A tizenkilenc éves Báthori Gábort az erdélyi országgyűlés 1608. március 7-én választotta fejedelemmé. Kezdeti jó hírnevét hamarosan beárnyékolta erkölcstelen magánélete és erőszakos kormányzása. Két év elteltével Kendi István kancellár összeesküvést szított ellene az elégedetlen urak egy csoportjával, de a merénylet kudarcot vallott. Báthori szigorú megtorlással válaszolt, és nem okult a figyelmeztető jelből.

Az öt és fél évig uralkodó Báthori Gábor ma is úgy él a köztudatban, mint akit irritáló magatartása miatt öltek meg felháborodott bizalmasai 1613 őszén. Az első, 1610-ben megkísérelt Kendi-féle összeesküvésről és merényletről Deák Farkas akadémikus részletes tanulmányt írt a Századokban (1876), helyreigazítva néhány korábbi, Báthorival kapcsolatos állítást. (Azóta az ő megállapításainak egy része is változtatásra szorult, és e tárgyban vannak még megválaszolásra váró kérdések.)

A Kendi István és Kornis Boldizsár nevéhez köthető sikertelen széki merénylet egyik indítéka feltehetően az volt, hogy a fiatal fejedelem (a kortársak szerint jó megjelenésű, daliás férfi) szemet vetett Kornis feleségére. A környezetében felbukkanó szép hölgyeket állítólag gyakran megkörnyékezte, s olykor nem minden eredmény nélkül. Kornis Boldizsár egyike volt Báthori kedvenc főembereinek, ami abból is kiviláglik, hogy a hozzá írt levelekben Kornis testvérének nevezte magát. A fejedelem 1608 őszén ismerkedett meg a férjéhez hű asszonnyal, aki erősen megmozgatta a fantáziáját. Amikor 1610 elején Kornis várában, Radnóton vendégeskedett, már nem tudta türtőztetni magát. Azt, hogy mi is történt, pontosan nem lehet tudni, de a fejedelemhez hű Kornis ettől kezdve teljesen megváltozott, és legfőbb motorjává vált a pár hét múlva bekövetkező eseményeknek.

A Báthorival szembeni elégedetlenségnek és gyűlöletnek csak részben lehetett kiváltó oka az, hogy a fejedelem tönkretette több udvari emberének családi életét. Ennél nagyobb szerepet játszott a katolikusokkal szembeni elnyomás, illetve Imrefi Jánosnak, a fejedelem legbizalmasabb hívének (Kendi után szintén kancellárnak) túlságosan nagy befolyása. Ezt sokak szerint a Báthorira ugyancsak nagy hatással lévő szép feleségének köszönhette.

Kendi István kancellár pálfordulásának okát egyes történészek abban látták, hogy ő maga szeretett volna a fejedelmi trónra ülni, de erre nézvést nincsenek biztos támpontok. Az tény, hogy nem sokkal a merénylet előtt megkapta fejedelmi adományként Szamosújvárt, ám ez a gesztus nem állította Báthori mellé. 1610 elején Felső-Magyarországra utazott, ahol Habsburg-párti katolikus főurakkal tárgyalt, ezen útja során kaphatott biztatást Báthori megbuktatására is. Kendi és Kornis mindenesetre teljes egyetértésben törekedett Báthori Gábor végleges félreállítására.

A széki merényletkísérlet

Március elején Kendi felkereste a fejedelmet nagyszebeni udvarában, és vendégségbe hívta Szamosújvárra. Imrefi gyanúsnak találta az invitálást, és a Besztercére készülődő Báthorit lebeszélte a szamosújvári látogatásról. Báthori Kolozsvárról indult Beszterce felé, ahova országgyűlést hívott össze. Kendi és Kornis vele tartott. Útjuk Széken át vezetett, ezért Báthori a kísérőivel ott foglalt szállást. Kendi előresietett a fejedelmi szállás előkészítésére, de gondja volt rá, hogy a merénylethez megfelelő körülményeket teremtsen. Leszedette az ajtók zárait, a sövényeket levágatta, és egy puskaporos hordót is el akart rejteni a fejedelem szállásán, de erre már nem maradt ideje. Március 20-án Báthori és szerény kísérete Szék városába érkezett és elfoglalta az előkészített szálláshelyet. Kendi már előtte küldöncöt menesztett Szamosújvárra, hogy lovas és gyalogos fegyveresei éjjel Szék közelében legyenek.

