Csodálatos meleg őszi napra virrasztott bennünket az Úr október 21-én. Mintha a napsütéssel, langyos szellővel és ragyogó kék éggel üzente volna nekünk, hogy noha sajog a szíve a világban dúló keserves háborúk, értelmetlen halálesetek, nyomorúság és kegyetlenség láttán, ma mégis mosolyog és örül a gyülekező fiatal sereget nézve.
Bizony, hisszük azt, hogy a jó Isten örömmel tekintett ránk ezen a bizonyos októberi szombaton, és büszkén mondta: lám, még van sok olyan ifjú szív, aki érzi, hogy a lelket nem lehet akármivel táplálni.
Mert tulajdonképpen ez a lényege az immár másodjára megrendezett „Hass a lelkemre!” keresztyén ifjúsági színjátszó-találkozónak, mely egy több éve dédelgetett álomból nőtte ki magát, és bízunk benne, hogy az égig érő paszulyhoz hasonlóan, tovább növekszik még. A tavalyhoz képest ugyanis még többen gyűltünk össze a Székely Mikó Kollégium konferenciatermében. Akárcsak 2022-ben, most is hat gyülekezet ifjúsági csapata lépett színpadra, viszont eljöttek olyan IKE csoportok is, akik csak nézőkként vettek részt, így töltekeztek és merítettek ötleteket a jövőre nézve.
Az alkalom délelőtt 10 órától kezdődött Marosi Árpád belvárosi református lelkipásztor igei köszöntőjével és az alkalomra áldást kérő imájával, majd a házigazda csapat, a Belvárosi Református Egyházközség Ifjúsági csoportja lépett elsőként színpadra. A negyedórás fellépésben egy mesefeldolgozást mutattak be a testvéri összetartásról és összefogásról, A templom a szívünkbe véste, hogy a szeretet a világ mozgatórugója.
Ezt követően egy igen népes csapat, az Uzoni Református Egyházközség Ifjúsága adta elő Max Lucado: Különleges ajándék című művének feldolgozását. A színdarab zenei hátterét a barátosi ifjak Életrevalók nevű zenekara biztosította. Csodálatos kosztümök, gazdag díszlet, de ami még fontosabb: kifejező gesztusokkal, arcjátékkal és érthető szöveggel adták tudtunkra az uzoniak, hogy Istentől rengeteg ajándékot kaptunk. Tálentumokat, melyeket felhasználva sok jót tehetünk, és gazdagíthatjuk, illetve teljesebbé tehetjük közösségeinket.
A szemerjai református ifjak ismét maguk írta és rendezte színdarabbal készültek. Noha kevés idejük volt próbálni, mégis nagyon tömény, egyben reményt adó üzenetet fogalmaztak meg. Egy forgalmas buszmegállóban, a buszra várakozva az elkeseredett, élni nem akaró fiatal lány kérdéseket fogalmaz meg, és az álruhás angyal válaszol. Válaszából mindannyiunk számára kiderül, hogy Isten kezében vagyunk, és semmi sem történhet velünk az ő akarata nélkül.
A harmadik előadás után egy hosszabb szünet következett. Tea és ropi mellett a fiatalok megismerkedhettek, beszélgethettek önmagukról, mindennapjaikról. Hisszük, hogy új barátságok születtek.
A negyedik fellépő a „leghumorosabb csapat” díjjal térhetett haza, nem véletlenül. Az Illyefalvi Református Egyházközség ifjai egy rövid paródiával nevettették meg a nézőket. „Talán nincs olyan IKE alkalom, – írták magukról – amit ne határozna meg a nevetés. Tudjuk és érezzük a humor fontosságát, ezt igyekszünk becsempészni egymás, s ha kell barátaink, családtagjaink életébe, vagy épp gyülekezeti alkalmaink nagy részébe. Mert a lélekre humorral is lehet hatni!” Ez sikerült is nekik abban a paródiában, mely gyerekkorunk emlékeit elevenítette fel, s betekintést adott a filmes-rádiós világ rejtelmeibe.
A könnyed darab után ismét egy Max Lucado műnek, az Értékes vagy! mesének a feldolgozása következett. A Vártemplomi IKÉsek mai köntösbe öltöztették, modernizálták a történetet, de az üzenetet szöveghűen és oly meghatóan adták át, hogy sokaknak könny csillant meg a szemében. A színdarab végén a piros matricaszívek „Értékes vagy!” felirata hirdette mindenki pólóján, hogy sem lehangoló szürke pont, sem dicsőséget szerző ragyogó csillag nem ragad rá arra az emberre, aki hiszi önmagáról, hogy Isten teremtménye.
Az öt lelket tápláló színdarab után a testet is illett megetetni. Így csoportosan átsétáltunk a Tribel étterembe, ahol új erőt nyertünk a finom ebédtől.
Aztán – hatodik fellépőként – a Barátosi Református Egyházközség ifjúsági zenekara, az Életrevalók hívott bennünket egy közös éneklésre. Keresztyén ifjúsági énekeket énekelve tettünk bizonyságot és dicsőítettük Istent.
Végezetül pedig a gidófalvi, zaláni és lisznyói ifjak – akik nézőkként vettek részt az alkalmon – kiértékelését hallgathattuk meg, valamint minden csapat átvehette az emléklapokat.
Szép és tartalmas nap volt számunkra október 21. A nap még mindig melegen ragyogott ránk, Isten hazafelé vezető utunkon is mosolygott reánk.
Mi pedig hálát adva tértünk haza otthonainkba. Hálás szívvel köszöntük meg elsősorban az ifjaknak, lelkészeiknek és a felkészítőknek, hogy erre szánták sok-sok idejüket, energiájukat, és megtiszteltek jelenlétükkel. Köszönetet mondtunk Sepsiszentgyörgy Város Önkormányzatának az anyagi támogatásért. De legfőképpen Istennek adtunk hálát, hogy ezen a napon büszkén fordította felénk mosolygó arcát, és megáldotta ezt az alkalmat.
Marosi Tünde
