Meotis tejfeldolgozó, Illyefalva
A gazdasági válság közvetett módon érinti a kisebb háromszéki tejfeldolgozókat is. Nem csak azzal számolnak, hogy a fogyasztók könnyebben lemondanak majd a drágább termékekről, hanem a nemzetközi piacon történő változások miatt több külföldről érkező, olcsó termékkel kell versenyezniük, késztermékek mellett például a hirtelen jelentősen olcsóbbá vált magyarországi tejjel. A megyei állat-egészségügyi igazgatóság adatai szerint a Háromszéken feldolgozott tej mintegy húsz százaléka Magyarországról származik. Itt persze felmerülnek a fogyasztási szokások is, hogy ki milyen árut részesít előnyben. A mostani gazdasági helyzet kapcsán az illyefalvi Meotis tejtermelő cég társtulajdonosa, Bakó Zoltán, valamint Csutka Attila, az étfalvi Agrobio tejüzem működtetője beszélt az őket foglalkoztató gondokról
Az illyefalvi Meotis tejfeldolgozó céget 1993-ban alapították, 1994-től folyamatosan termelnek. Nevét az Azovi-tengerről, a Benedek Elek által is feldolgozott Csodaszarvas legendájából kapta. Tulajdonosai Bakó Zoltán és Pál-Jakab István, előbbi Illyefalván, utóbbi Brassóban él. A termelésben két irányvonal mentén haladnak, az állandó tejfeldolgozás mellett van egy fagylaltrészlegük, eddig ez többnyire szezonálisan működött. A hagyományos tejtermékek minden változatát gyártják (tejföl, tehén- és tömlőtúró, joghurt, savanyú tej, szána, sajt), a fagylaltot bérmunkarendszerben készítik az Ati-creamnek, így az egész országban megvásárolható.
Mivel téli időszakban nincs munka a hagyományos fagylalttal, most arra készülnek, hogy február elején piacra dobnak egy új terméket, a mouse-t. Ezt meleg fagylaltnak nevezték el, mert miután kiveszik a fagyasztóból, nem olvad meg, sőt, egy bizonyos ideig szobahőmérsékleten kell tartani, hogy fellágyuljon, élvezhető legyen az íze. ,,A mouse Romániában még nem kapható, ebben mi leszünk a piactörők, persze, még kérdéses, hogy ez majd mit jelent" — mondja Bakó Zoltán.
Az illyefalvi üzem kis feldolgozónak számít, mely ebben az állapotában életképes. Tizenöt alkalmazottat foglalkoztatnak — ez a teljes személyzet — egy váltásban, hétfőtől vasárnapig. Naponta 3000 liter tejet dolgoznak fel, télen ez az eddigi csúcs, nyáron egy kicsivel többet. A Meotissal együtt a megyében összesen öt hasonló méretű feldolgozó működik — évekkel ezelőtt még mintegy harmincat tartottak nyilván! —, az országban pedig 548 hasonló cég van.
Három éve úgy alakítják a feldolgozót, hogy az megfeleljen az uniós előírásoknak; ez a folyamat azzal kezdődött, hogy eleinte be akarták záratni az üzemet, aztán enyhítettek a szigorításokon, s most 2009. végéig kell elérniük az uniós szintet. Ahhoz, hogy teljesíteni tudják Brüsszel követelményeit, saját erőből beruháztak mintegy 50 000 eurót. Ezzel a befektetéssel viszont nem nőtt a termelékenység, nem produktív beruházás volt, hanem olyan jellegű infrastrukturális fejlesztés, amelyet csak az uniós szabványok követelnek meg. ,,A törvények az utóbbi időben sokat változtak, a legelején azt kérték tőlünk, hogy felejtsük el ezt a gyárat, azt mondták, újat kell építeni. Úgy tűnik, az egész normarendszer a nagy feldolgozók mintájára készült, nem igazából volt benne a koncepciójukban a kis tejfeldolgozó."
Bakó Zoltán azt mondja, soha nem akarnak nagy feldolgozóvá válni. Amikor kezdték a termelést, Illyefalva földrajzi helyzete nagyon előnyös volt számukra, mert nagyon könnyen megtalálták az ügyfelek, ,,ki sem kellett menni a kapun, a vásárlók idejöttek". Mostanra viszont a korábbi előny hátránnyá változott, mert ahogy a vásárlók megtalálták őket, a betelepült multinacionális cégek is könnyűszerrel felfedezték a vidékünkön termelt tejet, megnőtt a kereslet, nagy harc alakult ki a nyersanyagért. Azóta országos viszonylatban átlagosan ezen a vidéken fizetik a legnagyobb tejárat, ez most is így van, az illyefalvi feldolgozónak 1,15 lejbe kerül egy liter tej, amit helyből és két, szomszédos falubéli farmertől szereznek be.
