Egyébként Kelemen Hunor meglehetősen borús képet rajzolt Washingtonban a romániai szélsőségesek térnyeréséről. Nem alaptalanul, hiszen a Románok Egyesüléséért Szövetség, az AUR népszerűsége egyre nagyobb – a tegnap nyilvánosságra hozott INSCOP közvélemény-kutatás adatai szerint a szélsőjobboldali politikai alakulat pillanatnyilag 19,5 százalékon áll, s a George Simionékkal rokon lelkű Diana Șoșoacă pártja, az SOS már 5,2 százalékot tudhat magáénak, és e kettő együtt máris több, mint a liberálisok folyamatosan apadó 20,1 százaléka –, e tény pedig nem csak a magyar közösségre, hanem az országra nézve is veszélyes. Kelemen hangsúlyosan kijelentette: félti saját közösségét, és félti az országot is, mi több, az Amerikai Magyar Koalíció évzáró eseményén megismételte: ez a szélsőséges, előretörő politikai erő „magyarellenes, antiszemita és demokráciaellenes”.

Mindez a jövő évi választások kapcsán nyer egyre nagyobb jelentőséget. Az elhangzottakra érdemes lehetséges, reális forgatókönyvként tekinteni, azok ugyanis nem pánikkeltő, avagy kizárólagosan szavazásra ösztönző gondolatok. Más pártokkal ellentétben az érdekképviselet nyíltan felvállalhatja e gondolatokat, miközben mind a szociáldemokraták, mind a liberálisok inkább magukhoz édesgetnék az AUR és az SOS bizonytalan szavazóit megszokott és kényelmes többségük megőrzése érdekében. Nyíltan, teljes (és joggal elvárható) határozottsággal alighanem egyikük sem fog szembeszegülni a nacionalista ideológiával. Valójában inkább az látszik, maguk sem tudnak mit kezdeni az új jobboldal agresszív, cselekedetekre is épülő politikájával, eme eddig nem létező közéleti magatartással  (úzvölgyi temetőfoglalás, sorozatos sepsiszentgyörgyi felvonulások, parlamenti, szinte tettlegességig fajuló, káromkodással, lökdösődéssel tarkított cirkuszok). Tragikomikus az a versengés is, amely a pártok katonái között alakult ki, melyikük mondjon hangzatosabbat, a tetemes, egymilliárd euró értékű, jócskán túlméretezett koronavírus elleni oltóanyag-bevásárlás kapcsán, s melyikük tegye fel drámaibb hangon a kérdést: ki lopta el a románok milliárdját?

Zaklatott, zilált időszak következik, melynek során minden eddiginél nagyobb szükség lesz a tisztánlátásra, legalábbis a tisztánlátás iránti igényre. Jó lenne pontosan és tényszerűen felmérni helyzetünket, társadalmilag és közösségileg egyaránt, hogy józanul lehessen majd mérlegelni. Az már most körvonalazódik, hogy a közöny, a távolságtartás, a „minden politikus megéri a pénzét” álláspont sehova sem vezet. Mert nem mindegy, hogy az elkövetkező években, évtizedekben egy lassan alakuló, állandóan javításra szoruló országban élünk, folyamatosan elégedetlenkedve és zsörtölődve, avagy kiszolgáltatva egy populista, kisebbségellenes erőszakra alapozó pártszövetségnek, mely hatalmát akár szélsőjobboldali diktatúrává is alakíthatja. Ezt elkerülendő, az Amerikából érkező hangok is szükségesek.

Borítókép: Washingtoni magyarok találkozója Kelemen Hunorral a Kossuth-házban. Fotó: Facebook / Kelemen Hunor