Nagy D. István
A kormányzati, politikusi hangzatos, mélyreformot, rendcsinálást és minden földi jót ígérő megnyilatkozások ellenére továbbra is úgy tűnik, a romániai egészségügyi rendszer továbbra is a hazai közszolgáltatások mostohagyermeke marad. Az alulfinanszírozottság, a rendszerszintű problémák – lásd az egészségbiztosítás körüli folyamatos fennakadásokat vagy a rendszeressé vált „kártyamizériát”, a béremelések dacára még mindig fennálló szakemberhiányt – továbbra is mindennaposak, már-már a szabályt és nem a kivételt jelentik. A problémák halmaza az elmúlt években borzalmas esetekhez is vezetett – mint a kórháztüzek –, melyek hátterében igen gyakran az évekig hanyagolt beruházások, fejlesztések hiánya állt, azaz a tragédia bekövetkezte csak idő kérdése volt.
Ha mindez nem lenne elég, időről időre pont a gyógyítást, segítségnyújtást elviekben hivatásként vállalók emberéletekbe kerülő hanyagságáról, felelőtlenségéről, illetve az orvosi hivatáshoz kötődő korrupcióról vagy más bűncselekményekről szóló ijesztő történetek kerülnek napvilágra. Esetek, melyek még mélyebbre rántják a rendszer így is alaposan megtépázott hitelét. A legutóbbi ilyen eset a Botoșani megyei, ahol a korrupcióellenes ügyészek szerint komoly (akár 15 ezer eurót is elérő) csúszópénzekért „árulták” a megyei kórházban az állásokat (nem csak orvosoknak), az ügyben ráadásul egyes önkormányzatok, illetve a Szociáldemokrata Párt helyi fejesei is érintettek. Nem mellesleg arról a kórházról van szó, amely idén már rivaldafénybe került, miután egy állapotos fiatal nő meghalt, mert az orvosok órákon keresztül nem törődtek vele. Az intézményben már korábban is több rendellenességet feltártak. Az már csak hab a tortán, hogy a vádhatóság szerint az állásokkal való kereskedés öt éve zajlik, nagyjából zavartalanul.
Kis kutakodás szükséges csak hozzá, hogy lássuk, a moldvai történet még véletlenül sem egyedi, általában a korrupció különféle formái alaposan behálózzák az egész rendszert. Szerencsére jócskán akadnak kivételek is, ahol a tudás, a rátermettség a meghatározó, ám mint oly sok más téren, a közvélemény nem ezek alapján ítéli meg a helyzetet. Az évekig a lebukás veszélye nélkül tevékenykedő álorvosok, álmérnökök vagy úgy általában az álszakemberek országában minden ilyen történet csak növeli a kételyt, bizalmatlanságot, félelmet az emberekben. Egyszerű polgárként, páciensként több mint jogos a felvetés: hogyan lehet megbízni egy olyan szakemberben, akinek gyógyítania kellene, ám akiről kiderül, hogy pénzen vette meg az állását? És ez akkor is igaz, ha az illető egyébként érti a dolgát. Legalább ennyire lényeges kérdések: hányan lehetnek, akik ezt a sötét utat választották/választják, illetve eljön-e valaha a pillanat, amikor ők és bűntársaik a ritka kivételekké, elrettentő példákká válnak?
Borítókép: Albert Levente
