Állami alkalmazottak tiltakoznak, a különböző ágazatok képviselői a fizetési igazságtalanságokra próbálják felhívni a figyelmet, azokra a visszásságokra, melyeket a több mint egy éve ígért, immár sok határidőt lekéső új bértörvénynek kellett volna rendeznie, kiigazítania azokat a torzulásokat, amelyekhez többnyire a parlament tüsténkedései vezettek, amikor pillanatnyi politikai megfontolásból megemelték egy-egy szűk réteg fizetését, tekintet nélkül másokra. Így alakulhatott ki, hogy a minisztériumokban dolgozók kétszer-háromszor annyit keresnek, mint a megyei kirendeltségek alkalmazottai, az egyik igazgatóságon tevékenykedők feleannyit kapnak, mint a másikon.

Rendet vághatott volna a jelenlegi összevisszaságban az új bértörvény, amely nem készült el, vagy ha megvan, valahol gondosan rejtegetik, hisz akárcsak a nyugdíjreform, ez is igen sok pénzébe kerülne az államnak, márpedig ha arra sincs fedezet, honnan lenne a bérek rendezésére. Megszerzett jog nem elvehető – mondja ki az alkotmány –, így szerződésben foglalt fizetés sem csökkenthető, az aránytalanságok csakis felfelé kerekítéssel orvosolhatóak, tehát egy-egy ilyen reform csak jelentős pénzügyi ráfordítással életbe ültethető. Pénz márpedig nincs, így reform sem lesz egyhamar.

Csakhogy ez nem vigasztalja az érintetteket. Múlt héten az egészségügyi biztosítók alkalmazottai kezdtek sztrájkolni, aztán az egészségügyi igazgatóságokon dolgozók, a mentősök, korábban a nyugdíjpénztárak, a megyei pénzügyek munkatársai, tegnap a munkaügy alkalmazottai. A panasz mindannyiuknál hasonló: évek óta nem igazították ki fizetésüket, méltánytalannak tartják a különbségeket, azt, hogy másodrangú közalkalmazottként kezelik őket. És e megmozdulások hatása nem merül ki annyiban, hogy adott napon nincs ügyintézés, és az egyszerű polgár kénytelen máskor felkeresni a hivatalt. Az egészségbiztosítási pénztár leállása például az egész ágazat lebénulásához vezethet.

Felelőtlen politikai játszmák, a gazdasági elképzelések, a pontos tervezés, a szakértelem hiánya kövezte ki az utat idáig. Egymást követték a különböző kormányok, amelyeknek közös nevezője a teljes hozzá nem értés. Pillanatnyi érdekek mentén hozott döntések, a közép- és hosszú távú stratégia hiánya vezetett oda, hogy ma már mindenki azt számolgatja, mikor omlik össze teljesen az államkassza, kihúzzák-e a választási szuperév végéig, vagy addig sem. Leállíthatják a beruházásokat, tovább halmozhatják a kölcsönöket (jövő évben csak az államadósság kamatjára 40 milliárd lejt kell kifizetni), a pénz esetleg a túlélésükhöz lesz elegendő.

Valamit nagyon elrontottak a mindenkori román döntéshozók, és most sem a teljesen eltorzított rendszert próbálják kiigazítani, hanem lyukakat tömködnek, kapkodnak. Azt remélték, a választások lejártáig kihúzhatják szemfényvesztéssel, csakhogy a ház már lángokban áll, egy-egy veder víz édeskeveset segít. Komolyabb tűzoltó felszerelésre pedig nincs pénz: elkótyavetyélték, felélték, ellopták.

Borítókép: Tüntetnek a munkaügyi minisztérium alkalmazottai. Fotó: Facebook / Federația Sindicatelor din Ministerul Muncii