Eleve visszás, hogy egy világszintű klímavédelmi konferenciát a legnagyobb karbonlábnyomú (vagyis a legtöbb üvegházhatású gázt kibocsátó) ország energiapazarlásról hírhedt fővárosában tartanak, de ezt még ki lehetne magyarázni azzal, hogy ott kell beavatkozni, ahol nagy a baj. Az igazi nagy baj azonban az, hogy nem ezt tették, legalábbis Románia biztosan nem. És nem csupán azért, mert az ország első turistája most is a kényelmes, drága és környezetszennyező utazást választotta (a szokásos költség- és kibocsátásnövelő szebeni kitérővel együtt, hogy a köztisztséget amúgy nem betöltő „Első Hölgy” is eljusson a fényűzés földjére, ahol Iohannis naponta pár percet dolgozott, azaz beszélt), hanem azért, mert az általa mondottaknak nincs fedezete. Sem őt magát, sem az országot illetően.

Románia ugyanis gyalázatosan rosszul áll a környezetvédelem terén. Képtelen megvédeni erdőit az illegális kitermeléstől, vizeit a szennylevektől, mezőit a túlvegyszerezéstől, levegőjét a gázoktól; ráadásul mindent ellep a szemét, mert ennek begyűjtésével és lehetőség szerinti újrahasznosítása kapcsán is inkább téblábolás folyik, mint tényleges haladást felmutatni képes munka. A szén-dioxid-kibocsátásunk azért csökkent az elmúlt 30 évben, mert a szocializmus korabeli üzemek nagyrészt bezártak, és a lakosság elvándorolt, az új, környezetbarát technológiák meghonosítása pedig még mindig nagyon esetleges. Az autógyárak valóban elmozdultak az elektromos járművek felé, de ezt önerőből, önszántukból teszik, a román állam nem segíti őket, és általában keveset tesz a környezet megóvásáért: alig van erre irányuló programja, azok sem működnek jól. A nemtörődöm hulladékgazdálkodás és a kiépítetlen szennycsatorna-hálózatok mellé az elhanyagolt tömegközlekedést is felírhatjuk, mert a lassú vonatok, elégtelen buszjáratok, nem létező bicikliutak miatt járnak annyian saját gépkocsival; ugyanúgy a korszerű, hatékony, olcsó és kevésbé káros távfűtési rendszerek hiánya miatt pöfög több millió kiskazán. A tömbházak hőszigetelése végeérhetetlen kálváriával jár, a sikerként tálalt zöldház-támogatásról az idén kiderült, hogy hiába termel áramot sok tetőre szerelt napelem: mivel a hálózatot nem fejlesztették úgy, hogy ne csak adni, hanem kapni is tudjon, a legnaposabb órákban bedugul, kárba vész a zöld energia. Roncsprogramok ugyan léteznek, de elégtelenségük legjobb mutatója, hogy percek alatt kimerül a rájuk szánt keret, és még azt is sikerült elrontani, ami jól indult: amióta a roncs­autók helyi beváltását központosították, jóval kevesebb régi járműtől tudnak megszabadulni az emberek és a városok.

Az elnöki elefántcsonttoronyból nyilvánvalóan sokkal szebbnek és zöldebbnek látszik minden, mint a zörgő műanyagot termő talajról, Iohannisnak azonban igaza is van. Valamit tenni kell. És gyorsan. Egyénileg is, mert az illetékesek igen ráérnek.

Borítókép: Iohannis Dubaiban. Fotó: presidency.ro