Nagyszámú közönség előtt, más városokból is érkező érdeklődők jelenlétében tartották az idei év utolsó két kiállításának megnyitóit péntek délután az Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK). A kettős tárlat két azonos korú festőművésznek, pontosabban „a festészettől már lassan eltávolodó alkotónak”, Herman Leventének és Bodoni Zsoltnak kínált bemutatkozási lehetőséget Sepsiszentgyörgyön.
Amint a rendezvények házigazdája, Bordás Beáta elöljáróban elmondta, Herman Levente és Bodoni Zsolt együtt jártak a marosvásárhelyi művészeti líceumba, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemre is, aztán különböző helyekre sodorta őket az élet, de végül mindketten hazaköltöztek. Herman Levente, akinek alkotásait az EMŰK földszinti kiállítóterében tekinthetik meg az érdeklődők, huszonhét év budapesti tartózkodás után jelenleg Marosvásárhelyen él, Bodoni Zsolt pedig, akinek művei a harmadik emeleti kiállítóterében láthatóak, szintén többéves külföldi tartózkodás után tért haza és Nagyváradon él. Mindketten az Élesdi Művésztelep alapítói, nagyon jó barátok, ráadásul együtt is zenélnek, aminek késő este tanúi lehettek mindazok, akik ellátogattak a ManoHaus nevű sepsiszentgyörgyi kultúrkocsmába.
Herman Levente (sz. 1976) kiállítását Vida Gábor író, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője nyitotta meg, felolvasva a kiállítás katalógusához írt rendkívül érzékletes méltatását. „Herman Levente képein valaminek utána vagyunk. Ez nagyon világosan, pontosan és bámulatos részletgazdagságban jelenik meg, kivált, ha a képek nagy méretét is érzékeljük. (…) Ezek a képek feltűnően hasonlítanak a mindennapi valóságunkban meglévő nem művészi képekre, az otthonos otthontalanság érzését és kettősségét keltik. Hol ér véget a tapasztalati valóság, és hol kezdődik a művészi látvány? Meg lehet-e ragadni az átmenetet folyamatként és határként? A nagyon pontos vonalak, a részletek gazdagsága észrevétlenül visz át a valóságból a látványba és a fikcióba” – írta Herman Levente képeiről Vida Gábor.
Az EMŰK harmadik emeleti kiállítóterében Zuh Deodáth filozófiatörténész, a kiállítás kurátora méltatta Bodoni Zsolt (sz. 1975) különleges fényhatások alkalmazásával megvalósított festészeti tárlatát. A szakember szerint ez a tárlat sokkal többnek mutatja magát, mint ami, hisz olyan, mintha egy 20–25 éves életmű fontosabb munkáit mutatná be, pedig valójában csak az utóbbi két és fél év alatt készültek ezek az alkotások. Akkor kezdődött Bodoni Zsolt hátulról megvilágított akrilvásznainak a története, melyek folyamatosan alakultak, a fejlődéstörténet végén pedig minimalista műveket láthatunk. Vannak megfesthetetlen dolgok – mondta a méltató –, melyeket nagyon nehéz a hagyományos festői eszköztárral megközelíteni, és Bodoni ilyenekkel kísérletezik, amikor új rétegeket rendel hozzá a kétdimenziós ábrázolásmódhoz. Olyan alkotásokat láthat tehát a néző ezen a tárlaton, amelyek a festészetből indulnak ki, de valójában inkább fényinstallációnak számítanak, és ez a művészetek közötti átmenet olykor a szemlélő reakcióihoz, mozgásához kapcsolódik. Ehhez hasonló kiállítás még nem volt az EMŰK-ben, melynek katalógusában pauszpapír lapokkal próbálták visszaadni a képek kettős hatását.
Végezetül a házigazda szokásos köszönete és a kettős kiállítás előzményeinek vázlatos ismertetése következett, majd koccintással zárult a rendezvény.
