Ezeket az adatokat büntetőeljárás esetén a hatóságok rendelkezésére kell bocsátaniuk. Ami egyértelműen jelzi, az eredeti demokráciában továbbra is potenciális bűnözőknek és kémeknek tekintik az alattvalókat. Senkit nem nyugtat meg, hogy ez egy uniós rendelkezés, s egy, a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után Amerikában életbe lépő rendelkezést honosít meg (?), ettől még nyilvánvalóan és pimaszul sérti a román alkotmányban is kiemelt helyen szereplő emberi jogokat. Mint ahogy az sem megnyugtató, hogy az üzenetváltások tartalmát nem rögzítik. Ezt ugyanis a Ceauşescu rendőrállamában szocializálódó és nem alaptalanul gyanakvó lakosság amúgy sem hiszi el. Ráadásul tovább folynak a telefonlehallgatások is, aminek Romániában ugyancsak perfiden haladó hagyományai vannak! Cătălin Harnagea, a Román Hírszerző Szolgálat volt igazgatója elismerte, hogy 2006-os árfolyamon egy telefon egyórányi lehallgatása hatmillió lejbe került. Egyes adatok szerint például 2005-ben átlagosan 222 napig figyeltek egy-egy telefont. Napi 30 perces lehallgatási idővel számolva — de lehetett akár több is! — ez telefononként 111 órát és 666 millió lejt jelent. 6370 telefont figyeltek, ami 8500 milliárd lejbe került. És ez csak a Román Hírszerző Szolgálat, amely a parlament ellenőrzése alatt áll. Nem áll viszont a parlament ellenőrzése alatt a belügyminisztérium keretében működő titkosszolgálat (!?), amelynek szorgos szakemberei ugyancsak hallgatják a gyanús személyek telefonjait. A 2005-ös adatok szerint a belügyi hírszerzők által lehallgatott telefonok száma megközelítette a Hírszerző Szolgálatét. A két rivalizáló ,,szomszédvár" mellett gyakorlatilag hallgathatja a potenciális bűnözőknek és kémeknek tekintett állampolgárok telefonjait az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság, a terrorizmust és a szervezett bűnözést vizsgáló igazgatóság, a Külső Hírszerző Szolgálat s természetszerűleg a hadsereg titkosszolgálata… Ezek után megkérdezhetjük: rendőrállam (maradt)-e Románia?