Magyarországon a 19. század második felében terjedt el a karácsonyfa-állítás szokása, de ez a hagyomány eredetileg Skandináviából származik. Először a nemesi családok, később a módosabbak körében, majd a szegényebb társadalmi rétegek között is meghonosodott a karácsonyfa állítása. Ez utóbbi azonban már a 20. századra tehető.
Eredetileg diót, almát, fából vagy textilből készült díszeket aggattak a fenyőfára, a ma divatos csúcsdísz helyén pedig egy csillag állt. Napjainkban már számos különböző módja van a karácsonyfa feldíszítésének. A gömbök, a szaloncukrok, a különféle figurák mellett érdemes a Max Diszkont mézeskalács díszeiből is akasztani a fára, hiszen gyönyörűen mutatnak és varázslatos hangulatot teremtenek.
Mézeskalács karácsonyi díszek
Az illatos mézeskalács igazi hamisítatlan ünnepi légkört produkál a karácsonyfán, de a mai rohanó világban kicsit macerás elkészíteni. Meg kell sütni időben a sütiket, feldíszíteni, majd kiszúrni és madzagot tenni rájuk. Nem biztos, hogy mindenkinek van ideje ilyesmire, főleg az ünnepek előtt.
A műanyag mézeskalács fenyőfa, csillag, csizmácska, mikulás sapka és a különböző figurák helyettesíthetik a finom süteményeket. Így biztosan nem esünk kísértésbe sem, és marad még dísz a fán Szenteste után is. A gyerekek miatt sem kell aggódnunk, mert ezek a díszek nem lesznek a fogukra valók.
Ellenben megmarad az érzés, hogy mézeskalácsot aggattuk a fánkra. De vajon honnan is származik a mézeskalács, mi volt a szerepe, és hogyan készül? Ennek jártunk utána!
A mézeskalács eredete
A mézeskalács hagyományosan az isteneknek felajánlott eledel szerepét töltötte be, később az emberek közötti ajándékozáshoz nyújtott alapot. Készítése évezredes múltra nyúlik vissza, már az ókori görögök vallási rituáléihoz is hozzátartozott. Az ókori rómaiak is szívesen fogyasztották, hazánkban Aquincum területén találtak a mézeskalács sütésére használt égetett cserépedényeket.
A méz sokáig az egyetlen édesítésre használatos hozzávaló volt Európában, így nagy becsben tartották, egyenesen misztikus erőt tulajdonítottak neki. A középkorban is jelentőségteljes volt a mézeskalács, hiszen a méz nagyon drága volt, ezért ez az ínyencség csak az ünnepek alkalmával került az asztalra.
A mézeskalács készítésének és díszítésének hagyománya is ekkor alakult ki, ami a mai napig életben van. Nem sokat változott a recept sem az évszázadok alatt.
Hogyan készül?
A mézeskalács fő alapanyaga a liszt, a tojás és a méz, melyet ma már különböző fűszerekkel egészítenek ki. A gyömbér, a fahéj és a szegfűszeg a legkedveltebb ízesítők, melyek egészen különleges aromát biztosítanak a tésztának.
A díszítéshez tojáshabot és többféle színű bevonatot használnak, de felbukkannak az olajos magvak is. Ez az ízletes sütemény emeli a karácsonyi ünnep fényét, ajándéknak is kitűnően alkalmas. A fára pedig akasszuk a műanyag változatokat, amelyek sértetlenül ragyoghatnak rajta egészen Vízkeresztig. (X)
