1983 decemberében, karácsony előtt néhány nappal nagy volt a nyüzsgés, készülődés a színházban és azon kívül, mindenütt. Karácsony és bemutató, egymást követő események izgalma, szépsége, öröme mindenkit bekapcsolt a közös várakozásba…
Bródy Sándor A tanítónő című darabjának bemutatását nem véletlenül időzítették pont karácsonyra. Jó darab, kiváló színészek, felkészült rendező (Seprődi Kiss Attila), és egy nagyon várt esemény, tizenegy csicsergő, talpraesett kilenc év körüli kislány részvétele az előadásban, a szó szoros értelmében örömforrás. A plakátot éppen megrendeltük, amikor megjelent egy férfi a városvezetés nevében, és arra kért, hogy mutassuk meg a plakát szövegét. Miután a szöveget elolvasta, az első és az utolsó mondata is ez volt: „Visky Annamárta nevét tessék azonnal kivenni a szereplők közül!” (Annamárta édesapja, Visky Árpád börtönben volt. Politikai börtönben. „De hát Annamárta gyermek”, jegyeztem meg. „Gyerek, vagy nem, ez a név nem jelenhet meg sehol!” Megfagyott a légkör, leállt egy pillanatra a színházi gépezet, aztán meghoztuk a legtermészetesebb, a leghumánusabb, de ugyanakkor a legkegyetlenebb döntést. Akkor a többi gyermek neve sem fog megjelenni sehol!
Az előadást sok ideig játszottuk. Szerette a közönség, a gyermekeket a néző a szívébe zárta. Aztán az előadást levették műsorról, és a közönség a gyermekeket elfelejtette… Az előadásnak én voltam a segédrendezője, kötelességemnek éreztem, hogy ezentúl kövessem a sorsukat. Eltelt húsz év. Fényképet kerestem a gyermekekről, sehol nem találtam. Elhatároztam, hogy írok egy nyílt levelet, valamilyen formában eljuttatom hozzájuk, és abban felfedem a titkát annak, hogy miért született meg az a kegyetlen döntés. Végül nem küldtem el, mert nem tudtam, hogy használ-e egy ilyen levél? Vajon nem bolygat-e fel számomra ismeretlen érzékenységeket? És így, talán sosem fogják megtudni, hogy számomra miért voltak olyan megismételhetetlenül szépek azok a közös vacsorák, amelyek előadás közben a kilences öltöző fűtőtestén készültek. Majszoltuk a sült almát, nagyokat nevettünk. Éreztem, hogy a gyerekek lelkével nincs baj.
Eltelt még húsz év, és 2023 decemberében, pontosan negyven évvel azután, hogy bemutattuk A tanítónőt, a minden kallódó értéket összegyűjtő Dancs Árpád küldött egy fényképet. Nem hittem a szememnek, kilenc-tíz éves gyerekek kis székeken… pont úgy ülnek, mint negyven évvel ezelőtt. Árpád, köszönöm.
Íme, a történet főhősei a kép alapján: Bogdán Ágnes, Csergőffy Judit, Egyed Mária, Krecht Éva, Kányádi Gyöngyvér, László Kata, Novák Kányádi Katalin, Toró Kinga Katalin, Veress Zsóka, Végh Melinda, Visky Annamárta.
László Károly
