Nagy ünnep a Szent Mihály-hegyen

Időnként el-eleredt az ég csatornája, az időjárás is meglehetősen hűvös volt, ennek ellenére mind a templom, mind a várfallal övezett kert megtelt hívőkkel a jeles eseményen. A szervezők mindenről gondoskodtak: mivel a templomban alig kétszáz személynek jutott ülőhely (a szűk járatokat a kamerások és fotósok számára tartották fenn), kint is padok és székek szolgálták a kényelmet, az eseményt pedig nagyméretű kivetítőn lehetett végigkövetni, így a falakon kívülre szorultak sem maradtak le egyetlen mozzanatról sem.

A szentmisét mons. dr. Kovács Gergely érsek celebrálta, az eseményen jelen volt Tamás József nyugalmazott püspök, Kézdi-Orbaiszék szolgálatban lévő és nyugalmazott főesperesei, mellettük még mintegy harminc plébános Háromszékről és más vidékekről.

A jól végzett munka gyümölcse

Az érsek Isten áldását kérte a keresztvízre, megköszönve, hogy a vizet tisztulásra és az élet fenntartására teremtette. „Áldott legyen az Isten, az egyszülött fiú, Jézus Krisztus, aki oldalából vérrel kevert vizet ontott, hogy halálából és feltámadásából szülessék meg az egyház. Áldott legyen az Isten, a Szentlélek, aki Krisztust a Jordán vízében megkeresztelve felkente, hogy mi mindnyájan benne megkereszteltessünk. Jöjj segítségünkre, Atya, és szenteld meg a vizet, a te ajándékodat, hogy a benne megkereszteltek a bűntől megtisztuljanak, és fogadott fiai a boldogság életére szülessenek” – fohászkodott az érsek, áldást kérve a templomra, majd megszentelte Isten hajlékát.

Kovács Gergely prédikációjában kifejtette: bizonyára mindenki számára ismerős a jó érzés, amikor egy feladatot, egy munkát vagy egy megbízatást teljesít. „Az az érzés is ilyen, amely minket és sokakat feltölt a Szent Mihály-templom éveken át tartó türelmes és kitartó restaurálási munkálatainak befejezése után. Öröm és hála tölti el szívünket, lelkünket, ha erre a megújult csodaszép templomra tekintünk. De Jézus az imájában nemcsak visszatekint, hanem előre is. Tanítványaiért aggódik. Mi lesz velük nélküle? És Jézus ebben is példakép számunkra. Nekünk is szeretettel és felelősséggel kell gondoskodni a folytatásról. Hogy az elkezdett mű, terv és munka ne szakadjon meg, hanem életképes maradjon. Ez a templom elődjeinknek a hitéből született, és az eltelt évszázadok alatt is sokat kellett tenni érte. Sok hívő és lelkipásztor szeretetének, áldozatos hitének, munkájának a tanújele. És mint a főegyházmegye érseke, hálásan köszönöm mindenkinek. Mindenki áldozatos munkáját, akik közreműködtek, akik tettek azért, hogy a templom ilyen szépen megújuljon, és szabadjon Hölgyes Pál plébános atyát név szerint is megemlítenem. A templom ne csak külsejét hirdesse, hanem a saját hitünket is, de arról se feledkezzünk meg, hogy a mi lelkünk is templom. Mindannyian a Szentlélek temploma vagyunk. Hittel viseljük gondját a kőből épült templomnak, de lelkünk templomának is” – hangsúlyozta az érsek.

A templom felszentelése

A szertartás folytatásában a konszekráció következett, azaz az ünnepélyes templomszentelés. Hölgyes Pál Zsolt lemhényi plébános krizmával kente meg az ún. apostolgyertyákat, a templom falára festett tizenkét keresztet, miközben Kovács Gergely a miséző asztalt szentelte meg. Ezen a kézdiszentléleki mallersdorfi ferences nővérek is közreműködtek. Az érsek elhelyezte Szent Kelemen és Szent Adalbert ereklyéit az oltárban, a kegytárgyakat pedig székely ruhába öltözött ifjak és gyerekek vitték be az immár megszentelt templomba, ahol csak e mozzanat után kapcsolták fel a világítást.

A szentmise főpapi áldással, a magyarság nemzeti imáinak és a pápai himnusz eléneklésével ért véget.

Az ünnepségen közreműködött a Fórika Balázs által vezetett kézdivásárhelyi Cantus Kamarakórus, a lemhényi egyházi kórus. Orgonajátékot szolgáltatott a hangszer felújítását végző Pap Zoltán székelyudvarhelyi orgonaépítő mester fia, Pap Attila orgonaművész. Az esemény kivetítését a dr. Kelemen András által vezetett kézdivásárhelyi HT 2008 Video csapat valósította meg.