A gazdasági válság befolyásolja a tej árát is: míg október folyamán a Bodzaforduló melletti sármási feldolgozóüzemnek Magyarországról 37 eurócentért ígértek egy liter tejet, év végére ugyanaz a termelő már azt ajánlotta, januártól 27 centért szállítja ide. ,,Ez mintegy 30 százalékos árcsökkenés, s a 27 cent a mostani euróárfolyamon is körülbelül annyi, vagy még kevesebb, mint amennyiért mi innen megvásároljuk a tejet. Itt érződik a válság hatása, valószínűleg, Magyarországon már nem tudják eladni a tejfölösleget, az ár lecsökkent, a nyomás a mi irányunkba pedig megnőtt, az ünnepek előtt is tonnaszámra hozták be a sajtot. Ha 27 centért akárhonnan az alföldről ide szállítják a tejet, akkor ott, helyben biztosan ennél olcsóbb, szabadulnak a fölöslegüktől, s letörik itt az árakat."
Hogy mi várható, azt nehéz megjósolni, tény viszont, hogy miközben az itteni gazdák természetesen felfelé vinnék a tej árát, a helybéli tejfeldolgozóknak a külföldről érkező, olcsóbb termékekkel kell versenyezniük. Ilyen körülmények között az is kérdés, meddig maradhat lokálpatrióta a vállalkozó, azaz, hogy akár drágábban, de továbbra is az itteni gazdáktól vásárolja a tejet, miközben érkeznek az előnyösebb ajánlatok az olcsóbb tejre. ,,Rövid távon, lehet, nyernénk — magyarázza Bakó Zoltán —, ha ma azt mondanám, hogy nem éri meg innen vásárolni a tejet, holnaptól hozom Magyarországról. Viszont ez azt jelentené, hogy megszakítok egy tizenöt éve tartó kapcsolatot, ami nem biztos, hogy jó, mert ez a piac alakulhat másképp is. A tejiparban hosszú távon kell gondolkodni, elég nehéz megegyezni és érdekeket egyeztetni." Magyarán, a tejtermelő gazdákkal kialakult stabil viszonyt nem éri meg felborítani, legfennebb az fordul elő, hogy a megegyezett határidőhöz képest később fizetnek nekik.
De már nem csak a tejet mint nyersanyagot hozzák el bárhova Magyarországról, van például olyan szlovák cég, amely a dobozos, UHT-technológiával ultramagas hőmérsékleten, 110 fokon pasztőrözött tej literét itt körülbelül annyiért adja, amennyiért a zacskós tejet kínálják az itteni feldolgozók.
A mostani gazdasági helyzetben, válságosnak ígérkező időben Bakó Zoltán arra számít, a fogyasztók nem mondanak le az alapélelmiszernek tekinthető tejtermékekről, valószínűnek tartja ellenben, hogy drágább sajtokból kevésbé vásárolnak majd. Inkább a külföldi tejtermékek alacsonyabb ára aggasztja, itt szerinte az a kérdés, ,,mennyire ragaszkodnak a mi márkánkhoz, vagyis a hazai termékekhez a vásárlók". Szerinte nagyon sokan már meggyőződhettek arról, hogy ízben, állagban a hazai — tehát a Székelyföldön is gyártott — termékek ,,előbbre vannak" a kinti vagy az itteni multik áruihoz képest, főleg azért, mert azok már nagyipari formában készülnek, és ,,garantáltan más ízvilágot jelentenek", mint a kisebb termelők élelmiszerei, melyeknek megvan a maguk sajátos jellege.
A válságról pedig azt mondja: megszokta a bizonytalanságot. Amióta vállalkoznak, nem volt olyan időszak, amikor hosszabb távon tervezhettek volna, két évnél előbbre. Alapgondolatai vannak, hogy öt év múlva mit szeretnének, ,,de fölösleges elmondani, mert nem tudjuk, mi történik holnap". Egy évre előre gondolkoznak, amikor egy új terméket készülnek piacra dobni, de általában inkább forgatókönyveket gondolnak ki, és azt alkalmazzák, amelyiket lehet. Miután túljutottak azon az időszakon, amikor arról beszéltek, hogy az ilyen kis üzemeket mind be kell zárni — ,,ez olyan sokk volt számunkra, amit alig éltünk túl, nem gazdaságilag, hanem pszichésen" —, ,,elindultunk keményen, azt mondtuk, minket nem érdekel semmi, mi megyünk előre, mi ezt a tejfeldolgozót meg akarjuk tartani, és mindent megteszünk, hogy az üzlet működjék tíz év múlva is. Az a hosszú távú tervünk, hogy innen akarunk nyugdíjba menni. Nem működgetni, termelgetni akarunk, hanem keményen dolgozni."
