Az uzoni polgármesteri hivatal régi-új vezetőségének köszönhetően épül, szépül településünk. A megvalósításokat fontossági sorrendben talán nem is lehet sorolni, hiszen mindenik az: ivóvízhálózat, csatornázás, járdaépítés stb., ami már elkészült az előző években, de a most folyamatban levő, a végéhez közeledő vagy már el is végzett dolgokat viszont szükséges érdemszerűen említeni.
Folyamatban van és a végéhez közeledik a Feketeügy folyón átívelő új betonhíd és az oda vezető bekötő aszfaltút megépítése, ami párját ritkítja a környéken. Ez főként a mezőgazdászokat segíti nagyban, hiszen a folyó túloldalán több mint 300 hektár mezőgazdasági terület megművelését könnyíti meg – nem kell a gazdáknak Uzonon vagy Rétyen át 8–10 kilométeres kerülőt tenniük a gépekkel. Most csak pár száz méter lesz az odajutás.
A földgáz bevezetése a faluba, a föld alatti vezeték lehelyezése, a házakhoz való bekötése, a gázórák felszerelése is jó ütemben halad.
És éppen a halottak napja előtt az uzoni községháza embereinek közreműködésével megtisztult a köztemető az évek óta összegyűlt szeméttől (elszáradt koszorúk, hervadt virágok és más hulladékok): egy géppel ásott nagy gödörbe temették az egészet.
Megépült a ravatalozó előtti teraszrész és megszépült a kopjafasor előtti tér is. A nyugdíjba vonult temetői fúrt kút mellé vezetékes vizet húztak, vízcsapot szereltek, aminek legjobban az asszonyok örülnek, mert már nem kell otthonról vinni a virágokat éltető vizet, a temető középtáján van a csorgó.
Mindezek mellett mégis a temető bejáratától a ravatalozóházig betonpiskóta elemekből megépített, szépre, mutatósra sikerült bejárati járda a legértékesebb. Többé nem kell sárban vagy göröngyben járniuk a látogatóknak vagy a temetések résztvevőinek.
Ezeket a megvalósításokat a falu népe használja, ezért kell rendben és tisztán tartania, óvnia, védelmeznie, megőriznie. Ezentúl a szemetet csak a kijelölt szeméttelepre dobják, és ne máshova, a temető takarítását a jövőben ne a más falusi emberek végezzék, hanem az itt lakó személyek...
A megszépült szentivánlaborfalvi „végállomáson” az idén mindenszentek napján még az emlékező gyertyák is jobban, szebben lobogtak, mint máskor.
N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva
