Jól felszerelt önkéntes tűzoltócsapat

Ilyés Botond János polgármester fontosnak tartja múltunk emlékeinek átörökítését, ugyanakkor vezetőként azon dolgozik, hogy a község lakói minél nagyobb biztonságban élhessék mindennapjaikat. Így az elmúlt években nagy hangsúlyt fektetett egy olyan ütőképes önkéntes tűzoltócsapat kialakítására, amely azonnal kész lépni katasztrófahelyzet esetén. Az 1990-es éveket követően országszerte megerősödtek a hivatásos tűzoltóegységek, így az önkormányzatok egyre kevesebb energiát fordítottak a korábban létező önkéntes tűzoltó-alakulatok fenntartására. Azonban voltak vezetők, akik rájöttek, hogy a hivatásos egységek nem minden esetben képesek a károk azonnali megfékezésére. Ide tartozik Gelence, amely községnek sikerült egy jól felszerelt, ütőképes, hivatalosan engedélyeztetett önkéntes alakulatot létrehoznia az elmúlt években.

A segítség nem ismer határokat. Október 23-án Magyarországról Gelencére látogatott Angyal Péter főhadnagy, a Vitézi Rend Katasztrófavédelmi Századának országos parancsnokhelyettese, aki egy közös gyakorlat alkalmával nyújtott szakmai segítséget a gelencei egységnek. Az akción Nagy István tűzoltóparancsnok vezetésével részt vett a Gelencei Önkéntes Tűzoltó Egyesület egysége, valamint a Vitézi Rend Katasztrófavédelmi Századának erdélyi egysége Barabás Mózes parancsnok vezetésével.

A gyakorlat két katasztrófahelyzet elhárításából állt. Az egység első körben egy sérült turistához kapott riasztást, akit egy kidőlt fa szorított maga alá, majd egy kiáradt folyó által veszélyeztetett lakóépületnél kellett beavatkozniuk. A gyakorlat kiértékelésén részt vett a kézdivásárhelyi Sürgősségi Esetek Felügyelőségének (ISU) parancsnoka is.

A jó példával előttünk járó gelencei önkéntes tűzoltó-alakulatról Ilyés Botond János polgármesterrel beszélgettünk.

Miért fontos az önkéntes tűzoltó-alakulat?

– Milyen múltra tekint vissza a gelencei önkéntes tűzoltó-alakulat?
– Az alakulatnak egész messzire visszanyúlnak a gyökerei. Gelencén már az 1960-as évek óta beszélhetünk önkéntes tűzoltó-alakulatról. Az önkormányzat férfi alkalmazottai mindig is egyben önkéntes tűzoltók voltak, és mindig volt egy tűzoltóautó, amelyet megpróbáltak valamennyire karbantartani. Az elmúlt időszakban az alpolgármester úrral úgy gondoltuk, hogy erre nagyobb figyelmet fordítunk, így pályázatok és adományok révén egy nagyon jól felszerelt tűzoltó-alakulatot hoztunk létre, amelybe nagyszerű önkénteseket sikerült bevonnunk.

– Mi volt az az esemény, amely kiváltotta, hogy polgármesterként egy bevethető alakulatot hozzon létre?
– Még alpolgármesterként szembesültünk egy olyan esettel, amikor községünkben egy családnak szinte mindene a tűz martalékává vált. Szembesültünk azzal, hogy ha nem vagyunk elég gyorsak, akkor egy emberi élet munkája veszhet kárba. Ez az eset rávilágított arra, hogy községünknek egy hatékony tűzoltócsapatra, valamint több tűzcsapra van szüksége, hogy többé ne fordulhassanak elő hasonló katasztrófák.

– Miből áll az alakulat felszerelése?
– Elsősorban létrehoztunk egy önkéntes tűzoltó-egyesületet, amely segítségével pályázatokat tudtunk készíteni és támogatókat sikerült bevonnunk. Így a falubeli cégek és az önkéntes tűzoltók adománygyűjtése révén sikerült megvásárolnunk egy nagyon jól felszerelt DAF tűzoltóautót, amellyel sokkal gyorsabban el tudunk érni a helyszínre. Ezenkívül örököltünk egy elég jól karbantartott régebbi, 2800 literes Saviemet, valamint Erdély Ede felajánlásából az egyesület kapott egy 9000 literes Rába típusú autót. Ugyanakkor minden évben igyekeztünk újabb felszereléseket vásárolni, mint például ruházat, védőfelszerelés, oxigénpalack, hordágy, generátor, vágóeszközök, szivattyúrendszerek stb. A tavalyi év eredményeként elmondhatjuk azt is, hogy Kovászna Megye Tanácsának hozzájárulásával tíz tűzcsapot sikerült létesítenünk. Így most már 25 van. Talán a legnehezebb munkálatunk a haralyi telepítése volt, ahová több mint 1900 méter vonalhosszabbítással sikerült tűzcsapot vinnünk. Jelenleg is van letéve pályázatunk az Angustia Egyesülethez egy 9000 literes víztartály és hozzá való pumpa beszerzésére, amelyet erdőtüzeknél használnánk a jövőben. Ezenkívül igyekszünk az önkormányzat saját költségein is eszközöket vásárolni, mert azt látjuk, hogy ez egy olyan befektetés, amely hosszú távon megtérül. Mindemellett reméljük, hogy minél kevesebbet kelljen használnuk.

