Az év végén különös dolog történt. Ámosz apja a többi pásztorral együtt a nyájat őrizte a hegyen a farkasok és a rablók ellen. Ámosz túl fiatal volt még ahhoz, hogy a rettenetes hidegben velük legyen. Békésen aludt otthon. Hirtelen arra ébredt, hogy csodálatos fényesség ragyogja be a kunyhót. A mellette fekvő bárány gyapjába kapaszkodott, olyan rémület szállta meg.
Apja épp hazaérkezett. Ő is nagyon izgatottnak látszott, szeme csupa fény.
– Kelj fel, Ámosz! – mondta. – Csoda történt.
Ámosz kidörzsölte az álmot a szeméből. – Miféle csoda, apám?
– Meglátogattak minket az angyalok – mondta az apja. – Hírül adták, hogy a nagy király, akiről a próféták szóltak, megszületett Betlehemben.
Egy király? Angyalok? Itt, Betlehemben? Ámosznak tátva maradt a szája a meglepetéstől.
– Gyere! – siettette az apja. – Gondold meg, mi leszünk az elsők a világon, akik köszönthetik Izrael királyát!
– Jákob is jöhet? – kérdezte Ámosz. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy Jákob nélkül induljon erre a csodálatos útra.
Apja elmosolyodott. – Igen, magaddal hozhatod!
A Kisjézus szülőhelye felé sietve Ámosz nagyon kicsinek és szegénynek érezte magát. – Szeretnék valamilyen ajándékot adni a kisbabának – mondta. – Milyen kár, hogy semmim sincs, amit neki adhatnék.
Apa ránézett: – De van valamid!
Ámosz megijedt. – Nem, apám, Jákobot nem! Az én kis bárányomat! Nem, sohase válok meg tőle! – De amikor belépett az istállóba, és meglátta a Kisjézust a jászolban, elszégyellte magát.
Nincs neki semmije. Szegényebb nálam is. Szeretni fogja Jákobot, tudom. A könnyeivel küszködve állt ott egy pillanatig, aztán lefektette a bárányt a jászolba a Kisjézus mellé, és felmosolygott Máriára.
– Hoztam neki egy bárányt – mondta.
Mária belenézett Ámosz szemébe, és látta, mekkora fájdalmat okoz neki, hogy el kell válnia attól a lénytől, akit a legjobban szeret a világon.
– Kis pásztor – szólt gyöngéden –, maradjon tiéd a bárány! Az én fiam nem akar fájdalmat okozni neked.
A gyermek Jézus ekkor kinyújtotta a kezét, és megérintette Jákob gyapjas homlokát.
– A legtöbb, amit az én fiamnak adhatsz, a szereteted. És azt már bebizonyítottad neki. Felajánlottad a bárányodat. Menj kisfiam, és vidd magaddal a bárányt.
Később, ahogy ballagott fel a báránnyal a hegyre, Ámosz észrevette, hogy ahol megérintette Jákob homlokát a Kisded, ott egy csillag alakú fehér folt keletkezett.

(Fordította: Oláh János)