Barátságokban, szerelmekben, de akár ismeretségi kapcsolatokban az egymásra való odafigyelésnek meghatározó szerepe van, illetve annak is, hogy mennyire tudjuk kifejezni érzelmeinket. Mert aki empátiával fordul embertársai felé, aki mosolygós, kedves, segítőkész, és ezt még szavakban és tettekben is kifejezi, azt általánosan tisztelet, szeretet és megbecsülés övezi.
Az egoista, mogorva ember kellemetlen légkört áraszt, rossz társaságnak bizonyul, ha elégedetlenkedésével, önzőségével vagy akár panaszkodásával vesz részt az emberi kapcsolataiban.
„A szív bőségéből szól a száj” – mondja Jézus, tehát mindenki azt képes nyújtani, ami belül van. Vagyis mindennapi reakcióink – ahogyan beszélünk, viszonyulunk, gondolkodunk, érzünk – mind arra utalnak, hogy miben bővelkedünk legbelül. Ha belül gazdag vagy, ezt szórod szét a világban, a környezetedben, kapcsolataidban. Az ilyen ember fenntartás nélkül ad, segít, beszédében is kedves, előzékeny. Egész lénye harmóniát és szeretetet sugároz.
A szomorú, frusztrált vagy önző ember csak magára gondol, nem törődik mások érzéseivel, nem igyekszik jót cselekedni mások javára. Mint hogy üres kancsóból nem lehet vizet tölteni, az ilyen ember szíve üres, nem képes szeretetet nyújtani. Hiába próbáljuk kérni, könyörögni, követelni, hogy nekünk jár – nem tud adni.
A szívében gazdag ember beszédével, tetteivel odafordul embertársai felé, hiszen tudja, hogy a szeretet nem fogyóáru. A szívből jövő cselekedetek, a kedvesség nem valami cél eléréséért van, nem szolgalelkűségre utal, hanem a szeretet kiáradásának megnyilvánulása, és hogy örömet szerezzünk szeretteinknek. Ily módon fejezem ki a törődésemet, a gondoskodásomat, mert mindannyian bizonyára tapasztaltuk már, hogy adni jó.
Keresztes Erika bizalmi tanácsadó
