Évszázadok óta Isten szolgálatában

Az istenháza, mely részben ma is őrzi a 13–14. században épült első templom maradványait, sokat látott építése óta: volt hadászati feladata is (harangtornyának falait keskeny lőrések törik át, várfala mögött mellvéd és védőfolyosó húzódott), égették fel tatárok (1658-ban), falait és tornyát földrengés rongálta (1802-ben, 1816-ban, 1940-ben és 1977-ben is).

A gidófalvi közösség – legyen az római katolikus vagy a reformációt követően református – a legjobb igyekezettel próbálta megóvni a templomot. A 15–16. század fordulóján gótikus átépítésen esett át, száz évre rá jelentősebben javították, bejáratához kontyolt tetejű, barokk stílusú portikuszt építettek (1787-ben), az 1816-os földrengést követően a tornyot javították és magasították, valamint Thomas Bolters, azaz Boldizsár Tamás által épített orgona került a templomba. A következő orgonát – a régi dobozát megtartva – éppen százötven éve pünkösdkor szólaltatta meg először készítője, Nagy József. Tudni lehet 1642-ből származó, 1816-ban újjáöntött harangjáról is. A templom utolsó teljes felújítása 1936-ban történt, amikor megtalálták és feltárták a korai félköríves szentély maradványait. Ezt követően csak az 1977-es földrengés után javítottak a templomon, 1994-ben pedig a toronyra és annak fedélszerkezetére fordítottak gondot, 2008-ban – egy hektár értékes föld árát is rááldozva – szintén a tornyot javították.
 

Parancsolólag állt a szükség

„A templomot sok száz éves története során sokszor javították, átépítették, bővítették, meszelték, de 2006–2007 táján már megint olyan állapotba jutott, hogy úgy érezték, megérett az idő, hogy újból felújítsák. Erdős Gábor, az akkori lelkész az 1936-os felújítás előtt azt írta – szeretem ezt a mondatát –, parancsolólag állt a szükség, hogy templomát felújítsa. Elődöm, Elekes Tibor lelkész és az akkori presbitérium is úgy láthatta, ismét parancsolólag áll a szükség: a bekormosodott, beszürkült falakat le kell meszelni, a templomot kívül-belül meg kell újítani. Korábban, ha én jól tudom, az 1977-es földrengés után volt a templom felújítva. 1994-ben a toronyra és annak fedélszerkezetére fordítottak gondot, de nem a templomra és a várfalra” – mondotta Bereczki László parókus lelkipásztor, aki 2010-től szolgálja a gidófalviakat.

A felújítási terveket 2008-ban rendelték meg, két év múlva pedig a templom körüli közmunkaként tereprendezést vállaltak a hívek, mégis 2012-ig kellett várniuk, amíg a Román Műemlékvédelmi Programba bekerülve némi reményük is lehetett a tervek megvalósításra. Reményük volt, de a magyar műemlékek restaurálásának hol volt politikai támogatása, hol nem, s az ígéretek ellenére megfeneklett az ügy.

Újabb lehetőséget az teremtett, hogy a magyar kormány által működtetett Teleki László Alapítvány 2016-ban bevette a templom falképeit a Rómer Flóris Programba. A freskókat három éven keresztül renoválták: valahogy úgy, hogy nyaranként kirakták a padokat és kiürítették a templomot, a terepet átadták a restaurálóknak, az istentiszteletet a gyülekezeti házban tartották. Aztán ősszel mindent visszapakoltak.
 

Szent királyunk emlékezete

Művészettörténeti szempontból értékes örökséget őriznek a templom falai. A középkori falképeket 2009-ben fedezték fel, s végezték el nyomban a falkutatást, de a teljes restaurálásra egészen 2019-ig kellett várni. A falképek feltárását és restaurálását Szakács Tamás vezetésével végezték, Kiss Loránd marosvásárhelyi falkép-restaurátor szakmai irányítása alatt.

A templom középkori falfestései két különböző korból származnak. Az italo-bizantin stílusban készült freskóból is maradt meg egy részlet, a diadalíven ismeretlen szent alakja vehető ki. Később, feltehetőleg valamikor az 1400-as évek elején festik a templomot kívül és belül is. Kint Szent Kristóf tűnik fel, bent az északi falon két regiszterben két kompozíció jelenik meg, érdekességük, hogy a jeleneteket jobbról balra kell értelmezni. A falképek Krisztus életéből vett jeleneteket ábrázolnak: Jézus születését, a királyok imádását, a betlehemi gyermekgyilkosságot, menekülésüket Egyiptomba, a jeruzsálemi bevonulást és az utolsó vacsorát örökíti meg az újtestamentumi jelenetsor.

