Mint mondta, büszke arra, amire a szülei tanították, hogy jót tegyen az embereknek. (Mivel ő is csak egy ember, biztosan saját magának is jót akart tenni a csúszópénzek elfogadásával.) Igaztalanul vádolták, előzetesbe küldték Szamosújvárra (ahol a börtön is van), csúfot űztek belőle. 120 órát töltött a bíróságon ahelyett, hogy visszavonuljon és az ügyvédekre bízza ügyét – vallotta be töredelmesen.

És lehet, hogy igaza van, mert nem húzta-nyúzta az ügye(ke)t, mint a volt miniszternő, Elena Udrea és elnökünk, Traian Băsescu lánya, Ioana Băsescu addig, amíg elévül(nek). Lám, esetükben a türelem rózsát és szabadságot termett. Arra is kíváncsi vagyok, hogy a múlt csütörtökön a korrupcióellenes ügyészség által végrehajtott megaműveletben ember- és kiskorúakkal való kereskedelem gyanújával történt 199 házkutatás és 210 személy kihallgatása után a talált bűnösök közül majd hánynak a bűncselekménye évül el.

Most, mielőtt a hűvösre tették volna Cherecheșt, kereket oldott. A rendőrök Cătălin házához mentek, hogy begyűjtsék, de úgy találták, hogy a kapu be van zárva, ezért egyikük átmászott a kerítésen. Közben kiderült, hogy csak nehezen járt a kapu, ezért a többiek azon mentek be. Messziről azt már nem lehetett látni, hogy az ajtó zárva volt-e, de tény, hogy nem rohantak ajtóstul a házba, hanem szép csendesen bementek. Biztosan házkutatást tartottak, hogy felkutassák Cherecheșt, de nem találták. Lehet, hogy amíg a kapuval piszmogtak, kilépett az ablakon. Később azt közölték, hogy meglépett az országból is. Lehet, hogy megérezte a sáfrány illatát, a büdös nagy ítéletet, és azért lépett le. Különben bírósági felügyelet alatt állt, és nem szabadott volna elhagynia az országot, s a határállomásokra ilyen értelmű értesítést is kellett küldeniük. Most nemzetközi körözést adtak ki ellene.

A határrendészet szerint a petei határátkelőnél lógott ki. Arra lehetett gondolni, hogy álszakállat viselt és kopaszra borotváltatta a fejét. De nem, kiderült, hogy egyik unokatestvére személyazonossági iratát használta (biztosan hasonlítottak egymásra), és a határőr, aki nézte a kártyát, nem vette észre a csalást. (Most ő is nézheti magát.) De hát ember és határőr legyen a talpán, aki a személyin levő kép alapján felismeri annak tulajdonosát. (Vajon mit mondott Cherecheș, mire kell neki az unokatesója igazolványa?) Különben már csak azért is jó lenne, ha felvennének a schengeni övezetbe, hogy ne legyen határ­ellenőrzés, és a bűnözők könnyebben tudjanak szabadulni az igazságszolgáltatás karmai közül.

Nem biztos, hogy külföldön olyan hamar nyomára akadnak, mint a szebeni Adrian Kreiner üzletember meg­gyilkolásával gyamúsított három személyre, akik közül kettőt már megtaláltak, miután egy ártatlan illetőt letartóztattak, majd elengedtek. A kettő közül az egyiket az Egyesült Királyságban, a másikat Írországban fogták el. De ők nem voltak olyan jól felkészültek, mint kellett volna. Mert az igazi fehérgalléros bűnözők Görögországba szöknek, mint a volt bukaresti főpolgármester, Sorin Oprescu, vagy Olaszhonba, ahová több politikusunk is menekült a bebörtönzés elől. Például Neamț megye tanácsának volt elnöke, Ionel Arsene, aki érezte, hogy szorul a kapca, ezért a csizmában, azaz Olaszhonban előzőleg egy céget alapított és tartózkodási engedélyt szerzett. Aki idejében felkészül a szélhámosságra, azt ötévi tartózkodás után – hiába van ellene európai letartóztatási parancs – nem adják ki. Ott maradva aztán modellértékű üzletemberré vedlik át. Mások, mint Darius Vâlcov volt pénzügyminiszter, feladják magukat Itáliában arra hivatkozva, hogy nálunk rosszak a fogva tartási körülmények.

Októberben miniszterelnökünk azt mondta, hogy több mint száz olyan elítélt van, aki külföldre szökött. Ők biztosan elpárologtak otthonról, olajra vagy más közlekedési eszközre lépve. Azóta a számuk még nőhetett is.

Borítókép: Facebook / Cătălin Cherecheș