A képviselő szerint a román társadalom december 1-jén nemzeti ünnepére készül, miközben továbbra is görcsösen ragaszkodik az egységes nemzetállam gondolatához. E gondolat mentén a több mint egymillió lelket számláló székelyföldi és erdélyi magyarságot pedig továbbra sem hajlandó elismerni államalkotó tényezőnek, sőt, nemzetbiztonsági kockázatnak minősíti – fogalmaz. A honatya továbbá rámutat, hogy az 1918-ban a gyulafehérvári nagygyűlésen elhangzott és papírra vetett ígéretek beváltatlanok maradtak, a kisebbségbe kényszerült magyarság pedig azóta sem rendelkezhet a népeket megillető önrendelkezés jogával, egy évszázad elteltével sem érvényesülnek maradéktalanul sem egyéni, még kevésbé kollektív jogaink.

Kulcsár-Terza József szerint mindezeket szem előtt tartva ismételten ki kell hangsúlyozni, hogy „december 1-je számunkra semmilyen okot nem ad az ünneplésre, és mindaddig gyásznapnak tekintjük, amíg jogos követeléseink még csak meghallgatásra sem találnak, mi több, saját szülőföldünkön kell elviselnünk azokat a provokációkat, amelyekkel ünnep címén „nemzetféltő hazafiak” igyekeznek megmérgezni a többség és kisebbség viszonyát.

Zárásként a képviselő kijelenti: „törvénytisztelő állampolgárokként tiszteletben tartjuk ugyan Románia nemzeti ünnepét, de sem jó szántunkból, sem kényszerből nem fogunk azonosulni az egységes nemzetállami gondolattal”. Úgy véli, ismételten fel kell emelnünk szavunkat, évről évre számon kérve az 1918-ban megfogalmazott ígéreteket, követelve, hogy Románia alkotmánya ismerje el államalkotó tényezőként az őshonos nemzeti kisebbségeket, és szavatolja számukra a gyulafehérvári nyilatkozatban megígért „teljes nemzeti szabadságot”.