Az is beszédes, hogy a csütörtöki kormány­ülés, amelyen rábólintottak a büdzsé tervezetére, kilencórás késéssel kezdődött, vélhetően az utolsó pillanatig folytak az alkudozások a háttérben. Marcel Ciolacu azonban bizakodó: szerinte a költségvetést főleg a közlekedési infrastruktúra fejlesztését célzó beruházásokra építik, amelyek a gazdasági növekedés mintegy felét idézik majd elő – e nyilatkozat igazságtartalmát egy év múlva érdemes újra felülvizsgálni. Miniszterelnök választási év előtt nem is mondhat mást, mint hogy nálunk minden a legnagyobb rendben lesz, sőt, még talán jobban is fogunk élni, mint akkor, amikor nincs válságközeli állapot. Egy szociáldemokrata miniszterelnök egy állandó nyereséggel kecsegtető brókerhez is hasonlítható, nem csoda, ha Ciolacu azzal bátorít, hogy a nyugdíjemelésekre, a pedagógusok bérének növelésére, kórházépítésre és az életkörülmények javítását célzó beruházásokra nem adóemeléssel fognak fedezetet teremteni. Ám e kormányfői bizakodás mögött egy jól ismert tétel is rejlik, miszerint választási évben a költségvetés legfontosabb rendeltetése az, hogy feneketlen pénzeszsákként szolgálja a szavazók többségének érdekeit. A kiváltságosakét mindenképpen, erre talán elég is lesz az államkassza tervezett, mintegy 150 milliárd lejes többletbevétele.

Papíron, programbeszédként tehát minden tökéletes. Ám félő, hogy a hétköznapok, különösen a minden eddiginél erőteljesebb gazdasági bizonytalanság – háborúk, energiaárak – csak fokozzák a kiszámíthatatlanságot, s e kincstári optimizmus alig egyezik majd a piaci realitással. Mert egyelőre annak, aki a gazdasági életben bár rövid időre, egy-két évre tervezne, látnoki képességekkel kellene rendelkeznie.

Látnokok márpedig nincsenek. Az egyedüli bizonyosság, hogy 2024 a meghatározó választások esztendeje. És mivel a tét hatalmas, a kabinet is várhatóan az eddigi, jól bevált receptet alkalmazza: nem a gazdasági észszerűség, hanem a kormánypártok érdekei szerint próbálja majd megnyerni a szavazók kegyeit. Ezt máris igazolja egy péntek éjjeli kormányrendelet, miszerint a közintézmények tervezett átalakítását – amelytől jelentős megtakarításokat reméltek – fél évvel elhalasztják. Igazuk is van, miért haragítanák magukra a komfortzónájukkal elégedett közalkalmazottak egy részét? Az állam valós reformja továbbra is vágyálom marad, s ha az állami munkahelyeket illetően egyszer készülne egy megbízható összesítés, amely tartalmazná, hány értelmetlen, zabhegyezői széket tartanak fenn, vélhetően elszomorító adatokkal szembesülnénk. De egyelőre csupán annyi derült ki, hogy noha szigorításként, illetve spórlásként azt is elképzelték, hogy az állami alkalmazottak túlóráját nem pénzzel, hanem szabadnapokkal fizetik majd, hirtelenjében találtak néhány kivételezett munkakört. Eme elképzelés nem vonatkozik rendőrökre, csendőrökre, katonákra, titkosszolgálati dolgozókra. Mert ők alapozzák meg az állam szerkezetét, melyben mindenki egyenlő, de adottak az egyenlőbbek is.

Miközben tehát a megszorítások ismételten kíméletlenek a magánszférával, a közszféra esetében megint számolhatók a kivételezettek. Nincs új a nap alatt: valójában az elképzelhetetlen, hogy választási esztendő előtt hozható olyan intézkedés, amely korlátozná az előbb említett munkakörben dolgozók juttatását. Hiszen egyértelmű, a biztonság mindenekfölött.

Borítókép: Decemberi kormányülés. Minden nagyon jó, minden nagyon szép. Fotó: Facebook / Guvernul României