Az elmúlt harminc esztendő minden egyes napján legalább kétszer találkoztam ezzel az épülettel, volt szerencsém megismerkedni múltjával: létrejöttével, virágkorával, hanyatlásával, elkerülhetetlennek tűnő pusztulásával, és volt alkalmam számba venni minden porcikáját, azokat a darabkákat is, amelyek már rég az enyészeté lettek.
Hosszú éveken át fontos helyszínként szolgált elsőáldozások, bérmálások, házassági jubileumok csoportfotóinak elkészítésénél, volt itt felújított kantai iskoladráma-előadás, alkalmi koncert, de itt tartottuk a búzaszentelési szertartásokat, nagyszombati tűzszentelést és még vészes hanyatlása idején is egy új élet reményét hirdette jó néhány ifjú pár esküvői fotóján.
Helyet biztosított az 1995-től évi rendszerességgel megszervezett felső-háromszéki kórusfesztivál számára is. A kórusok beénekléséhez, a közös énektanulás szólampróbáihoz rendelkezésre állt néhány terme, de az első években az ezeket követő szeretetlakomák helyszínéül is szolgált a quadrat – belső, négyszögletű udvar –, a sekrestye feletti Márton Áron-terem, az emeleti folyosó... A templomi énekkar számára hosszú évekig biztosította a próbatermet, de meghitt külső udvara, valamint a quadrat a kórus évadzáró hangulatos piknikjeit is magához ölelte.
A múltunkra csak úgy tudunk büszkén, megbecsüléssel tekinteni, ha alaposan ismerjük azt. Ehhez az ismerethez elengedhetetlen segédeszköz a Bartos Lóránt – Iochom István szerzőpáros keze alól kikerült, 2021-ben megjelent könyve, majd idén ennek felújított második kiadása. A 107 oldalon, igényesen megszerkesztett és felsorakoztatott bőséges ismertető magában foglalja az erdélyi ferences rend rövid történetét, de olvashatunk az iskolaalapító Nagy Mózesről, az első katonai felmérés térképén megjelenő Kézdivásárhelyről és Kantáról, a barokk épületegyüttes részletes leírásáról, történetéről. Betekintést nyerhetünk a minoriták elűzése után ide költözött családok, személyek mindennapjairól, végül a felújítás folyamatáról is színes és gazdag tájékoztatót kaphatunk. A könyv igen értékes függeléke mintegy 63 minorita szerzetes pap tanár adatait közli, akik az elmúlt századok során a kantai gimnázium diákjait oktatták. További 11 színes oldal a kolostorépület és a Szentháromság-templom hajdani és jelenlegi állapotát örökíti meg igen szemléletesen, fotópárosítás formájában.
Bartos Lórántot a kézdivásárhelyi Polyp Televízió műsorszerkesztő munkatársaként, a Székely Hírmondó, a Krónika, a Székelyhon és a Háromszék hasábjain megjelent írásain keresztül ismerik Kézdivásárhely és Háromszék lakói, Iochom István újságírót pedig a Háromszék napilap munkatársaként ismerhették meg, aki több évtizedes, gazdag újságírói munkássága mellett a napokban mutatta be legújabb, Katonasors című könyvét, amely sorban a huszonnegyedik. Kettejük közös munkája a Felső-Háromszék településeit bemutató, igényes kivitelű albumsorozat is.
E könyvhöz csupán annyit fűznék hozzá, amennyit Szent Ágoston hallott híressé vált megszólításából: Tolle, lege! – Vedd és olvasd! Mert ez a könyv minden kézdivásárhelyi, minden háromszéki ember könyvespolcán ott kell hogy legyen. És olvasni kell. Végigolvasni.
Fórika Balázs
(A kézdivásárhelyi minorita rendház szeptember 18-i, szoboravatóval és könyvbemutatóval egybekötött tanévnyitóján elhangzott beszéd szerkesztett változata)
Élő kiadvány
Nem volt egyszerű megszerkeszteni a kiadványt – vallja a két szerző, hiszen, bár a minorita rendház történetét alaposan kutatta többek között Sávai János A csíksomlyói és a kantai iskola története című könyvében és más szerzők is, Bartos Lóránt és Iochom István arra törekedett, hogy élővé tegyék a könyvet, ne egy száraz monográfiával rukkoljanak elő. Azért, hogy teljes képet kapjanak a kantai minorita rendházról, több mindent szükséges volt összegezni. A rendház ugyanis a háromszéki oktatás szárba szökkenésével, illetve annak kezdeményezőjével, Nagy Mózes személyével is kapcsolatban áll, hiszen a kantai minorita gimnázium nem a minorita (konventuális) ferencesek alapítása, hanem az esztelneki világi pap nevéhez fűződik: az alapító a minoriták – előbb a moldvai, majd a magyar rendtartománya tagjai – vezetésére bízta az iskolát. Nagy Mózes volt az, aki szülőfalujában iskolát hozott létre, majd annak új helyet keresve rakták le egy máig létező iskola alapkövét az akkor Felső-Fehér vármegyéhez tartozó Kantafalván. Így a minorita rendház, illetve a kantai barokk épületegyüttes gyakorlatilag egyetlen közös pontra vezethető vissza: az oktatás kézdiszéki alapjainak a lehelyezéséhez. A két szerző sorra vette a minorita rend ismertetését, Nagy Mózes élettörténetét és a kantai iskolát is befogadó rendházzal kapcsolatos információkat, visszaemlékezéseket. A kiadványt gazdagítják az élő visszaemlékezések, azok a történetek, amelyeket az épületegyüttessel kapcsolatba kerülő személyek mondottak el a szerzőpárosnak. (farcádi)
