Az érintett tanintézményhez, illetve a város önkormányzatához címzett levelükben az aláírók arról tájékoztatnak, hogy az ügy kapcsán egyetlen „felszínes vizsgálódás” történt, ám kézzelfogható eredmény nem született, álláspontjuk szerint ez tette lehetővé, hogy megismétlődhessenek a visszaélések. „Az, hogy ilyen sok időnek kellett eltelnie, hogy az érintettek fel merjenek szólalni, arra mutat rá, hogy egy mélyen gyökerező, rendszerszintű probléma húzódik a háttérben” – fogalmazták meg. A jelzettek kapcsán a rendőrség eljárást indított, az egykori diákok azonban úgy ítélik meg, nem elégséges a Márton Áron Főgimnáziumnak az ügy kapcsán kiadott nyilatkozata, illetve az önkormányzat reakciója sem helyez kilátásba konkrét, részletesen kidolgozott lépéseket. Szerintük minden oktatási intézmény feladata elsősorban az, hogy biztosítsa a gyermekek védelmét, saját működését erre alapozza, és ezt semmi – hírnév, eredmények – se írhatja felül. „A történetek értő meghallgatása, a felszólalók védelme és a megelőzés legyen a cél. Amiatt, hogy ez nem történt meg: dühösek, keserűek és csalódottak vagyunk!” – szögezték le. A feltártak kapcsán úgy vélik, hogy a tanintézmény „sokakat elhallgatásra nevel, így hozzájárul ahhoz, hogy ez az iskola falain kívül is közösségi gyakorlattá váljon. Ebből egy olyan kultúra származik, amely a látszatot értékeli a valódi felelősségvállalással szemben. Az elhallgatás és áldozathibáztatás állandósul a társadalomban, és így nők, gyerekek, kiszolgáltatott helyzetben lévők válnak áldozattá” – mutattak rá.

Kifejtették, köszönet illeti azokat, akik vállalták a nyilvánosságot, történeteiket megosztják, ily módon ugyanis lehetőség nyílt arra, hogy a visszaéléseknek vége legyen, „megtört a húsz éve tartó csönd, hárítás és félrenézés”. Felhívták a figyelmet ugyanakkor arra, hogy „a gyerekek többsége nem ismeri a jogait, nem tudja, hogy mondhat nemet, hogy kiállhat magáért, mert nincs egyedül”. Mint rámutatnak, éppen emiatt fontos, hogy számíthassanak a közösségre, hogy tudják, az ők biztonságukért dolgoznak a szülők mellett a tanárok, pszichológusok, a város vezetősége. „Az, hogy ebben a hitben több diáknak is csalódnia kellett: botrány. És mindenkit érint. Ha valami húsz évig ilyen zökkenőmentesen történhet egy jó nevű iskola diákjaival, az nem egyedi eset. Megtörténhet bárhol, bárkivel” – nyomatékosították.

A nyílt levél aláírói rámutattak, amikor az egykori iskolájukat érintő ügy szóba kerül, rendszerint kiderül, hogy „sokaknak van ilyen története más iskolákban, más városokban is”. Úgy vélik, éppen ezért kulcsfontosságú, hogy megtörjék a hallgatást. Arra biztatják mindazokat, akiket felháborít az eset, akik kiállnak a „bátor megszólalók” mellett, akik pozitív változást szeretnének, illetve szülőket, diákokat, pedagógusokat, polgárokat, de akár érintetteket is – nem csak Csíkszeredában – , hogy írják alá a világhálón, a declic.ro oldalon indított petíciójukat.

Végezetül összefogásra, szolidaritásra szólítanak a felszólalók védelmében. „Mutassuk meg, hogy sokan vagyunk. És többé nem engedjük, hogy ilyesmi megtörténjen” – fogalmazták meg.