A szamosújvári tisztek nem voltak beavatva a tervbe, így fogalmuk sem volt arról, hogy az akció a hajdúk körében népszerű fejedelem ellen irányul. Mivel valamit mégiscsak kellett mondani a megnyugtatásukra, a lovasoknak azt mondták, hogy Báthori vadászni akar, de több ember kell a hajtáshoz. A gyalogosok hadnagyával bizalmasan közölték, hogy Imrefi Jánost és a fiát akarják eltenni láb alól, míg a vidéki nemeseket arról tájékoztatták, hogy a katolikusok ügyét kell megvédelmezni.

Kendi István, Kornis Boldizsár és öccse, György, Szilvássi Péter, Gyerő István és Dobokai János a fejedelmi szállástól távolabb szálltak meg, és az éjszakát ébren töltötték. A szamos­újvári fegyveresek megérkeztek és elfoglalták helyüket. Éjfél körül Kendi hívatta főlovászát, Török Jánost, akit beavattak a merénylet tervébe. Kornis közölte vele, hogy ő maga végez a fejedelemmel, de szüksége van Török segítségére is. Cserébe huszonöt telkes jobbágyot ígért neki. Töröknek azt a feladatot adták, hogy közelítse meg a fejedelem szállását, és derítse ki, hogy elindultak-e Báthori darabontjai (ezek előreküldését Kendi javasolta a fejedelemnek). Arról nem tudtak, hogy Kendi embereinek őrtüzeire felfigyelt Báthori egyik szolgája, aki az őröktől megkérdezte, hogy kit őriznek. A gyanútlan őrök elmondták, hogy Kendi kancellár parancsára virrasztanak, és itt van a szamosújvári csapat. A szolga visszatért, és azonnal jelentette urának a hallottakat.

Ezután a fejedelmi szálláshoz lopódzó Török Jánost az éber szolgák könnyűszerrel elfogták és a fejedelem elé vitték. A főlovász töredelmesen bevallotta, mire utasították, és Báthori bocsánatáért esedezett, aki nagylelkűen megbocsátott. Kendi és Kornis hiába várta Törököt, ezért újabb kémet küldtek utána. Mivel az sem érkezett vissza, kiküldtek egy harmadikat is, de már sejtették, hogy baj van. Hajnalban Kornis Boldizsár elérkezettnek látta az időt, hogy az összegyűlt fegyveresekkel megossza a merénylet tervét. A bejelentés nem aratott osztatlan sikert, és sokan zúgolódni kezdtek. Ekkor megjelent Báthori komornyikja, aki felszólította az urakat, hogy siessenek a fejedelemhez, mert hamarosan továbbindulnak. Kendiék megnyugtatták, hogy máris mennek, de pontosan tudták, hogy ezt nem fogják megtenni. „Bizony mind levágat bennünket, ha odamegyünk” – mondták, és gyorsan menekülőre fogták a dolgot.

Az egész csapat rendetlen összevisszaságban futott. Báthori katonái üldözőbe vették a menekülőket, többeket megöltek, de sokan kereket oldottak. Kendi István, Sennyei Pongrác, Kornis Zsigmond és mások elfutottak. Kornis Boldizsárnak és Györgynek nem volt ilyen szerencséje. Őket utolérték. Györgyöt megölték, a bátran védekező Boldizsárt pedig megsebesítették, s végül elfogták. Báthori ezután nem folytatta útját Beszterce felé, hanem futárt küldött ott tartózkodó főemberéhez, Bethlen Gáborhoz, akit értesített a Széken történtekről. Bethlen nyomban elfogatta Kálnoki János fő- és Mikó György alkirálybírót, majd üzent Báthorinak, hogy a rendek hűségesek hozzá. Báthori ezután megjelent Besztercén, és az országgyűlés megkezdte munkáját. Az összeesküvés azonnal napirendre került, és hamarosan törvénybe iktatták a legfőbb résztvevők fej- és jószágvesztését.

