A Poszkár-tetőn – Felsőlemhénytől tíz kilométerre – a 2022. október 29-én felavatott Nemzeti Emlékhelyen vasárnap délután több mint százan Krisztus-kereszt-avatással emlékeztek meg az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitöréséről, valamint az emlékhely fennállásának első évfordulójáról.
A Krisztus-keresztet Szabó Ottó kézdisárfalvi faragómester készítette és adományozta az emlékhelynek. Szombaton mintegy harminc kalákázó volt jelen az előkészítő munkálatokon, újrafestették az emlékhely falait. A megemlékezés a Biró Erika szörcsei református lelkipásztor és Kacsó Sándor kézdialmási római katolikus plébános által celebrált ökumenikus istentisztelettel kezdődött. Szörcse református lelkésze az összefogás fontosságára hívta fel a jelenlevők figyelmét. „Olyan világot élünk és olyan idők jönnek, amikor ezen az összefogáson az élet vagy a halál fog múlni. Öröm ez a nap, mert megvalósulhatott ez az emlékhely, amely őrt áll itt, a Kárpátok peremén és őrzi Székelyföld népét. A Kárpát-medencében nincs még egy hasonló nemzeti emlékhely, amely így összefogja múltunkat, jelenünket és jövőnket” – hangsúlyozta Biró Erika, aki az ökumenikus istentisztelet végén a kézdialmási plébánossal közösen megáldotta és megszentelte a Krisztus-keresztet, melyet az épület bejárata mellé, a rönkfalra rögzítettek.
Ezután Ambrus Ágnes nyugalmazott egyetemi adjunktus szólt az egybegyűltekhez. „Itt fenn a tetőn, az ég szomszédságában álló kereszt a székely nép küzdelmes sorsáról is szól nekünk. És ma, október 22-én, október 23-a küszöbén emlékeztet azokra a forradalmárokra is, akik 1956-ban fegyvert fogtak a magyar nemzet szabadságáért. Emlékeztet a pesti srácokra, a tizenhat pontra, a kivágott zászlóra, a Magyarországra bevonuló szovjet tankokra, a kommunista diktatúra áldozataira, és azokra is, akik itthon, Erdélyben a megtorlás során börtönbe kerültek, emlékeztet a kivégzettekre, a bebörtönzött ezrekre, azokra, akiknek el kellett hagyniuk hazájukat. Ez az emlékhely és a kereszt a nemzeti egységet hirdeti, mint ahogy 1956 is a nemzeti egység máig is lelkesítő, páratlan megnyilvánulása” – mondotta többek között Ambrus Ágnes, aki beszédét Szabó T. Anna Az ég zsoltára című versével zárta. Őt követően Albu Erika előadóművész éneke, Jakab Kincső tanuló verse, Gáspár Anett diáklány éneke, Mike Bernadett egyetemi hallgató szavalata tette ünnepélyesebbé a nem mindennapos eseményt. Ambrus Ágnes a bélafalvi Hammel Emil erre az alkalomra írt versét, a Székely fohászt tolmácsolta, majd Gáspár Adorján elénekelte a régi székely himnuszt. Az ünnepség a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével, illetve szeretetvendégséggel ért véget.