A nyugati falon – szintén két regiszterben – a Szent László-legenda képsorának két jelenete vehető ki. Szinte párját ritkítja (csak a szlovéniai Bánkúton akad némileg hasonló), ahogy ábrázolták szent királyunkat: a hadba induló László még nem király, koronáját még nem kapta meg, viszont a templom kapujában álló püspök áldásában részesül, felette égi áldásként „Isten keze” ábrázolása szerepel, mögötte a koronát tartó apród áll. A második jelenetben a kerlési ütközet sokalakos kompozíciója látható. A hajó nyugati falának alsó regiszterében Szent György és a sárkány, valamint egy szent püspök álló alakja vehető ki, a diadalív déli oldalán pedig egy ismeretlen püspök alakja van, és ami az alsó regiszter drapériájából megmaradt.

A szakembereknek nem volt egyszerű a feladatuk, ugyanis a falképek erősen töredékesek voltak. A reformáció után a falakat bevakolták, és hogy a vakolat megálljon rajta, a felületet megkalapálták, aztán az idők folyamán további rétegek kerültek erre rá, így esetenként öt-tíz centiméter vastag volt az eltávolítandó vakolat, az aprólékos feladatvégzés viszont sikerre vezetett.
 

Többéves kitartó munka

A református egyházkerület által 2018-ban elkezdett rendkívüli templomfelújítási program új esélyt nyújtott a gidófalviaknak. Nagy segítséget jelentett, hogy a tervek már készen voltak, mindössze frissíteni kellett azokat, illetve a költségeket kellett újraszámolni. Természetesen önköltség így is maradt, például 2018-ban a harangok villamosítását nekik kellett megoldaniuk.

A kivitelezés a kerítőfal rendbetételével kezdődött, majd azt cserepezték, és megtörtént a templom külső meszelése. Utóbbi sem volt egyszerű feladat, mert a vakolatot egészen a középkori maradványokig úgy kellett leverni, hogy ami valamelyest megmutatható, az megmaradjon. Közben végezték a freskó- és a belső régészeti feltárásokat is, aztán rögtön a padlócsere következett, végül a torony belső részének a rendbetétele. A következő évben a kinti régészeti feltárásra került sor, és folytatódott a falképfeltárás, amelynek ünnepélyes átadására 2019. október 9-én került sor. Még ebben az évben elkészült az asztalosmunka, s elkezdték a 2021-ig tartó kőrestaurálást, felszerelték a villámhárítót, festettek, villanyt szereltek és szigetelték a tetőszerkezetet. A toronyfestés, padfűtés, világítás munkálatai 2020-ban folytak, végezetül tavaly a parókia szigetelése, teljes padlócseréje, a meszelés és az orgonafelújítás történt meg.
 

Életet a kövek közé!

Bár a gidófalvi egyházközség története évszázadokra néz vissza, csak ritkán adódott alkalma, hogy hivatalban levő püspököt fogadhasson. 1911-ben Kenessey Béla püspök járt vizitációban, majd a legutóbbi jelentős felújítás alkalmával, azaz 1936. december 11-én Vásárhelyi János volt jelen a templom újraszentelésén, Nagy Gyula püspök 1967-ben, Csiha Kálmán 2000-ben látogatta meg őket. Idén májusban a felújított templomért Kató Béla püspök tartott hálaadó istentiszteletet.

A munkát befejezték, a kövek erősek, biztosan sokáig fognak állni, és a templom telefestett régi falai a gidófalvi és a magyar történelemről fognak ezután is tanúskodni. Viszont, hogy az épületnek haszna legyen, be kell lakni, élettel kell megtölteni.

Az egyházközség a kis, élettel teli csoportjaiban él. A baba-mama körtől a többcsoportos vallásórákon, a konfirmandusokkal, ifjakkal való foglalkozásokon, az ifjú házasok csoportjának tevékenységein, a presbitérium, nőszövetség, kórus szolgálatán át az idősek felé fordulásig. S mindebben a megújított templomnak központi szerepe van.