A sepsiszentgyörgyi Waldorf-iskola diáksága és szülői közössége az intézménynek otthont adó Nicolae Colan Általános Iskola udvarán gyülekezett, majd az osztályok külön csoportokban vonultak ki lámpásaikkal az Olt partjára, hogy fényt vigyenek a természet apró lakóinak. A kisdiákok a nagyobbak által mécsesekből kirakott utat jártak végig, melynek végén megérkeztek „a tűzhöz”, ahol elénekelték a Márton-napi énekeket és megtörték a Márton-napi cipókat.

Incze Beáta, az első osztályosok tanítónője így foglalta össze lapunknak a Waldorf-oktatás által felépített Márton-napi ünnepség szimbolikáját: „Ősz végére egyre kevesebb a külső fény, egyre hangsúlyosabbá válik a belső világ, a családi együttlétek, készülünk az adventre, a benti melegben keresünk menedéket. A kis osztályokban ennek az időszaknak fontos szereplői a manók, törpék, erdők lakói, a föld titkainak ismerői, nekik visszük a fényt lámpásainkkal. A lámpás az emberi lélek fényét szimbolizálja, és Márton püspök legendájához kötődik, aki egykor megosztotta köpenyét a koldussal. A Márton-napi cipócska megtörése és megosztása is az önzetlenségre, adakozásra hívja fel a gyermekek figyelmét. A lámpásokat és jó esetben a cipócskákat is közösen készítjük el, miközben megtanuljuk a dalokat, lélekben tehát hosszabb ideig készülünk az ünnepre. Szent Márton történetének egyes stációit is felidézzük néha, élő képek által. A lényeg, hogy a sötétség és a hideg erősödése közepette megkeressük azokat az erényeinket, amelyekkel egy kicsit jobbá tehetjük a világot.”