Szeptembertől akár december közepéig lomb- és fenyőerdőkben, sokszor folyásokban növő, gyakori, ehető faj a lila pereszke. A leveleken, de füves helyeken is előjön, gyakran tömegesen. Ha ősszel kevés terem, rendszerint megjelenik tavasszal is, de sokkal kevesebb. Kitűnő étkezési gomba. Többen érzékenyek lehetnek rá, nagyobb mennyiséget ne fogyasszunk belőle.
Közepes vagy nagy a termete. Kalapja domború, majd lapos, a végén tölcséres. Színe kékeslila, barnás-ibolya, szürkésbarnára fakulhat, de lehet vörösesbarna is. Lemezei élénklilák, sokáig azok is maradnak. Tönkje ugyancsak élénklila, felül hamvas, alul avarral összenőtt. Húsa is lila, spórapora viszont fehér. Illata elég erőteljes, jó.
Hasonlít a lila pereszkéhez a szürkéslila pereszke, szürkéslila tölcsérpereszke (Lepista sordida), de általában kisebb termetű és kalapja lilásbarna, szürkésbarna, csak halványlila árnyalatokkal. Ehető gomba ez is.
Viszont nem ehető, sőt, mérgező hozzá hasonló gomba is van! Például a bakszagú meg a hagymatönkű pókhálósgombát (Cortinarius camphoratus, C. traganus) tévesztik össze egyesek az ehető lilás színű pereszkékkel. Fontos biztosra menni, bármi gyanú esetén szakértőhöz kell fordulni.
A bakszagú pókhálósgomba kalapja 4–9 cm széles, fiatalon félgömb alakú, majd kiterül. Felszíne száraz, szálas. Széle fiatalon begöngyölt. Eleinte kékesfehér, majd lilás (helyenként sárgás-barnás foltokkal), aztán sárgásbarnára színeződhet. Egyesek szerint mérgező, mások szerint csak nem ehető.
A hagymatönkű viszont kétségtelenül mérgező. 4–10 cm a kalapja, fiatalon ibolyás, lilás, idősen sárgás-szürkés, selymesen fénylik. Vastag a húsa. Lemezei előbb halványokkeresek, majd rozsdabarnásak. Tönkje vaskos, bunkós, fiatalon halványlila, húsa sáfránysárga, kellemetlen acetilénszagú, de ritkán gyümölcsillatú. Elfogyasztásától 30 perc–3 óra a lappangási idő, aztán rosszullét és hányás várható.
Zsigmond Győző
