Az 1989-es eseményekről mindenkinek megvan a saját története, mondhatni, mindenkinek megvan a saját forradalma, s még ha összességében nem is vagyunk biztosak abban, hogy ami 1989-ben történt, az valóban forradalom volt-e, vagy inkább államcsíny, az kétségtelen, hogy elnyertük a szólás szabadságát – világított rá Oana Giurgiu producer, a Libertate című, román–magyar koprodukcióban készült film sepsiszentgyörgyi vetítése után tartott közönségtalálkozón. Szavait, mondhatni, alátámasztotta a Művész moziban pénteken este tartott filmbemutatót követő beszélgetés: a közönség soraiból többen is felelevenítették az 1989. december végi sepsiszentgyörgyi eseményeket.
Tudor Giurgiu rendező Libertate című filmjének középpontjában az 1989-es romániai események egy talán kevésbé ismert epizódja áll: Nagyszebenben a tüntetők körülveszik a milícia épületét, hirtelen lövöldözés tör ki, a bent rekedt szekusok és rendőrök tanácstalanul kapkodnak, a katonaság őket teszi felelőssé, a civilek betörnek az épületbe és fegyvert ragadnak, nem tudni, ki irányít, ki parancsol – rövid idő alatt teljes zűrzavar alakul ki. Az épületben ragadt szekusokat, rendőröket és civileket a hadsereg a harcok után végül egy uszoda víz nélküli medencéjébe kényszeríti – a több száz összezsúfolt embert csak fokozatosan engedik szabadon, volt, akit csak február elején engedtek el. Ezt a megtörtént eseményt dolgozza fel a film.
Oana Giurgiu producer szerint azért is izgalmas ez a történet, mert ami kicsiben történik a nagyszebeni úszómedencében, az zajlott szerte az országban: teljes volt a zűrzavar, senki nem tudta, ki irányít, ki kivel van, ki a vétkes, ki lőtt, ki a hős és ki az áldozat. A történtekre egyébként 33 év után sem derült fény – sem a valóságban, sem a filmben. Oana Giurgiu szerint ma sem tudjuk, hogy az 1989-es eseménysorozat forradalom volt-e, vagy államcsíny, egyre világosabb, hogy azoknak az eseményeknek be kellett következniük, hiszen diktatúra volt Romániában, ugyanakkor inkább az számít, hogyan élték meg ezt az emberek – márpedig sokan forradalomként élték meg, és akként is emlékeznek a történtekre. Az ország különböző városaiban tartott vetítések utáni találkozókon is azt tapasztalták, hogy mindenkinek megvan a saját története az eseményekről, a saját forradalma. Többen megosztják emlékeiket az akkori időkről, olyanokkal is találkoztak filmbemutató után, aki maga is a medencében volt fogolyként, illetve aki katonaként vigyázott a fogvatartottakra, vagy aki ápolóként látta el a sérülteket.
A filmnek egyébként erdélyi, sőt, helyi vonatozásai is vannak, hiszen játszik benne többek között Dimény Áron, a felvételvezető (location manager) pedig a kézdivásárhelyi Tofán Zsolt, aki maga is jelen volt a sepsiszentgyörgyi közönségtalálkozón. Oana Giurgiuval közösen számos érdekességet osztottak meg a forgatási folyamatról. Nagyon sokáig keresték a megfelelő helyszínt, az úszómedencét, végül Brăilán találták meg az igazit, korhűségre törekedtek, igyekeztek pontosan megjeleníteni az 1989-es körülményeket, hangulatokat, és azért is jelentett komoly kihívást a filmezés, mert belügyi, katonai egységeket kellett megjeleníteni – mindemellett számos nehézségbe ütköztek előbb a világjárvány és az elrendelt korlátozások miatt, végül pedig az utolsó napokban az orosz–ukrán háború is kitört, ennek nyomán például az egyik kellékként használt filmbeli harckocsit a hatóságok visszarendelték küldetésbe.
