Elment egy bajtársunk az öröklét végtelen útján, ahonnan nincs visszatérés, de megtartó emlékezetünkben tovább él. Józsa Árpád Csaba annak idején életét kockáztatva indult el iskolás társaival, hogy harcoljon az 1956-os magyar forradalom ügyéért.
Neki sikerült kijutnia, de akkorra már elkezdődtek a megtorlások. Csabát visszaküldték Romániába, ahol három évre ítélték tiltott határátlépésért.
Józsa Csaba bátran vállalta szándékban maradt hitét a magyar forradalom igazságában és az ezért kirótt három évet a kommunista hatalom részéről. Rendületlenül hitt egy megújuló társadalmi rendben, hitt az erdélyi magyarság hagyományainak, nyelvének megőrzésében, hitt Székelyföld autonómiájának megvalósulásában.
Egy önéletrajzi írásában felsorolja a kiszabadulása utáni munkahelyi vándorlásait, amelyekhez hasonlókat valamennyien megéltünk, mivel a büntető rendszer sehol nem látott szívesen. A román rendszerváltozás után tagja lett a volt politikai elítéltek szövetségének, és mindvégig felelős beosztásban dolgozott. Becsületes és hitében következetes székely magyarként példaképünk volt.
Kedves Csaba, nehezebb lesz számunkra nélküled, de személyiséged emléke lelkünkben él, miként reményed és hited Székelyföld autonómiájának megvalósulásában. Isten áldjon, nyugodj békében!
Puskás Attila