– Milyen rendszerességgel vannak riasztások, illetve milyen jellegűek?
– Hála a Jóistennek, az utóbbi időkben kevesebb volt a tűzesetünk. Sokkal többet találkoztak a tűzoltók gyakorlatozás, versenyekre való felkészülés, illetve részvétel céljából, ahol elég jó eredményeket értek el. Riasztásunk inkább széldöntésre, utak felszabadítására, bozót- és tarlótüzek kioltására volt. Sajnos, épületekhez is riasztottak. Általában, mire a kézdivásárhelyi hivatásos tűzoltók kiérnek, arra mi a tűz terjedését meg tudjuk akadályozni. Mivel mi hivatalosan engedélyeztetett tűzoltó-alakulat vagyunk, a községünkön kívüli esetekhez is hívnak bennünket.

– Egy ütőképes, és ami figyelemre méltó, hivatalosan engedélyeztetett alakulatot sikerült létrehoznia a polgármester úrnak. Mi az elképzelése, hová fejlődhet még a tűzoltó-egyesület?
– Ez igazából csapatmunka. Van egy jó csapat mögöttem, egy nagyon jó alpolgármesterem, akivel közösen tudunk dolgozni, illetve most egy új tűzoltóparancsnokunk is, aki bizonyára azt fogja szorgalmazni, hogy minél jobban működjön az alakulat. Az elmúlt években kitűnő kapcsolat alakult ki az önkormányzat és a tűzoltó-alakulat között. Mi próbálunk értük tenni, de ők is egy jó csapatként segítik a mi munkánkat. Eseményeinken biztosítják a rendet, illetve részt vesznek a szervezésben. Hogy mi az elképzelésem? Láttunk már nagyon jól felszerelt és nagyon jól működő székelyföldi csapatokat, és ők azok a példaképek, akiket szeretnénk követni. Szeretnénk ápolni a velük lévő kapcsolatokat, közös gyakorlatokon, képzéseken részt venni. Éppen ezért örültem ennek a gyakorlatnak is. Jó tanulni egymástól. Angyal Péter személyében nagyon jó szakember segítette a munkánkat, akinek szakszerű irányításával olyan területeket próbálhattunk ki, amire még nem volt példa a mi esetünkben. Fontos volt ez a közös gyakorlat, mert ha itt nem ugyanazok is a lehetőségek, mint Magyarországon, de nagyon jó szakmai tudást tudnak hozni, amiből mind a tűzoltóparancsnokunk, mind a csapat tud tanulni. Egy olyan hatékony, szükséges megmozdulásra került sor, amit érdemes folytatni.

Határon innen és túl

Immár tíz éve, hogy a Vitézi Rend Katasztrófavédelmi Századának tagjai Magyarország majd minden vármegyéjében jelen vannak. Grosch Attila országos katasztrófavédelmi parancsnok a jövőre nézve a határon túli részekre is ki szeretné terjeszteni ezt a szervezetet. A század célja, hogy katasztrófa esetén önkéntes munkával támogassa a hivatásos szervezeteket. Ennek a célkitűzésnek a jegyében érkezett Angyal Péter parancsnokhelyettes és vízügyi szakember Gelencére. Őt kérdeztem a közös gyakorlatról, valamint a gelencei egység felkészültségéről.

– Amint azt mondani szoktam, segíteni jó. Október 23-án egy olyan eseménynek voltunk tanúi, amely mind létszámban, mind tudásban bárhol megállná a helyét. Ha azt nézzük, hogy a két egység még soha nem dolgozott együtt, én azt merem mondani, hogy ez teljes sikert hozott. Láttam az együttműködést, láttam a tenni akarást, néha még talán túlbuzgó is volt a csapat. Mindez azt mutatja, hogy kellenek ezek a közös gyakorlatok, és kellenek a sikerek, hiszen a sikerek önmagukban hordozzák a következő sikert. Szakemberként egy kiváló csapatot ismertem meg a gelencei egységben, nagyszerű eszközállománnyal. A gyakorlatot tekintve, nagyon aktívnak, irigylésre méltó, barátságos, családias csapatnak ítélem meg. Ilyen egységnek kellene lennie mindenhol.

Préda Barna