásáról. Ettől még nem lettünk okosabbak, jelenleg is ismerjük. Valamelyes siker koronázta azonban a titokzatos régi regény után való kutakodásunkat is. Eredetileg német nyelven íródott, szerzője egyelőre ismeretlen, 1799-ben jelent meg Bécsben, s miként azt Tóth Sándorné közölte, magyar nyelvre Barkassy Ádám fordította. Cselekménye hazai földön játszódik, a miénk fajta emberekre ismerünk benne. Címe: Zrinyi Miklós Horváth országi bán szerinvári baráttyainak és Illyefalvi Judith kisasszonynak történetei (Pest, 1812).
Illyefalva – sokkal később – bányászfalu volt. Diákkoromban be is jutottam a szénbánya járataiba, köpeci bányageológusként pedig megismertem illyefalvi bányászokat, akik az itteni bánya bezárása után Köpecen egészítették ki munkaidejüket. Több megszakítással működött itt 1868 és 1961 között lignitbánya, ahol mélyműveléssel fejtették a közepes minőségű, földes barnaszenet. 1918 előtt innen normál nyomtávú pályán szállították le a szenet az egykori illyefalvi rakodóra, amely ma a Halta Ilieni nevű vasúti megálló nevet viseli. A szénbánya bejárati övezetét még ismerjük, a közelben egy külszíni fejtést tervezett a baróti bányavállalat, melynek megnyitását az 1989-es rendszerváltás megszakította, helyét jelenleg is látni lehet az Illye-patak felső völgyében.
A szénből az idők folyamán számos pliocén kori ősemlőslelet és gerinctelen állat kövülete került napvilágra. Innen jutott a bukaresti természettudományi múzeumba egy gumósfogú őselefánt (masztodon) maradványa, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba pedig a háromszéki ősmedve szemfoga.
Az Illye-patak egyik mellékárkában gyengén szénsavas ásványvíz tör a felszínre, Anna-kút a forrás neve, felújítása időszerű lenne.
Lajos József református lelkipásztor, Illyefalva
Rókás Aldobolyban, az Alvégen
Lám, Aldobolynak is van ragadványneve. Fodor Imre szerint: az Olt teraszormában régebb számos odút készítettek a sárga rókák, innen a ragadványnév.
De vannak ennek a falunak más érdekességei is. A Baróti-hegység keleti nyúlványai szinte észrevétlenül simulnak bele az Olt teraszsíkjába. Egy itt található földnyelven a kiemelkedő magaslatot Básvárnak nevezik a helyiek. Fekvésénél fogva tényleg rászolgál a nevére, teteje valóságos „világlátó”. A helynév nagyon régi, már 1651-ben előfordul Bás, Básalja, 1667-ből Nagybás, 1691-ből Básoldala, 1834-ből Bás kútja, Bás pataka, Bás teteje és Bás útja. Délről a Bás pataka és északról a Kisárok által közrefogott hegyről – Básváráról – már Orbán Balázs sem sokat tudott kideríteni. „Régi építkezéseknek nyomai tűnnek fel – írja nagy művének háromszéki-kötetében. – A néphagyomány azt tartja, hogy ott Básh nevű nagyúrnak volt hatalmas vára… A figyelmes vizsgálódás csakhamar rávezeti a kutatót arra, hogy e fennsíkon – mely a rómaiaktól kedvelt várfekhelynek minden kellékével bír – csakugyan volt valami római telep vagy castrum, mely a Komollótól etájatt levonulhatott római út mellett vagy annak védelmére épült, erre utalnak a fennsíknak ezen részén lépten-nyomon felmerülő roppant mennyiségű téglatöredékek, cserépdarabok, melyeket az eke vasa felforgat.”
Érdeklődésünkre elmondták a helybeliek, akiknek ott földterületük van, hogy az eke vasa szántáskor mindig kidob valami régiséget. Bás oldalában van egy homokbánya, onnan is régi leletek kerültek ki. Érdekes, hogy a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében innen csak szórványleletek találhatóak. A helybeliek nem emlékeznek arra, hogy Bás valaha is ásatások helyszíne lett volna. A szájhagyomány – érthető – szűkösnek bizonyul, a szórványleletek azonban, melyeket Nagy Károly és Gáspár János volt aldobolyi lelkipásztorok juttattak az említett múzeumba, sokkal többet elmondanak. Előbbi őskori cserepeket adott át 1887-ben, utóbbi valószínű, hogy kora középkori kápolna maradványát és temetőt tárt fel Bás közelében. „A községnek az őskor folyamán való lakottságát az a körülmény is igazolja, hogy a felette lévő Bás-halmon bronzlándzsákat, buzogányokat és vésőket leltek” – írta Roska Márton neves régész 1929-ben. 1979 augusztusában találkoztunk az akkor már öreg Néda Andrással, akinek földje volt Báson. „Hallottam a régiektől, hogy ott vár állhatott – mondta –, de hogy ott falak lettek volna, arról nem tudok. De volt itt egy más hely is, ahol vár volt, lentebb az Olt mellett, a Bodáné-féle kertben, a Régi Reznek-féle bennvalón.”
Új ravatalozó
Az eddig elmondottak is meggyőzhetnek bárkit arról, hogy Bás izgalmas helye az Alvégnek, s hogy ott a közeljövőben kutatni feltehetően hálás dolog lesz.