A vádiratot Kolozsvári János főügyész szerkesztette, de vele kapcsolatban alapos gyanú merült fel, miszerint tudott a merénylet tervéről, sőt, vállalta Kendi és Kornis védelmét, ha a szükség megkívánja. Erre akkor derült fény, amikor az elfogott Kornis Boldizsárt, Török Jánost és Bornemisza Tamást kihallgatták (Kornis tanúskodott Kolozsvári ellen). A fejedelem rögtön elfogatta és mindenféle peres eljárás nélkül a besztercei kapu előtt felakasztatta a gyanútlan főügyészt. Kendi István egyik emberét szintén elfogták, és Szamosújváron ágyú elé kötözve lőtték darabokra. Ezek az esetek nagy felháborodást keltettek.

Kornis Boldizsárt Kővárban elzárták, és hiába írt kegyelemért könyörgő leveleket Báthorinak, július 4-én Kolozsváron lefejezték. Erre a fejedelmet állítólag Imrefi János vette rá, aki hamarosan a megüresedett kancellári székbe ülhetett.
 

Zűrzavaros időszak

Az év végén Báthori Gábor megszállta Nagyszebent, a következő évben, 1611-ben pedig főként hadakozással, valamint II. (Habsburg) Mátyás, az új magyar király és a török Porta közötti hintapolitikával foglalatoskodott. Hadaival bevonult Havasalföldre, ahonnan Radu Şerban vajda Moldvába menekült. Báthori visszatért, és bebocsátást kért Brassóba, de ezt a város megtagadta. Ezután báró Forgách Zsigmond felső-magyarországi főkapitány a királyi sereggel elindult Kassáról és betört Erdélybe.

Az események sűrűn követték egymást. Báthori hajdúi Nagy András hajdúgenerálissal az élen átálltak, és csatlakoztak Forgách seregéhez. Radu Şerban is sereggel támadta Báthorit, akit 1611. július 8-án Brassó mellett legyőzött. Ezután Forgách és a vajda elfoglalták Kolozsvárt, majd Nagyszebent fogták ostrom alá. Augusztusban a hajdúk ismét Báthorinak fogadtak hűséget, és visszafoglalták Kolozsvárt. A törökök is Báthori segítségére siettek, mire Forgách és Radu Şerban átvonult Havasalföldre. A fejedelem hatalmas sarcot vetett ki a szászokra, amiért ellenségeihez csatlakoztak. Megbízottját, Ghyczy (Géczi) Andrást a Portára küldte, hogy ott beszámoljon a hadisikerekről. Ghyczy Brassóba érkezve az ott egybegyűlt ellenzéki urakkal tárgyalt, akikkel megállapodott, hogy szembefordul Báthorival, és az ellenzék jelöltjeként tárgyal a törökökkel. A fejedelem értesült Ghyczy pálfordulásáról, ezért 1612 márciusában seregével megszállta a Barcaság nagy részét.

Hamarosan szultáni parancs utasította a rendeket, hogy Báthori helyett Ghyczy Andrást ismerjék el Erdély fejedelmének. Ghyczy júniusban 2000 fős havasalföldi sereggel bevonult Brassóba. A gyulafehérvári országgyű­lésen a fejedelem kezdeményezte a törökökkel való szakítást, de Bethlen Gábor javaslatára a rendek ezt elutasították. Nagy András hajdúgenerális megint fordított egyet a köpönyegén, és levélben felajánlotta Ghyczynek, hogy megöleti Báthorit. A fejedelem értesült az árulásról, és négy nappal később, augusztus 12-én Gyulafehérváron lefejeztette Nagy Andrást.

Bethlen ellene fordul

Báthori egyik legfőbb támogatója, Bethlen Gábor is a fejedelem ellen fordult. Ennek politikai és személyes okai voltak. Bethlen ellenezte, hogy Erdély szembeforduljon a törökkel, azonkívül nagyon rossz néven vette, hogy Báthori részegen az ő feleségét molesztálta. Bethlen levélben figyelmeztette a temesvári pasát Báthori terveiről. Ajánlotta neki, hogy 1500 fegyveressel nyomuljon Erdélybe, mert akkor a székelyek és a szászok csatlakoznak hozzá. A levél Báthori kezébe jutott, aki borozgatás közben felmutatta Bethlennek, és árulónak nevezte őt. Ezután kirántotta a kardját, hogy végezzen Bethlennel, de Kapi András és Rhédey Pál közbelépett, majd kimenekítették a palotából. Bethlen Gábor a megtorlás elől hamarosan török földre menekült.

