Ezek a sportok kötődtek a székely határőrök mindennapi életéhez, ezekben a sportokban kellett nap mint nap rendkívülit nyújtaniuk őseinknek. Az újkor sportágai között pedig az atlétika, a torna — mivel futás nélkül nincs sport, és minden sportot gimnasztikával kezdünk —, a labdajátékok — a maguk szórakoztató, közönségvonzó jellegével — kerültek előtérbe, na és a korcsolya, a sí, s ez csak természetes, hiszen a Kárpátok lábainál telente tomboló hideg igencsak pengeélre állította a székelyeket, de sítalpra is. Mind Maros, mind Hargita, mind a mai Kovászna — annak idején Háromszék — megyében már a XIX. században megalakultak a Korcsolyázó Egyletek, Korcsolya Egyletek. De ezek kimondottan a korcsolyázásra alapoztak, nem a Kanadában szabadalmazott jégkorongra. Már a húszas évek végén országos műkorcsolya-bajnokságon szerepeltek a székelyek, nem is ismerték a hockey (jégkorong) szó igazi értelmét. Nem véletlen, hogy a bukarestiek egy gondolattal megelőzték a székelyeket — a bukaresti, külföldön tanuló és hazatérő fiatalok révén hamarább lángra lobbant a román környezetben a jégkorong szikrája. Tehát a fővárosi lángot követte csak a székelyföldi jégkorong lángja... A fővárosiak, mihelyt tudomást szereztek a csíkszeredai csapat megalakulásáról, meg is hívták egy barátságos találkozóra. A mérkőzésre Szinaján került sor 1929. január 6-án, és a Bukaresti Román Teniszklub 4:0-ra győzött. Két évvel később, egészen pontosan 1931. január 24—25-én a visszavágón, Csíkszeredában az első találkozót újra a bukaresti csapat nyerte, és újra 4:0-ra, a másodikon viszont döntetlenre végzett (1:1) a két csapat... Felpörögtek az események. Csíkszeredában megalakult az első női jégkorongcsapat, 1931. december 5-én Bukarestben az Oteteleşanu-parkban felavatták az ország első műjégpályáját... A negyvenes évek végén, az ötvenes elején Szentgyörgyön is életre hívtak egy jégkorongcsapatot. De csak ennyi, több jó nem fűződik nevéhez... A székely területek jégkorongsportja lassan, de biztosan inkább Hargita és Maros megyére összpontosult... Az 1968-as új területi felosztást — megyésítést — követő első jégkorongbajnokság második vonalában az új Kovászna megyét a Kézdivásárhelyi Kereskedelem képviselte, és nem is rosszul. Sepsiszentgyörgy a gyergyószentmiklósi Köcher János jóvoltából a hetvenes évek elején „jelentkezett" újra — most már erőteljesen — a jégkorongsport színpadán. Mondhatom azt is, hogy gyergyószentmiklósi, székelyudvarhelyi és csíkszeredai segédlettel valósággal felszaladt a sportág hazai egére, rövid idő alatt országos negyedik helyezett lett. Az együttes műjégpályát kapott, a sportiskolában szakosztályt indítottak be az utánpótlás-nevelés nemes gondolatával, szándékával — működött is ez, amíg Fogarasi Zoltán a sportiskolánál dolgozott, Kémenes Balázs az A-osztályosok ifigárdáját edzette —, aztán Fogarasit „elüldözték" Svédországba, Kémenes Balázst Gyergyószentmiklósra, a pályát pedig idővel a város vezetése átjátszotta a Gépgyárnak (ISAMA), mely aztán megszüntette sportos aktivitását, a csapat átment a Hockey Clubhoz, mely éveken át tartó vergődés után megszűnt, akárcsak az Iskolás Sportklub szakosztálya... Nos, így jutottunk el lépésről lépésre a mai állapotokig: nincs már Sepsiszentgyörgynek jégkorongsportja (sem felnőtt, sem ifjúsági szinten), igazi műjégpályája! Nincs...

Miután Kézdivásárhelyen már újra bontogatja szárnyait a sportág (a jégkorong), a város pedig a műjégpálya tető alá vitelén fáradozik, miután 2008 végén beindult egy országos műjégpálya-építési program (december 8-i számunkban közöltük), a szentgyörgyieknek is eszükbe jutott, hogy a jégkorong „egyike a székely nemzeti sportoknak"... Minden bizonnyal arra a szólásmondásra gondoltak, mely szerint ,,Csíkban hokibottal a kezükben és korcsolyával a lábukon jönnek napvilágra az újszülöttek"... Tény, hogy hangzatos programtervezetről mesélnek — adja Isten, hogy sikerüljön a merész álmot kivitelezniük —, álomról, ha így jobb. Remek, remek... Ismerve a sportág egészét, ismerve a tényállások bonyolult sűrűjét, csak azt mondhatjuk: végre jó, hogy eszükbe jutott a jégkorong! A többit meglátjuk.

De ugye nem akarják kivonni a székely sportok sorából a mű- és gyorskorcsolyát, a sílövészetet, az alpesi és az északi sít, a labdarúgást és mindazokat a sportágakat, melyekben a székely származású sportolók meghódították a sportvilágot, a nagyvilágot, kezdve az asztalitenisszel és befejezve a vívással. Mert a tehetség széles skálájával áldotta meg Isten a székelyeket, erről tanúskodik az egyetemes sporttörténet! Íme azok a sportágak, amelyekben nagyot alkottak, tettek a székelyek, akik olimpiai, világ- és Európa-bajnokságot, érmeket nyertek, az első hatban végeztek, vagy igazán rangos kupaküzdelmeken dobogóra álltak: asztalitenisz (Nemes Olga, Korodi Mária, Korodi Hajnal...), atlétika (Róka Antal, Kovács Ella, Dósa Csaba), birkózás (Ambrus Lajos, Balló Ferenc, Keresztes Lajos, Lőrincz Márton, Demeter István, Simon László...), bob (Hódos László), cselgáncs (Szabó Árpád...), evezés (Tusa Imre), gyorskorcsolya (Kopacz Tibor), karate (Préda Csaba, Vass László Hunor...), kézilabda (Kicsid Gábor, Mátéfi Eszter, Sós Rozália, Miklós Magda, Laczkovicsné Magyari Mária, Török Edit, Ilyés Ferenc...), labdarúgás (Bölöni László), ökölvívás (Kovács János, Lunka Zoltán), öttusa (Kovács Albert), röplabda (Derzsi Ede, Bartha Gyula, Szőcs Gyula), sílövészet (György Vilmos), torna (Szabó Katalin, Gáll István Csaba, Kövi Mária...), súlyemelés (Feri Attila) vívás (Lázár Réka, Szabó Vilmos, Nyilka Sándor, Dany Margit, Pongrátz Antal),vízilabda (Molnár Endre, Szabó Sándor, Simon Ferenc, Hazai Kálmán...). Csak néhány nevet említettem — a teljesség fogalmát kizárva — a legnagyobbak közül, anélkül, hogy elfeledném azokat a székely sportolókat, akik a nagy világversenyeken részt vettek — jégkorongozók, sífutók, műkorcsolyázók, kosárlabdázók és a többi sportág jeles művelői, akikre büszkék vagyunk, akikre felnézünk, és akiket rendkívül tisztelünk, hiszen valamennyien igazolták ittlétünket, bizonyították, hogy minden sportra adott a tehetségük, csak fel kell fedezni azt, s biztosítani a naggyá válás feltételeit.