A fő szervező Benkő Levente, baróti származású, Magyarvistán élő történész, szerkesztő, a Historikus Egyesület elnöke elmondta, a rendezvény elsődleges célja, hogy megpróbálja összegezni a témában eddig Erdélyben, de kiemelten Székelyföldön elvégzett összefoglaló, illetve helytörténeti kutatásokat. Nem kevésbé fontos cél, hogy lehetőséget teremtsen a székelyföldi kutatóknak eddigi eredményeik bemutatására, ezáltal is arra ösztönözve őket, hogy mindennapi munkájuk mellett is folytassák az emlékek, a további adalékok gyűjtését, mentését. Ezért is szervezték Sepsiszentgyörgyön a konferenciát. Az is a célok közé tartozik, hogy felkeltsék az érdeklődést, hátha akadnának még, akik bekapcsolódnának a történtek minél teljesebb és minél szélesebb körű feltárásába. Az alkalom arra is lehetőséget nyújt, hogy az eddigi kutatások eredményeinek és tapasztalatainak hasznosítását is megvizsgálják.

A konferenciát köszöntötte Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, aki hangsúlyozta, fontos, hogy figyelmet fordítsunk történelmünk sötétebb időszakaira, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg. A megyei önkormányzat támogat minden olyan kezdeményezést, ahol lehetőséget biztosítanak a szakmai találkozásokra és az új kutatási eredmények bemutatására, mert ezek teszik láthatóvá és kerekebbé az egész történetet. Az egybegyűlteket köszöntötte Matkovits-Kretz Eleonóra, a Pécs-Baranyai Németek Nemzetiségi Körének elnöke is.

A konferencián Nagy József gyergyóremetei hadtörténész a második világháború székelyföldi hadi eseményeit elevenítette fel a kollektív emlékezet tükrében, elsősorban az 1944. augusztus 26-a és október 8-a közötti időszakban fogságba esettek elbeszélései alapján. Sebestyén István Elemér zetelaki történész a front átvonulásának udvarhelyszéki következményeiről szólt. Takács Enikő székelykeresztúri történész, tanár összehasonlította a második bécsi döntés után Fiatfalva és Alsóboldogfalva között meghúzott határ négy évre kivetült következményeit a két falu lakóinak életében. Gál Mária történész arra mutatott rá, hogyan él a csíkszentkirályi volt hadifoglyok emlékezetében a honvédélet, fogolysors. A gyűjtött anyagból könyv is született. Préda Barna Zalánpatak hőseinek emlékét idézte fel.

Benkő Levente előadásában összehasonlította az állami, civil és egyházi levéltári forrásokban található adatokat, valamint az oral history, az elbeszélések által gyűjtötteket. Következtetése az, hogy egyetlen összeírás sem teljes, ezért nagyon fontos összevetni több forrást minden településre, térségre.

Végül a jelen lévő szerzők bemutatták a témában megjelent könyveiket. A pécsiek könyvcsomagot adományoztak a múzeum könyvtárának.

A konferencia elérte célját, mert olyan adalékokkal lettek gazdagabbak, amik arra késztetik a jelenlévőket és valószínűleg a jövő kutatóit is, hogy ne sajnálják az időt, fáradságot, kutassanak, mentsék a menthetőt, hogy a „málenkij robot” története minél teljesebben váljon ismertté, azt rögzítsük, ne múljon el nyomtalanul – összegezett Benkő Levente. A konferencia Ungvári Barna András volt hidvégi, jelenleg uzoni református lelkipásztor, espereshelyettes, a barcaföldvári emlékkert állítója áldásával zárult.

A nap végén a résztvevők meglátogatták a Beör-palota alagsorában berendezett ’56-os Emlékmúzeumot, ahol az alapító Török József, a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szervezetének elnöke tartott tárlatvezetést.

Benkő Levente elmondta, azért szervezték mostanra a konferenciát, mert hagyományosan a nemzeti gyásznapon, november 4-én tartják a barcaföldvári megemlékezést, és így a résztvevőket is elvitték oda, találkozhattak erdővidékiekkel, háromszékkiekkel, brassóiakkal. Előtte erdővidéki emlékkörutat tartottak Szárazajta, Olasztelek, Köpec, Miklósvár, Bölön és Lüget érintésével, emlékművek, táblák koszorúzásával, megemlékezéssel egybekötve. A barcaföldvári megemlékezés és a hidvégi emlékszoba meglátogatása után a szombati napot Uzonban, az elhurcoltak emléktáblájánál zárták.