Báthori ezután a földvári csatában legyőzte Weiss Mihály brassói főbíró seregét – a főbíró életét veszítette –, és újabb megtorlásokkal büntette a Barcaságot. A szebeni országgyűlés novemberben megszavazta a Portától való elszakadást, Ghyczy Andrást és Bethlen Gábort pedig fej- és jószágvesztésre ítélte. I. Ahmed szultán 1613 februárjában fogadta Bethlent, aki kérte, hogy támogassa őt az erdélyi trón elnyerésére irányuló törekvésében.

A február 24-én kezdődött pozsonyi országgyűlésen megjelentek Bá­thori követei, akik a jelen lévő II. Mátyással megállapodtak arról, hogy kölcsönösen tiszteletben tartják és ha kell, fegyverrel segítik egymást, kivéve a törökök ellen. Báthori kötelezte magát, hogy semmit nem idegenít el a magyar királyságtól, Mátyás pedig vállalta: elismeri Erdély szabad fejedelemválasztási jogát és a fejedelemséget megvédi ellenségeivel szemben. A megállapodásnak azonban volt egy titkos pontja, amelyben Báthori ennél is többet vállalt. Eszerint a törökök ellen is haddal segíti Mátyást, megkegyelmez a király híveinek, különösen a jezsuitáknak, továbbá garantálja Erdélyben a katolikus vallás szabad gyakorlását.

Ghyczy András nem akart két szék között a földre esni, ezért kegyelmet kért a fejedelemtől, aki nemcsak megbocsátott neki, hanem vissza is fogadta. 1613 augusztusában Bethlen Gábor török csapatokkal megindult Erdély felé. Támogatására szeptemberben a havasalföldi és a moldvai vajda is betört Erdélybe, majd megérkezett egy 15 ezer fős tatár sereg is, amely kegyetlenül pusztította a falvakat. Szkender pasa Bethlen Gáborral a Vaskapu-hágó felől nyomult Gyulafehérvár, majd Kolozsvár felé. A városok megnyitották kapuikat. Október közepén Báthori Gábor fejedelem Váradra ment embereivel, akik akkor már néhány száz főre apadtak. Vele volt Ghyczy András, Kamuthy Farkas, Wesselényi Pál és más urak. Váradon folytatta megszokott kicsapongásait. Táncos mulatságokkal, török nőkkel töltötte idejét, miközben arra várt, hogy Forgách Zsigmond segítséget küld neki. Abaffy Miklós tokaji kapitány vezetésével meg is érkezett kétezer fegyveres, de ezeket a fejedelem nem engedte be a várba, hanem saját gyalogosaival együtt a falakon kívül helyeztette el őket.

Október 23-án a kolozsvári országgyűlés leváltotta Báthorit és fejedelemmé választotta Bethlen Gábort.

Megöletése

Mindössze négy nap telt el a választás óta, amikor – hatezer fő kivételével – kivonultak az országból a törökök, a tatárok, a havasalföldi és a moldvai seregek, de ez a nap nem csak ezért lett nevezetes. Ezen a napon, október 27-én ölték meg Váradon a huszonnégy éves Báthori Gábort. A gyilkosság értelmi szerzője Ghyczy András volt. Látta, hogy a fejedelem szerencsecsillaga hanyatlóban van, ezért titokban tárgyalt Abaffy Miklóssal, miként lehetne végleg megszabadulni tőle. Abaffy partnersége arra utal, hogy II. Mátyás sem bízott Báthoriban, és nem állt szándékában megakadályozni a félreállítását.