Az aldobolyi műemlék Hollaky-kúriát is összekapcsolja az egykori szájhagyomány és hiedelemvilág Básvárával. Az 1950-es évek elején mesélte a kúriában lakó idős Hollakyné, hogy az udvarház pincéjéből (erődített lakásról van szó – Kgy. Z. megj.) alagút vezetett ki Básvárába. Ebben az esetben a két objektum közötti tetemes távolságot győzte le a nép képzelőereje, hiedelme. Tény, hogy szórványleletek kerültek még napvilágra a falu környékén: bronzlándzsák, buzogányok és a híres-neves aldobolyi szkíta kard, amelyet valóságos kincsnek tekint a régészet. „A Kr. e. 7. században megjelenő keleti eredetű szkíták egyik későbbi temetkezését gazdag sírleletekkel éppen Sepsiszentgyörgyön Székely Zoltán régész-igazgató tárta fel. Ez a gyűjtemény őrizte a Székely Nemzeti Múzeumban az Aldoboly határában 1880 tavaszán megtalált, markolatán keleti állatmotívummal díszített szkíta vaskardot, a korszak egyik kiemelkedő értékű fegyverleletét. Sajnos, ennek ma már csupán hű másolata látható a Székely Nemzeti Múzeumban – tudtuk meg –, az eredeti példányt a múlt században »elkérte« a bukaresti Román Nemzeti Múzeum”.
Millenniumi emlékfák Aldobolyban
Honnan a falu neve?
Valami háborús dologhoz kapcsolódik Aldoboly neve, vélik a helyiek. Az ellenség, ha alulról özönlött, az aldobolyiak dobbal vertek riadót, ha felülről, akkor a feldobolyiak riasztottak dobbal.
Aldobolyi interjúalanyom volt a néhai Deák József református lelkipásztor, aki bebizonyította, hogy miként tud egymás mellett békésen és barátságban élni a magyar és román közösség, családtörténeti kérdésekben Csergő Mária volt segítségemre, aki rokoni szálakkal és lelkileg is kötődik a településhez.
Aldobolyban minden lépésre a múlt nyomaiba ütközik az ember. Református temploma helyén gótikus épület állott, a bővítések, részleges alakítások miatt változásokat szenvedett. Javítani kellett a második világháború rombolásait is. Márványutánzatú mellvédes karzatát 1804-ben készítette Cseh Ismael asztalosmester, a festett padelőkék későbbi színes ornamentikája néhai Nagy Béla sepsikőröspataki népművész munkája. Látogatásunk idején a református lelkészi lakás külső részét tatarozták, amit az illyefalvi önkormányzat támogatott – mondta el Vinczi Botond, az aldobolyi, prázsmári, farkasvágói és vámoshídi mintegy 350 református lélek lelkésze.
Vinczi Botond református lelkipásztor
Miként került a Hollaky família Alvégre?
Zaránd vármegye egyik nevezetes famíliája volt, tagjai a legfőbb hivatalokat viselték. Hollaky János azonban Szotyori Ilonát vette feleségül, akinek a vagyona e családra szállt. Ismeretségi, később rokonsági szálak révén kerültek kapcsolatba Háromszék tehetősebb családjaival, a pávai Vajnákkal, a szemerjai Borákkal, s a XVIII. század elején eljutottak Aldobolyba is. Udvarházuk 1717-ben épült, Hollaky János és Szotyori Heléna idejében. Északi oromfalának felirata szerint az 1802-es földrengést követően, 1807-ben ifj. Hollaky János felesége, Pávai Vajna Anna javíttatta meg. Gerendamennyezetes nagytermében Varga Nándor Lajos történelmi ihletésű festménye látható.
Az 1950-es évek végén Kisgyörgy Benjamin (1940–2002) testvéröcsémmel villanyszámla-fizetés dolgában jutottunk a kúriába, ahol még élt az idős Hollakyné. Bemutatta az épületbelsőt, s a sötét nagyterembe vezetett, ahol egy vadonatúj koporsó tele volt illatos pónyikalmával. „Vegyenek nyugodtan – mondta –, rakják meg a zsebüket, ez az én koporsóm, idejében gondoskodtam róla.” Ekkor tekintettük meg Varga Nándor Lajos (1895–1978) grafikus és festő, érdemes művész újabb kori történelmi ihletésű falfestményét, akit rokoni szálak kötöttek Sepsiszentgyörgyhöz. Mikó-kollégiumi diák volt, jómagam is megismerkedtem vele egy alkalommal a Székely Nemzeti Múzeumban a régész-igazgató Székely Zoltán társaságában.
A Hollaky-udvarház
Mostani utunk alkalmával rögzítettük az udvarház jelenlegi kinézetét. Jót tett az épületnek a régebben elvégzett cserépcsere, védi most is egyre romló állagát. Jelenleg lakatlan, s bár tudom, hogy bőven lenne elképzelés eljövendő funkcióira, Fodor Imre polgármester azt nyilatkozta, hogy „a községnek nincs anyagi lehetősége a teljes felújítására”, azt azonban kétlem, hogy ne lenne olyan vállalkozó Sepsiszék-szerte, aki pályázhatna megmentésre. A dobolyi Csergő Mária elmondta, hogy levelező viszonyban van a Hollaky család Budapestre került egyenes ági leszármazottaival.
Aldoboly egy XIX. századi műemlék jellegű épületét, a Reznek-kúriát is bemutatta Csergő Mária a templom közelében, együtt látogattuk meg az aldobolyi temetőt, ahol annyi jeles família kiemelkedő személyisége alussza örök álmát. A falut egyébként irodalomtörténeti emlékhelynek is lehet nevezni, itt élt hosszú ideig Szánthó Vitus (1878–1955) jogász, író, a jeles Coşbuc-fordító, a Független Székelység szerkesztője, ide kötődik a Budapesten élő, Erkel Ferenc-díjas Aldobolyi Nagy György (sz. 1939), „egy igazi őstehetség, sokoldalú, színes egyéniség, a klasszikus zenétől a populárisabb stílusig, az egyszerű daltól a színpadi zenéig mindenben otthon van” – írja róla a kortárs magyar zenekritika.
