Angyaljárás előtt egy nappal a nosztalgia szelleme kerítette hatalmába mindazokat, akik a hideg, a hó és a karácsonyi teendők ellenére eljöttek a Tamási Áron színház előcsarnokába a Semaphore együttes harmincéves jubileumi koncertjére. Valóságos időutazás volt mind a 120 perc.
Ugyanazon nézők, jobban mondva bulizók számára nagyjából ugyanazok a zenészek és ugyanazok a dalok idézték az ezelőtt 30 éve a Bunkerben, a sulibulikon annyira népszerű zenekar ünnepét.
A lelkesedés azonos volt nemcsak a közönség, hanem a fellépők részéről is. Hozzáfűzném: két egykori tagnak is tapsolhattunk, és az sem semmi, hogy a dobos és a szólógitáros gyermekei megmutatták, hogy van és lesz utánpótlás. Ami új volt és profi szinten működött, a viszonylag kicsi helyszín minden zegzugának kihasználása (a bal oldali feljáróra volt építve a színpad), a tökéletes hangzás, a fényorgia és a kivetítés-visual.
Amikor eleget tettem a kedves meghívásnak, az volt a szándékom, hogy néhány dalt meghallgatok és – annyi. Nos, az igazság az, hogy nem lehetett otthagyni. Köszönöm, Fiúk, az egyedülálló élményt. Ezt érdemes folytatni…
Dancs Árpád