Október 26-án, a fejedelmi palotában akarták végrehajtani a merényletet. Bejutottak Báthorihoz, de a gyilkosságra nem kínálkozott megfelelő alkalom. Másnap elhelyezték felbérelt embereiket annak az útnak a közelében, amelyen Báthori tízlovas, aranyozott hintójával a táborba szokott látogatni. Ezen a napon azonban a fejedelem nem mozdult a várból. Ghyczy kieszelt egy ügyes trükköt, amellyel kicsalogathatja. Ebéd után bement a fejedelemhez. Szepsi Laczkó Máté református lelkész feljegyzéseiben így örökítette meg Ghyczy szavait: „Fölséges uram, a hadban oda ki oly hír vagyon, hogy fölséged féltében Ecsed várába ment és a felföldi hadak mind haza akarnak menni, immár mind felültenek, csak induló félben vannak. Mely dolog, ha úgy leszen, igen nagy kára következik belőle fölségednek, mert semmi had mellettünk nem lészen és félő, hogy a török eljövén, a várat ránk ne szállja. Hanem ha tetszenék fölségednek, én igen javallanám, hogy fölséged menne ki a várból a hintón, hadd látnák a hadak fölségedet, hogy sehova nem ment fölséged, és ha látnának, inkább megmaraszthatnánk őket.”

Báthori elfogadta Ghyczy javaslatát és kora délután kihajtatott a várból. Ghyczy emberei a hidat nyomban felvonták mögötte, amit ő nem vett észre. Kiértek a mezőre, de Báthori kis idő múlva visszafordíttatta a hintót. A várhoz vezető utcának a sorompóját addig leeresztették és leláncolták. Mintegy hatvan lovas vette üldözőbe a fejedelmi hintót, amelyet a Pece vize mellett csakhamar beszorítottak. Szilassy János és Nadányi Gergely hajdúkapitányok, Basa János zászlótartó, Zámbó Balázs, valamint Abaffy Miklós más emberei lövésekkel megsebesítették Báthorit, aki még így is ki tudott szökni a hintójából. Egy közeli fűzfánál a hátát megvetve, két hűséges szolgájával, Lónyay Farkassal és Komáromi Endrével szembeszállt a túlerővel, de tizenhárom sebből vérezve hamarosan kilehelte lelkét. Lónyay néhány nap múlva belehalt sérüléseibe, míg Komáromi felgyógyult ugyan, de élete végéig szenvedett a súlyos sebektől. A merénylők megfosztották ruháitól a halott fejedelmet, majd testét a Pece vizébe lökték. A hajdúk tábora fellázadt a hír hallatán. Nagy Balázs, Báthori gyalogosainak kapitánya a fejedelem testét szekéren Ecsedre vitte, ahol tisztességgel eltemették.
 

Jutalom helyett halál

A gyilkosok vezetői arra számítottak, hogy Bethlen Gábor hálás lesz nekik, amiért vetélytársát eltakarították az útból. Nagy László történész A rossz hírű Báthoryak című könyvében (1984) úgy vélte, hogy Bethlen tudott a készülő merényletről. Egyik, október 28-án keltezett levelében ugyanis azt írta, hogy Báthorit „tegnapelőtt” (vagyis október 26-án) meggyilkolták Váradon. Mint tudjuk, az a kísérlet meghiúsult, de – Nagy László szerint – a levél írásakor Bethlen ezt még nem tudhatta. Az új fejedelem azonban bölcsebb volt annál, hogy megjutalmazza elődje gyilkosait és bemocskolja velük a hírnevét.

Szilassy, Nadányi és Zámbó 1614. március 3-án megjelent a medgyesi országgyűlés előtt és fennhéjázóan viselkedve jutalmat várt. Az országgyűlés úgy döntött, hogy bíróság előtt kell felelniük tettükért, de erre soha nem került sor. Amikor a három merénylő távozott a gyűlésről, a katonák üldözőbe vették őket. Mindhárman bemenekültek a városfalhoz épült római katolikus templom tornyába, amely egyben védőtorony is volt, de itt sem találtak menedéket. A katonák elfoglalták a tornyot, őket pedig kilökték az ablakon. Ghyczy András sem járt jobban: Bethlen Gábor előbb Fogaras várába záratta, majd felakasztatta.

A királypárti tokaji várkapitány, Abaffy Miklós visszatért állomáshelyére és tovább szolgálta II. Mátyást. 1619-ben, II. Ferdinánd uralkodásának kezdetén viszont már Bethlen Gábor oldalán harcolt, és december 4-én a Sáros vármegyei Kisszebennél legyőzte a Habsburg-párti Homonnai Drugeth György erdélyi trónkövetelőt.

Bánó Attila

(Részlet a szerző 55 meghökkentő eset a magyar történelemből című, a budapesti Athenaeum Kiadónál 2011-ben megjelent könyvéből)