Pálmai Tamás
Mi, magyarok folyamatosan a történelem zajlásában éltünk és élünk. Nem békés farvizeken eveztük végig eddigi sorsunkat. Pedig látszólag pici pont vagyunk eddig ismert világunk térképén. És ha körülnézünk szűkebb vagy távolabbi környezetünkben, anyaországi vagy bármely elszakított területen élő embertársaink mindennapi életében, semmi különöset nem látunk. Mi is élünk, dolgozunk, meghalunk.
Mégis van bennünk valami. Mert élünk és túlélünk. Mert 15 millióan vagyunk – ráadásul a világban szétszórattatva –, de „kitermeltünk” közel húsz magyar vagy magyar származású Nobel-díjast. Mert velünk kötekedik a világot uraló liberálisnak keresztelt neomarxista fantomhatalom, hiszen olyanba szólunk bele, amely számukra kellemetlen. És példánk ragadós lehet.
Porszem a gépezetben, mondhatná valaki, de láttunk már megállni nagy masinát is kicsinyke kavicstól, ha az érzékeny helyre kerül. Egy Enrico Fermihez és Szilárd Leóhoz kötődő anekdotában mikor Fermi okfejtésében oda ér, hogy kell létezniük idegen civilizációknak, akiknek kívánatos hely a Föld, feltette a kérdést: „Ha mindez így igaz, hát akkor hol vannak ők?” Szilárd Leó így válaszolt: „Itt vannak közöttünk, de magyaroknak mondják magukat.” Magam is tapasztaltam hasonlót Stockholmban, a Karolinska Intézetben, ahol úgy jártam be a klinikákat, kutató laboratóriumokat, hogy nem kellett angolra váltanom. Erdélyi és ’56-os magyar mindenhol akadt. Az anekdota szerint egy nemzetközi fizikakongresszuson a levezető elnök körülnézve a teremben, azt mondta: „Uraim, azt hiszem beszélhetünk magyarul.” Számtalan történet méltatja szépséges és egyedi nyelvünket. Például G. B. Shaw szerint „ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszor pontosabban lehet leírni parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.” De most nézzünk inkább egy „száraz” adatot: több mint egymillió szavunk létezik, és jó néhánynak több jelentése is van!
Végül, visszatérve a fősodorral való szembeúszásra, a zajlásban való folyamatos létezésünkre, éppen Budapesten fogalmazta meg frappánsan Jordan B. Peterson kanadai pszichológus-politológus: „A legtöbb embernek van édesanyja, és elég értelmes ahhoz, hogy pozitívan viszonyuljon a család kérdéséhez. A szíve mélyén a legtöbb ember működő családban szeretne élni. Ha az eszményeket leromboljuk, a társadalom is elpusztul.”
S bizony, én úgy ismerem magunkat, mint akik habitusból adódóan egyszerűen nem hagyunk elpusztulni semmi szépet, létfontosságút, emberit, ha tudunk érte tenni. S ha nem, akkor is megpróbáljuk. Mert zajláshoz szokott magyarok vagyunk.
Borítókép: Megemlékezők Kolozsváron: Dávid Gyula 56-os elítélt, irodalomtörténész beszédet mond az 1956-os forradalom és szabadságharc 67. évfordulóján tartott ünnepi megemlékezésen a sétatéri 56-os emlékműnél 2023. október 23-án. Fotó: MTI / Kiss Gábor