A világiak üzenete

A szentmise után a templom felújítását szorgalmazók, illetve a restaurálás támogatói is felszólaltak. Elsőként Jénáky Csongor lemhényi polgármester osztotta meg gondolatait, aki elődjétől, Lukács Róbert korábbi elöljárótól vette át a nem mindennapi munkálat stafétabotját. „Szinte tíz évvel ezelőtt a lemhényi és kézdialmási polgármesterek álmodtak egy nagyot, és őseik hagyatéka iránti kötelességtudatból úgy döntöttek, megmentik Felső-Háromszék legősibb, barokk stílusban épített templomát az utókornak. A mondás úgy tarja, hogy annak a népnek, amely nem ismeri a múltját és értékeit, jövője sincs. Jelentem, van jövő: az álomból valóság lett, és ma itt vagyunk a templomban, azon a helyen, amely nemcsak a lemhényi és kézdialmási közösség búcsújáró helye, lelki és szellemi feltöltődésének origója, hanem az egész felső-háromszéki medence egyik szent ereklyéje” – hangsúlyozta a polgármester, aki 2020-ban kapcsolódott be a felújítási munkálatokba. Köszönetét tolmácsolta mindenkinek, akik anyagiakkal és tudásukkal hozzájárultak a munkálathoz. Egyúttal köszönetet mondott a két község testvértelepüléseinek, az anyaországi Ostoros, Szikhalom és Püspökszilágy, valamint a felvidéki Pozsonyeperjes küldöttségeinek, hogy megjelentek az ünnepségen, hasonlóképpen Fejér László Ödön szenátornak, Könczei Csaba, Gál Károly és Miklós Zoltán képviselőknek, hogy részt vettek az eseményen.

Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete elmondta, a magyar kormány is hozzájárult a munkálathoz a liturgikus tér és a szentély berendezésével, az orgona felújításával, a hangtechnikával és a nagyharang automatizálásával, ugyanakkor csodálatát és elismerését fejezte ki a felújítás kapcsán.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke megyezászlót adott át a lemhényi plébánosnak, és kiemelte: a templom felújítása a szeretet és az összefogás eredménye, a pályázat és a pénz csak eszköz volt hozzá. „Összefogott ez a két község, Lemhény és Kézdialmás, úgy az egyházi, mint a polgári vezetősége. Ennek az összefogásnak a jegyében hoztam a templomnak Háromszék vármegye régi zászlóját” – mondotta, arra kérve a jelenlévőket, hogy legyenek büszkék székelységükre, a múltjukra, hiszen „védtük a magyar állam határait, és ma is védjük a magyar kultúra határait”. Isten óvja Székelyföldet! – zárta beszédét a megyeelnök.

Szükség van még a támogatásra

Molnár István, Kézdialmás előző polgármestere beszédében kifejtette, Széchenyi gondolata jut eszébe: a magyar bízzon magában, segítséget senkitől se ne várjon, se ne kívánjon, hanem egyesüljön, merjen s maga magán segítsen. „2015-ben, mikor levertük a port egy 2012-es tervről és letettük a pályázatot, még mi magunk sem bíztunk a sikerben. Elosztottuk a munkát Lukács Róbert polgármester barátommal, és tettük a dolgunkat. Mentünk előre, kezünkben a gyertya, ami hol égett, hol pislákolt, hol a szél kifújta, hol mi magunk vetettük el, aztán a sötétben tapogatva megkerestük, és ide jutottunk” – mondotta, hozzátéve: meggyőződésük volt végig, hogy a hellyel Istennek valami szándéka van. Azt is elmondta: jelentős pénzösszeget – több mint nyolcmillió lejt – emésztett fel a munkálat, a két községnek még nagy összeget, több mint kétmillió lejt kell előteremtenie, ehhez kérte a politikum segítségét. Köszönetét fejezte ki a kolozsvári pályázó cég munkatársainak, Ilyés Szabolcsnak és Kocsis Katalinnak a segítségért, az építő Baumeister cég tulajdonosának és munkásainak a 2020-ban megkezdett munkáért.

Ferenczi Z. Sámuel műemlékvédelmi szakmérnök és építőmérnök a felújítás kulisszáiba nyújtott betekintést, majd Hölgyes Pál plébános tolmácsolta háláját. Az esemény végén Kovács Gergely érsek egy latin és egy magyar nyelvű felszentelési okmányt nyújtott át a lemhényi plébánosnak.