Románia azonban más. Itt inkább kivételnek számít az idejében elfogadott költségvetés, mint szabálynak. És a megfelelő időzítésnél még ritkábban fordul elő, hogy jól átgondolt, kiegyensúlyozott, illetve (az új varázsszóval élve) fenntartható legyen az államháztartás. Épp ellenkezőleg: az utóbbi években a „dübörgő román gazdaság” dacára egyre kapkodóbb gazdálkodást, egyre irreálisabb számokat látunk, és az eredmény ehhez illő: toronymagas deficit, ijesztően dagadó államadósság, akadozó közszolgáltatások (az egészségügyi alapellátástól kezdve, ahol már több hónapja késnek a kifizetések), leállított beruházások és rendezvények.

Lehet ezen a helyzeten javítani jövőre? Felelős hozzáállással és szakértelemmel igen, ám ez hiányzik a román politikusokból. És nem csupán a választási években: a költségvetési hiány már 2019-ben 3,8 százalékos volt, a járvány alatt pedig teljesen elszabadult: 2020-ban 9,61 százalékra ugrott, és bár ezt 2024-re vissza kellett volna hozni a 3 százalékos küszöb alá, erre semmiféle remény nem mutatkozik, sőt, a kormány tervei tovább mélyítik a gödröt, amibe majd 2025-től fogunk belesüllyedni.

Baj nem csupán a számokkal, a túlbecsült bevételekkel és alulbecsült kiadásokkal van, hanem magával a koncepcióval, az államháztartás ugyanis nem egyszerű könyvelés, hanem a kormány jövőépítési dokumentuma. És a mostani nem mutat jól: habár egyértelmű, hogy az adóbehajtást kell javítani és a luxuskiadásokat (többek között a különnyugdíjakat) csökkenteni, egyelőre annyit látunk, hogy a siralmas színvonalú oktatás megint kevesebbet, a túlduzzasztott adminisztráció pedig megint többet fog kapni, az adóhivatal hatékonyságát növelő intézkedések pedig megint csak elmaradnak, amit valószínűleg megint csak a beruházások és létfontosságú közszolgáltatások sínylenek meg. Ezt a fajta gazdálkodást a szociáldemokraták fejlesztették ki, és bár a 2016-os és 2020-as választások előtt is át tudták játszani a kormányzást a liberálisoknak, most együtt kell elszámolniuk.

Ha egyáltalán átlátják a maguk keltette káoszt, mert ez sem biztos. Az sem világos, hogy miért van szükség új bértörvényre, mikor a meglévőt az előző szociáldemokrata kormány fogadta el hosszas tárgyalások után (hónapokig súlyozva az ágazati szorzókat a szakszervezetekkel). Talán azért, mert senki sem tudja, mennyit alkalmaztak belőle, sőt azt sem, hogy hányféle bérpótlék létezik, kik kapják ezeket és mennyire terhelik meg velük az államkincstárat. Jó lenne, ha az új bértörvény tényleg rendezné e visszásságokat, de ahogy a nyugdíjtörvény „reformja”, a takarékoskodási csomag, illetve a költségvetési terv fest, ezt is úgy fogják összecsapni, senkivel sem egyeztetve. Egyelőre csak annyi biztos, hogy jövőben is megpróbálják becsapni az EB-t és a választókat.

Borítókép: Marcel Ciolacu szociáldemokrata kormányfő és Marcel Boloș liberális pénzügyminiszter. Nem tudják kordában tartani a deficitet. Fotó: gov.ro